Zebegény:
Duna, dombok, háztetők. Van nyeregtető, félnyeregtető, kontytető, sátortető, manzárdtető, toronytető, kereszttető, jó arányú, torz, szakszerű, tákolt - mindenféle megoldás sűrűn, kis helyen. Klasszikus falusias-kisvárosi beépítés, meghatározóan utcára merőleges gerincű épületek, közöttük udvar.
A művésztelep alkalmazkodik a kialakult utcaképhez és pavilonos telepítést használ. Nem műtermek, hanem műteremházak alakulnak, közöttük udvarral. A műteremházak északnak fordulnak, a szállás épület hosszú tömege dél felől zárja az együttest, intim belső udvart teremtve a patakpart felé.
A tervezett épületek tömegképzése a különböző szögekből látszódó tetősíkokra reagál, több nézőpontot próbál egyetlen térkompozícióba sűríteni, mindezt a belső térrendszer logikájának és a földrajzi adottságoknak alárendelve. Az épületek karakteres tömege jelzi a bennük rejlő funkció komolyságát és játékosságát.
A domb aljában felbukkanó homogén tömegek vannak, minden síkra máshogy esik a fény. A tetőplasztikák árulkodnak a bennük lévő funkció különlegességéről. A formai képzés egyedi, de csak hagyományos szerkezeteket és építési technológiákat alkalmaz. A tégla falakon ácsszerkezet van fémlemez fedéssel, csüngő eresszel, falsíkra szerelt tolóajtókkal és zsalugáterekkel.
A korcolt fémlemez fedés rajzos felülete erősíti a síkok különbözőségét. Anyaghasználatban és részletképzésben a főszempont az időtállóság, egyszerűség, pragmatikusság volt. A tetősíkok - mindegyik a maga módján - északnak dőlnek, felülvilágítóval fényt juttatva a műtermekbe. A falakon nincsenek ablakok, mert szükség van a hasznos munkafelületre. A szállás épület délről zár, udvart teremtve.
A műteremházak között munkához ideális, árnyékos udvarok alakulnak. A pavilonos telepítés miatt szezonon kívül a nem használt épületek függetlenül zárhatóak.
Máté Tamás, Sebestyén András
Részlet a zárójelentésből
Telepítés, illeszkedés, koncepció
A pályamű érzékenyen közelíti meg a tervezési helyszínt. Érezhető, hogy a természeti, domborzati és építészeti, településképi adottságok tanulságai mentén keresi az alkotó a tervezési koncepció vezérfonalát. A természeti adottságok és az épített környezet együttesének hatására „tömegképzési logika” eredményezi a terv tetőplasztikában sűrűsödő építészeti koncepcióját. Léptékében a faluhoz igazodó, térszervezésében és funkcionális megoldásaiban adekvát helyeket, hasznos megoldásokat javasol a szépen, érzékenyen végigvezetett terv. A szállásépület tömege a többi épületnél lényegesen nagyobb, a jelzett koncepciót érezhetően nem követi.
A terv saját világot teremt a településen belül. Jó érzékkel, de öntörvényűen formált, minden tömeget egyedien kezelő alkotótelep bárhol beilleszkedhetne környezetébe, s e kis faluban értékes zárványként lehet, hogy idegen marad. Az épületek szépen, kissé divatosan formáltak. Az igényesen szerkesztett tablók érzékeny grafikái, látványtervei sajátos atmoszférát árasztanak. A térszervezés, a helyek karakterének változatos gazdagsága egyenlőtlenségeket is magában foglal, de hasznosságuk vitathatatlan. Az épületek anyaghasználata, részletképzése, építészeti nyelvezete végiggondolt, következetes, így tartós épületeket eredményez.
A pályamű érzékenyen, az absztrakciós technika erényeiben rejlő varázslatossággal közelíti meg a tervezési helyszint, így koherens víziót eredményez az alkotás. Analógiásan! Ez az átszellemítés egy öntörvényű művet eredményezett, melynek „idevalósága” kérdéses, funkciójában egyenlőtlen gesztusai, trendkövetése nem hallgatható el, de az önazonosságát megteremtő koherenciája empátiáról és erőteljes alkotóerőről tanúskodik.
Az önként vállalt elkülönülve beolvadás az érzékeny közelítés ellenére nem egészen megnyugtató. A kis faluban idegen maradhat a kissé modoros, önmaga világában és értékeiben eléldegélő telep. Ezt a tetőidomok egyedi formái, a településen nem jellemző fémlemezfedésű tetők, illetve a szállásépület túlméretezett tömege is fokozzák.