Duna-party — Duna-parti kilátások Budapesten

Sokáig vadsága, félelmet keltő ereje, gyakori áthatolhatatlansága határozta meg partjain az életet. Az első lakosok a Gellérthegy északi lábánál lévő időszakos átkelőt ellenőrizték, a rómaiak északabbra, a szigetekkel tagolt részekre, Óbudára települtek, a középkori Buda és Pest együtt, de egymástól a Duna által határozottan elválasztva létezett. Az árvizek szinte évente feldúlták a part menti területeket, mégis mindig a Duna éltette a várost. Budapest gazdagsága, kultúrája, látványos átalakulásainak jelentős része a folyóhoz kötődik. A víz a kereskedelem egyik főútvonala, és a folyó partjai egyben a város legnagyobb piacai voltak; a víz ereje vízimalmok százait hajtotta, majd a 19. század második felétől a városba betelepülő ipar is elsősorban a Duna közelségét kereste. Az 1867 után robbanásszerűen beinduló városfejlesztés a Duna megszelídítésére törekedett: rakpartokat, hidakat építettek, és part menti feltöltött területeket hoztak létre, hogy a megújuló Budapest birtokba vehesse a partokat. Átformálódott a Duna és Budapest viszonya, a folyó már nem csak táji, hanem városi és építészeti léptékben is meghatározóvá vált. A pesti klasszicista szállodasor, az Akadémia, a Várkert Bazár, a Fővámház, a Parlament, a Műszaki Egyetem, a Szent István park és még sorolhatnánk… Mind a folyópartra épült, így az új épületek és közterek létrejöttével a város központja mintegy ráfordult a Dunára.

Nagyon sok irányban lehetne folytatni ezt a történetet. Végignézhetnénk a Duna és a Belváros sokat elemzett mai hiányos kapcsolatát, beszélhetnénk a közterületek szomorú, évtizedek óta egyre romló arculatáról, a rakpartokról, a közlekedésről, a víz minőségéről, a dunai hajózás városon belüli kérdéseiről, a hétköznapi városlakók és a Duna viszonyáról, vagy akár a turizmusról is.

De most annak áttekintésére vállalkozunk, hogy mi történik vagy történhet a Duna mentén az ipari tevékenységtől megszabadult és 1989 után privatizált közel 1000 hektárnyi part menti területtel.

Elhagyjuk az Európában egyedülállóan egységes eklektikus pesti belváros területét - a Dráva utca – Dózsa György út – Fiumei út – Orczy út – Haller utcák által rajzolt ívet -, ahol építési szempontból a legnagyobb dolgok már a múltban lezajlottak . Bár még itt is vannak lehetőségek, várt, remélt és félt változások: Közraktárak, Clark Ádám tér, hogy most csak kettőt említsek.

Ha leegyszerűsítve a számok szintjén nézzük a ránk váró Duna menti átalakulás mértékét, meglepő értékeket kapunk: Budapest Európa egyik legnagyobb alapterületű városa, területe több mint 52 500 hektár. Az előbb említett, de a budai részekkel is kiegészített történeti Belváros körének területe kb. 2000 hektár; és ha minden Belvároson kívül eső Duna-parti fejlesztési területet figyelembe véve csupán közelítő számítást is végzünk, 1000 hektár összterületet kapunk.

Hihetetlen méretek!

De nem Budapest fejleszt 1000 hektárt, hanem a kerületek gondozgatják saját „kis” foltjaikat. A számok érzékeltetése végett lássuk néhány európai nagyváros ismert fejlesztési projektjének nagyságát: Párizs: La Défense - 160 ha, Amszterdam: Haveneiland - 150 ha, Párizs: Rive Gauche /Masséna, Tolbiac, Austerlitz/ - 130 ha, Hamburg: Hafen City - 100 ha, Bécs: In der Wiesen - 63 ha, München: Theresienhöhe - 45 ha

