Duna-parti családi ház

Egyszerű formákkal, kevés számú anyag alkalmazásával akartuk az épületet megformálni. Fontos volt számomra a kísérlete annak, hogy a modernizmus eszközeit úgy használjuk ,hogy végül az épület „mai” alkotásként legyen értelmezhető.
építész: ifj. Peschka Alfréd

Folyópartra házat tervezni különleges lehetőség. Legfőképpen ha egy olyan folyószakaszról van szó, ahol a túlparton szinte érintetlen, idilli természeti környezet található. Bár a parton húzódó magas árvízvédelmi töltés az utca szintjéről eltakarja a látványt, az első emelet magasságából a töltés felett átnézve – főleg napnyugtakor – a folyó enyhe íve és a vízig lenyúló fák képe olyan érzést kelt a szemlélőben mintha egy festménybe csöppent volna.

Természetes volt tehát, hogy az épület a telek Dunához közeli részére tettük, a nappali felkerült az emeletre, és az otthoni sportolásra alkalmas medence párhuzamosan fekszik a folyóval, nagy üvegfelületekkel megnyílva kelet felé. A telek másik fele szép nagyméretű kert, egy megmaradt régi hatalmas fasorral. A konyha – étkező valamint a ház bensőségesebb terei – a hálószobák erre a parkszerű kertre néznek, teraszokkal kapcsolódva a nagy füvesített területhez.

Egyszerű formákkal, kevés számú anyag alkalmazásával akartuk az épületet megformálni. Fontos volt számomra a kísérlete annak, hogy a modernizmus eszközeit úgy használjuk ,hogy végül az épület „mai” alkotásként legyen értelmezhető. Ebben talán a kiválasztott homlokzati anyagok segítettek a legtöbbet. A falra fehér mészkő került, kétféle megmunkálással: az alsó szinten vízszintes rovátkolt felülettel, az emeleten homokfújtan. A kő vakító fehérségét a táblás faburkolati mezők oldják, melyek vörös cédrusból készültek. A nagyméretű ablakok, üvegfalak fa szerkezetűek, és ugyancsak fából készültek a földszinti és emeleti teraszok burkolatai.

tervező: ifj. Peschka Alfréd építész
építész munkatársak: Csernik Tamás, Egervári Tímea
belsőépítész: Csavarga Rózsa