A színház az újonnan kialakuló Corvin sétány általunk tervezett – nem egészen terv szerint megvalósult – egyik épületének földszintjén létesült, mélyen benyúlva az épület alá-, hosszú, keskeny csápon megközelíthetően.
A Dumaszínház 10 éve működik Budapesten és vidéken több, mint 50-, de mindig bérelt helyen. Az egyre népszerűbbé váló előadások arra sarkalták a fiatal tulajdonosi gárdát, hogy olyan állandó helyet alakítson ki, ami – megfelelően urbánus környezetben – kb. 260 embert tud befogadni. Miután a rendszer lényegéhez tartozik, hogy az előadások alatt étteremszerűen fogyaszthassanak a nézők, a bérelt helyek általában csak részben feleltek meg a kívánalmaknak.
Így tehát az új hely kialakításánál fő szempont volt, hogy olyan nézőteret alakítsunk ki, hogy a néző jól lássa a produkciót, (és megfelelően a vacsoráját is), a pincérek tudjanak felszolgálni és a bárpult előtt ülők is lássák az előadást.
Az igények 100 %-os kielégítését kissé gátolta, hogy a 9 emeletet tartó pillérek kiváltásától (a horribilis bekerülési költség miatt) el kellett tekintenünk, a belmagasság adott volt, és kész gépészeti rendszerbe kellett beleépülnünk.
A belső terek megformálásánál célunk volt, hogy feltűnően térjen el a sétány világától. A bejárati zóna frivolan, majdnem közönségesen csábítsa be a nézőket. A színháztérben visszafogott, egymással harmonizáló színeket használtunk. Fontos eleme a belsőnek az egyedi falfestés (színháztérben és az előtérben egyaránt). A tér a parapetparavánok eltávolításával egy térként, más funkcióra is használható.
Sajnos azokat a – csak asztalokat megvilágító kis lámpákat, amik az előadás alatti ételfogyasztás helyi megvilágítását lettek volna hivatva megoldani, - nem szerelték fel. (Ezt helyettesíti a tirisztoros fénycsökkentési lehetőség.)
Csomay Zsófia, Lente András