Budapest az alulhasznosított és ipari üzemek által elfoglalt, majd a politikai, gazdasági és társadalmi struktúraváltás révén felszabaduló Duna menti területek fejlesztését minden programjában, településrendezési tervében kiemelt figyelemmel kezeli.
Az 1990-es főpolgármesteri program a belső városmag észak-déli irányú széthúzását célozta meg a Duna mentén. Az 1994-es Általános Rendezési Terv Budapestet eltérő karakterű zónákra tagolta, és így a belső, az átmeneti, a külső, a hegyvidéki és a Duna-menti zóna eltérő kezelését tűzte ki céljául. Tehát a városon belüli új egységként beszélt a Duna által összefűzött területsávról. 1997-ben a Keretszabályozás előírásként konkretizált néhány elvet: a Duna-völgy mentén az átláthatóság, a harmonikus látvány megőrzését követelte, és 30 méter széles közterületi sáv biztosítását írta elő a part mentén. Tehát meg akarta akadályozni a fejlesztések rácsúszását a vízre, hogy a vízparton kialakítható folytonos közterület zöldfelületi rendszerként összetarthassa, így mindenki számára nyilvánossá tegye a Duna-partokat.

A 2003-ban elfogadott Városfejlesztési Koncepció projekt-térségeket jelölt ki a városban. A nemzetközi gyakorlatban ezek az úgynevezett fejlesztési akcióterületek, ahol a szellemi és anyagi erők egy helyre koncentrálódnak, és ezáltal tényleges minőségi eredmény érhető el /pl. Paris Rive Gauche/. A Duna mentén két ilyen térséget definiáltak: Észak-Buda területét /Római-part, Gázgyár, Hajógyári-sziget, Mocsáros dűlő/ és Dél-Budapestet /a Petőfi és a Lágymányosi híd közötti szakaszok, Kopaszi-gát, Észak-Csepel/. Természetesen ezek a projekt-térségek a Duna-part Belvároshoz legközelebb eső, hihetetlen gazdasági, városfejlesztési potenciállal rendelkező területei.

A 2005-ös Településszerkezeti Terv feladatából is adódóan véglegesítette a szükséges városi infrastruktúra-fejlesztések helyét, melyek nélkül a világon mindenütt elképzelhetetlen a területek valódi megújulása /vízminőség javítása – az EU által támogatott csepeli szennyvíztisztító, új hidak - Aquincumi, Galvani, Albertfalvai híd - és a hozzájuk kapcsolódó úthálózat-fejlesztés, stb./ A 2006-ban nyilvánosságra hozott Podmaniczky Program pedig egyenesen „Dunaváros”-ról beszélt, ahol a Duna Budapest életének és fejlődésének központja.

Az egész Budapestet érintő hivatalos városfejlesztési koncepciók és rendezési tervek mellett Budapest mindig a Dunát, a Duna által hordozott identitást használva jelenik meg a nagy nemzetközi pályázatokon is: a tervezett 1996-os világkiállítás, a „Budapest Kulturális Főváros 2010”, és a tervezett olimpia területei is a Duna mentén vannak. Régóta készülődik egy nagy Duna-party.

A nagy nemzetközi ingatlanfejlesztő cégek 2000 körül fedezték fel a budapesti, Duna menti területekben rejlő lehetőségeket. Spanyol, izraeli, angol, portugál, holland, német és magyar tulajdonba kerültek a rendszerváltás után privatizált vagy még kerületi önkormányzati tulajdonban lévő területek. Néhány éven belül hatalmas versengés kezdődött a hazai és nemzetközi /elsősorban ír, angol, spanyol, izraeli/ befektetőkért. A Duna menti kerületek közül azok, amelyek jelentős volt iparterületekkel rendelkeztek és közel helyezkednek el a nemzetközileg is nagyon értékesnek tartott Belvároshoz – így elsősorban Óbuda (3), Ferencváros (9), Újbuda (11), Angyalföld (13) és Csepel (21) - igyekeztek a legkedvezőbb ingatlanfejlesztési feltételek/szabályozási mutatók megteremtésére. Gigaprojektek születtek, ahol mindenki kizárólag a saját érdekei mentén gondolta végig a rendelkezésére álló fejlesztési terület jövőjét. Nagy számok, egyre magasabb és sűrűbb beépítések, rengeteg eladható négyzetméter, „város a városban” koncepciók láttak napvilágot. A távolabbi Duna-parti kerületek – Újpest (4), Pesterzsébet (20), Budafok-Nagytétény (22), Soroksár (23) – sem maradtak ki a Duna-partok átértékelődése révén kialakuló új helyzet hozta lehetőségekből, de kicsit visszafogottabb módon, kicsit „provinciálisabban” jelentek meg a piacon.

