Duplasiker - az Art1st és a sporaarchitects New Yorkban

Idén két magyar projekt - talán nem túlzás - tartolt az Architizer díjkiosztóján. Bár sok a kategória és a díj is, a fontos nemzetközi elismerésen ilyen hazai siker még nem volt. Budapest Music Center - Art1st Design Studio - és a Szent Gellért téri, illetve a Fővám téri metróállomások - sporaarchitects - tervezőivel Sárosi Anita beszélgetett.

Sárosi Anita (SA): Először is gratulálok mindkét csapatnak a duplán elnyert díjakhoz! Nagyszerű, hogy kapcsolatba kerültetek az Architizerrel és a világ legnagyobb építészeti portálján publikálták a projektjeiteket! Elmondanátok, hogyan kerültetek oda?

Taraczky Dániel (TD), Chehadé Abdel Rahim (CAR), Gőz Dorottya (GD): Maga a BMC projekt nagyon bonyolultan állt össze. Közel tíz éves folyamatról van szó, ami Dorottya diplomamunkájaként indult. 2005-ben kezdtünk el vele foglalkozni, 2007-ben kaptuk meg az első engedélyt. Megkezdtük a bontást és elkezdtük a belsőépítészeti munkát, de 2008-ban leállt a bontás és vele együtt az egész projekt. 4 éves leállás után, csak 2012 januárjában kezdődött el az építkezés, így a házat 2013 márciusában nyitottuk meg.

SA: A nyitással egyidejűleg kezdtétek el a publikálást?

TD: Igen. Elkezdtük keresni, hogy hol lehet publikálni, hová lehet benevezni és milyen díjakra lehet indulni az épülettel.

SA: És hol publikáltátok a BMC-t külföldön először?

CAR: Először felkerült az ArchDaily-re, aztán megkeresett minket az Architizer, hogy hallottak erről az épületről, feltehetnék-e az oldalukra a BMC-t. Elküldtünk nekik minden anyagot és decemberben (2013) publikálták. Pont még karácsony előtt meg is jelent, aztán eltelt néhány hónap és kapunk tőlük egy levelet arról, hogy van ez a díj és hogy akarunk-e nevezni.

SA: Tehát felkérést kaptatok a nevezésre.

GD: Igen, és két kategóriát is kiválasztottunk. A funkcionális kategóriában a „Színház és előadóterem” az egyik, amit választottunk – de csak lakóépületből is nyolcféle kategória van – és vannak a pluszosok – amiből van vagy húsz, ami mindig Építészet+Valami, pl. Fenntartható fejlődés – itt az „Építészet+Hang” kategóriába is beneveztük a BMC-t.

SA: És az Építészet+Hang kategória díját el is nyertétek!

TD: A „Színház és előadóterem” kategóriában a zsűri különdíját kaptuk – de ez az a kategória, amit Zaha Hadid nyert – szóval nagyszerű, hogy legalább idáig eljutottunk! A másikat pedig, az „Építészet+Hang” kategóriát, megnyertük!

SA: Volt meglepetés? Vagy figyeltétek, hogy milyen a felhozatal, kikkel vagytok versenyben?

TD: Nem lehetett tudni, hogy milyen a felhozatal.

SA: Egészen odáig nem lehetett tudni milyen épületek vannak versenyben, amíg a közönségszavazás el nem kezdődött?

GD: Igen. Amikor nyilvános lett az anyag, onnantól figyeltünk és próbáltunk mindenkit kérni, hogy szavazzon. De végül is, amit megnyertünk, az nem a közönségdíj!

SA: Az öt döntősből egy zsűri- és egy közönségdíjast választottak és Ti kaptátok a zsűri díját. Azért ez elég jó szakmai elismerés! Tudtok valamit az elő zsűrizésről?

TD: Érdekes volt, ahogy megszervezték az egészet – kicsit hasonló mint a Média Építészeti Díja. Összesen több mint 300 zsűror volt, akik végignézték és előszelektálták szakmai szempontból a nevezett anyagokat és utána a kiválasztott ötről, megszavaztatták a fél világot!

SA: Az, hogy felfigyeltek rátok nemzetközi szinten, mennyire múlt a tudatosan tervezett-szervezett publikáláson?