• Nánási Kert, Római Wellness Otthon /össz. 250 lakás – árvízvédelmi problémák ellenére is véghezvitt magánberuházások
• Óbudai Gázgyár – egy részét 1996-ban eladták, ezen a területen elkezdődött a Graphisoft-park fejlesztése, jelenleg „csonka” PPP rendszer, mely a terület további részeinek értékesítéseire törekszik – komoly talajszennyezettségi problémák, ill. a városi infrastruktúra-fejlesztések /Aquincumi híd, utak/ elmaradása gátolja a megújulást
• Buszesz – már eladott terület még jövőkép nélkül
• Álomsziget – 32 ha – konferencia, szórakoztatás, hotelek a Hajógyári-sziget közel egy harmadán
• Sun Palace /550 lakás a Nagyszombat utcánál

• nincs jelentős part menti piaci fejlesztési területe - elsősorban épület felújítások zajlanak; a Bem téren jelentős ingatlanfejlesztést terveznek

• nincs jelentős part menti piaci fejlesztési területe; pontszerű beavatkozások, épület és köztér felújítások vannak; a Clark Ádám téri foghíj helyzete több évtizede megoldatlan, a Lánchíd19 Hotel pedig példaértékűnek tekinthető (magánbefektető meghívásos tervpályázattal)

• Lágymányosi Egyetem Város – Dunától elszakadó terület, lassan 20 éve alakulóban, jelenleg PPP fejlesztések vannak /pl. Q épület
• Infopark – irodapark a Lágymányosi híd budai hídfőjénél
• Öböl XI avagy a Kopaszi gát – 45 ha /önkörmányzati, magyar, spanyol, ill. 2008 óta többségében portugál tulajdon/ - a Duna-partot, a Kopaszi-gát területét is értékesítették, ahol közterület rehabilitációt, zöldterületi „épületfelújításokat” végeztek, majd a magánterületet az építészetileg értékes, de funkció nélküli fantomházakkal közcélú használatra megnyitották – a nagyméretű építkezések még nem indultak el

• a 6-os út és a Duna között hatalmas alulhasznosított, ill. volt ipari területek vannak
• Furnér Művek, laktanya - értékesített, ill. még értékesítésre váró hatalmas fejlesztési területek a természetvédelem alatt álló Háros-szigetnél
• Duna Spirit – lakóterület terve Nagytétény eddig beépítetlen Duna-partján

• a Váci út és a Duna között hatalmas alulhasznosított, ill. volt ipari területek vannak
• a bőrgyári terület átalakulása megindult, Újpest ezen a helyen keresi a kapcsolatot a Dunával

• 360º Budapest – 13 ha /2000 lakás – a jelentős marketing tevékenység ellenére már kétszer is leállt nagyberuházás
• Prestige City /126 lakás – lakótornyok és yachtkikötő
• Marina Part /1500 lakás – nagy része már átadva, de alapfokú ellátási intézmények /pl. iskola/ nem készültek hozzá
• volt Danubio – 11 ha /2000 lakás - jelenleg a tulajdonosváltás miatt Duna Terasz néven futó lakópark-fejlesztés a Foka öbölnél
• Riverloft – Riverside /175 lakás – ipari épület átalakítása és új építésű 10 szintes lakóházak

• nincs jelentős part menti piaci fejlesztési területe

• Millenium Városközpont – Duna-Pest Rezidencia, Castrum-ház, Nemzeti Színház, Müpa /PPP, Kongresszusi Központ, irodaházak - a pesti Belváros dél felé húzása itt kezdődött
• Duna City – 33 ha /2300 lakás + irodák, a MIPIM-en, a cannes-i ingatlanpiaci szakkiállításon Európa 10 legígéretesebb projektje között díjazták – még nem épült semmi
• Közraktárak - a bontás és az építkezés idén megkezdődött