TD: Összességében, ami publikációs lehetőségünk volt, azt mind kihasználtuk! A díj előtt is, amikor megnyílt a ház, az összes országos napilap, hetilap, építészeti magazin és hírportál megvolt. De végül is, ami a legtermékenyebbnek bizonyult az az ArchDaily – szerintem azt nézik a legtöbben és ott jelent meg először nemzetközi szinten a BMC. A díj után pedig ugyanúgy, rádupláztunk, mindenhol megjelent a hír, mindenki írt a díjról. De kicsit a spórások (sporaarchitects) azért ügyesebbek voltak, mert ők gyakorlatilag a díj kihirdetésének éjszakáján, a BKK-val karöltve, egyből megcímeztek egy sajtóközleményt az MTI felé, és másnap reggel már harsogta a híradó a rádióban és a televízióban, hogy nyertek! Mi erről lemaradtunk, mert azt gondoltuk, hogy senkit sem fog érdekelni. Utána viszont már úgy írtuk a saját sajtóközleményünket, hogy MI IS NYERTÜNK!

SA: Először én is csak a spórásokról hallottam, hogy nyertek és csak később tudtam meg, hogy ti is. Tudtatok egymásról egyáltalán? Hogy más magyar csapat is versenyben van?

TD: Mi sem tudtunk a spórásokról, és ők sem tudtak rólunk! Megkaptuk a jelzést, hogy elnyertük a díjat és rögtön az első pillanatban nem néztük át a teljes listát, nem pörgettük át mind az 55 díjazottat. Nem tudtuk, hogy van még egy magyar név a nyertesek között, így nem volt az, hogy felhívom a spórásokat és megbeszélem velük, hogy adjuk ki együtt a díj hírét.

SA: Végül azért csak eljutott mindkét hír a nagyközönséghez.

TD: Amit publikálásban lehetett, azt biztos, hogy megcsináltuk és soha ekkora energiát nem fektettünk semmilyen korábbi házba. Mert azért őszintén, az égvilágon soha semmi ezekből nem jött vissza.

SA: De ez most egy megerősítés, hogy érdemes a publikálásra nagyobb hangsúlyt fektetni, mégiscsak nemzetközi szakmai elismerést, díjakat hozott. Vagy nem?

TD: Attól függ! Szakmailag megerősítés, de a logikus az lenne, hogy egy ilyen díj után felhívnak, hogy mennyire jól sikerült ez a dolog, és meghívnak egy meghívásos pályázatra, vagy felkérnek, hogy csináljuk meg a házukat. De ilyen nincsen.

SA: Sem hazai, sem külföldi felkérést nem hozott a díj?

TD: Nem. Korábban sem volt ilyen és most sincsen.

Hatvani Ádám (HA) (sporaarchitects): Minket sem keresett meg senki. Csak azért kerestek meg, hogy nevezzünk még más díjakra is! És, ahogy megyünk bele újabb munkákba, azt veszem észre, hogy ugyanúgy fogalmuk sincs arról, hogy mi az előéletünk, ahogyan korábban sem volt. Szóval, nem.

TD: Mindig nulláról kezdünk.

SA: Tehát kimondhatjuk, hogy a díj egy szakmai elismerés, ami jól esik, de nem hoz megrendeléseket.

TD: Igen. A díj sokkal inkább megerősítés azoknak a megrendelőknek, akikkel már dolgoztunk. Megerősítés abban, hogy jól és jót választottak, amikor ránk bízták a munkát. Ez átvitt értelemben PR neki, de új megrendelőket nekünk nehezen hoz be.

SA: Térjünk vissza a kiindulásra, a sporaarchitects metróállomások ügye is van már tíz éves! A Fővám téri metróállomás tervére megkaptátok a Média Építészeti Díját 2006-ban. Ez volt az első publikált anyag róla.

HA: A metró speciális volt publikálási szempontból, mivel a szerkezet már önmagában is látványos volt. Mi a KÉK-en (Kortárs Építészeti Központon) keresztül kapcsolatba kerültünk elég sok külföldi építésszel, akik Budapestre jöttek előadni, és akiket a KÉK vagy mi hívtunk meg. Akkor mindannyian azt gondoltuk, hogy meg kell nekik mutatni a metrót. Levittük őket az építkezésre, ahol bent voltak a gépek, ott volt a pajzs, ide-oda ment a vonat a kitermelt földdel, s az egésznek elementáris ereje volt! Egyre többen javasolták a publikálást, de 2005-2006-2007 táján kirakni magunkat a kirakatba, még cikinek tűnt. Akkoriban még nem volt szokás - amit most már mindenhol látni lehet -, hogy a kezdő időponttól, gyakorlatilag, attól a pillanattól kezdve, hogy az első valami kibújik a földből fotózzák, és elkezdik leközölni az építkezést. Ennek ellenére a beszélgetések során többször felmerült, hogy ezt a szerkezetkész állapotot dokumentálni és publikálni kellene, mert később, a kivitelezés során (ha nem is rontják el, de) biztos, hogy más lesz a végeredmény.

SA: Akkor kb. 2008-ban ezért kezdtétek el publikálást?

HÁ: Igen, és az volt a meglepetés, hogy rákapott a sajtó! Volt érdeklődés körülötte!