• Mediterrán lakópark /650 lakás
• Dunagyöngye lakópark /132 lakás

• a Soroksári út és a Duna között hatalmas vízparti, alulhasznosított területek vannak
• a Molnár-sziget beépítését is tervezik

• a terület régóta mint Budapest lehetséges „Défense” negyede szerepel a szakmában – tervpályázatok voltak a beépítési koncepciók kidolgozására, de minden változatlan, így továbbra is fizikailag érintetlen a hatalmas tartalékterület a Dunánál a belváros közelében

De már tudjuk, hogy nem ez a valóság. Ezért gondolatban játszunk el azzal, hogy milyen irányban léphet tovább Budapest ebből a jelenlegi, a Duna mentére álmodott helyzetből.

1. vízió
Minden eddig tervezett és még további Duna-parti területek is beépülnek, és létrejön egy több mint 25 km hosszú vízparti lineáris város. Budapest Európa egyik legfontosabb geopolitikai központjává válik, melyben együtt él az eklektikus belváros és a kortárs láncváros /nem mint Zalotay Elemér csak 3 km hosszú 1965-ben elképzelt szalagvárosa az Óbudai Duna-part mentén és nem is a klasszikus lineáris város koncepció, hanem egy szakaszokból összeépülő heterogén láncolat/. Nyüzsgő, kozmopolita városi élet van a Duna-partján, sűrűn épített magas- és sávházakkal, rendezett közterületekkel, panoráma-villamosokkal. Ez egy ellenőrzött és szegregált új világ a körülötte egyre jobban burjánzó végtelen urbanizált falusias tájjal…

2. vízió
Minden befektető néhány torzót hagy maga után. Amilyen magasat csak lehet, mert az összes tervezett épület közül azok érik meg a legjobban. Aztán a fejlesztő továbbmegy Keletnek, ahol még több hely és ember várja az új jövőt. A város megszokja ezeket az új magányos tornyokat és foltozgatja a köztük lévő tájsebeket. Az ott élők furcsálják, hogy ennyire más lett az élet, mint ahogy a látványtervek, makettek alapján képzelték. Messze a bolt, az iskola és nincs megfelelő közösségi közlekedés… de legalább közel a Duna.

3. vízió
A beruházások többsége megáll. A Duna-partján ott történnek csak változások, ahol igazán szükség van rájuk. Megújulnak és bővülnek egy kicsit a régi ipari és egyéb part menti épületek /Gázgyár, Buszesz, Furnér, stb/. És nemcsak a Dunánál, hanem egyenletesen a város más részein is hasonló változások tapasztalhatók. Nem töröljük el mindenáron a régit, és helyettesítjük valami néhány évig újnak tűnővel, hanem beillesztjük a meglévő térbe és tájba, ill. az idő folyamába. A Duna mentén hatalmas zöldterületek jönnek létre, kiépül Pesten a zöldgyűrű az eklektikus Belváros határán, Csepel-Észak parkká válik, és mindenki egy csendes, kiegyensúlyozott, a Dunával együtt hömpölygő nagyváros lakójának érzi magát. A rakpartok megtelnek élettel, a vízben fürdeni, evezni lehet és az autók helyett kerékpárosok lepik el a várost.

A város élete más léptékű, mint a városlakó emberé. Változásai szemünk előtt zajlanak, de valós átformálódása csak megfelelő időtávlatból szemlélhető. Ahogy a budapesti táj lenyűgöző látványához mindenképp hozzájárul az építészeti részleteinek szépsége is, úgy a városfejlődés minőségét is meghatározzák a pillanatnyi döntések és beavatkozások.

A görögök a delphoi templom falára néhány figyelmeztető mondatot véstek: A legderekabb a legszebb. Tiszteld a határt! Gyűlöld a fennhéjázást! Semmit ne vigyél túlzásba!
Talán mégiscsak vigyáznunk kellene ezzel a kamaszos Duna-party-val.

A cikk rövidebb változata megjelent a Magyar Építőművészet 2009/2. számának Utóirat/Post Scriptum mellékletében.