SA: Ez egy nagyon jó ötlet volt, főként akkoriban, amikor ment a huzavona az egész metró projekt körül.

HÁ: Nem gondoltuk, hogy annyira fog érdekelni bárkit is ez a dolog, egy jó poénnak tűnt.

SA: 2011-ben – a KÉK szervezésben – egyszerű érdeklődőként is le lehetett menni megnézni a metrót, ami szintén hírét vitte annak, ami a föld alatt, akkor már látható volt.

HÁ: A nyilvánosság nagyon megnyomta az egész projektet, hirtelen sok embert érdekelt, mi történik és ki lett dobva az anyag nemzetközi porondra is.

SA: Ti küldtétek ki az anyagot vagy valakin, valamelyik külföldi építészen keresztül került ki?

HÁ: Elküldtük az ArchDaily-nek meg a Dezeen-nek, ennyi volt, a többi jött magától. Illetve még egy fontos dolog volt 2010-ben, a „Stations” című könyv – egy svájci kiadó jelentette meg – amiben benne voltunk és utána kb. öt évig mindenki ebből a könyvből tájékozódott. Nagyon sok sajtómegkeresés volt a világból ezek után.

SA: Az átadás óta elkészült a metró teljes anyaga?

HÁ: Nem, még nem publikáltuk teljesen a projektet szélesebb körben, ez folyamatban van. Az volt a dilemma, hogy egyben legyen az egész vonal vagy állomásonként jelenjen meg. Az idő ezt eldöntötte, együtt is fogjuk publikálni, meg külön-külön is.

SA: Oké. Térjünk vissza a díjra. Mi történt a sporaarchitects-nél?

HÁ: Az Architizer megkeresett bennünket, hogy nevezzünk.

SA: A kategóriátokban ti nyertétek el a szakmai zsűri és a közönség díját is. A szakma és a közönség is ugyanazt a projektet szavazta meg. Ünnepeltetek?

Vadász Orsolya (VO): Ezer ismerős telefonált, gratulált! És a hír után az az eufória is nagyon jó volt, ahogy az átadás után az emberek néztek körbe odalent a metróban!

SA: Én is ugyanezt néztem, hogy az emberek, hogyan forgatják a fejüket és nézelődnek, amit egyébként nem szoktak az aluljárókban és az állomásokon. Nagyon élveztem, hogy tényleg ott vannak a metróállomáson, és nem valahol máshol járnak a fejükben!

HÁ: Sajnos nem volt energiánk rá, hogy közös szervezésben együtt bejárjuk az egészet, ki-ki megtette az átadás utáni hétvégén. Pedig az jó lett volna! Egy nagy flash volt, aztán elmúlt, de időről időre visszajön az élmény.

SA: Milyen volt a rendezvény, a díjátadó est, a ceremónia?

TD: Nagyvonalú volt és stílusos.

HA: Vörös szőnyeg, fotózás, Cadillac, szponzorfal – olyan volt mint egy Oscar – minden megvolt, amit ígértek!

TD: Divatos környék, nagy fogadás, a legmenőbb New York-i bár, ahol előző héten Jay Z és Beyoncé összeverekedett a liftben – megvolt! 15 perc lebegés. Ezek miatt volt érdemes kifizetni azt a rengeteg lóvét, hogy mindenki kiutazzon és részt vehessen az ünneplésben.

GD: De Zaha Hadid nem jött el átvenni a díját, pedig nagyon vártuk...

SA: Van valamilyen tanulsága ennek a díjnak, amit megosztanátok másokkal?

TD: Arra jó volt ez az egész, hogy lássuk azt, hogy semmilyen hírnek nincs akkora fontossága.

SA: Hogy nem fog csodát tenni?

TD: Nem fog. És még az, hogy a médiumok sem fognak maguktól elkezdeni írni csak azért, mert te kaptál egy nemzetközi díjat! Mindet külön felhívod, elmondod, hogy ez van, jaj de jó, akkor küldj anyagot, esetleg írd is meg(!), akkor kiteszi és megjelenik. A tanulság az, hogy minden egyes munka után ezt neked kell hajtani, mert hiába a megnyitó vagy a díj, reálisan az utcán ennek a hírnek nincs nagy értéke.

CAR: Egyébként a BMC-nél is, amikor arról írtak, hogy megnyílt, ritkán említették meg, hogy ki tervezte a házat. Még egyes építészeti kritikákban is kifelejtik ezt az információt.

TD: Az az igazság, lassan húsz éve diplomáztam, de én soha nem gondoltam volna, hogy amilyen energiával csinálsz valamit, olyan energiával kell később is tolni az egész publikálást meg mindent! Nem hogy nem gondoltam, hanem cikinek találtam. Az volt az eredeti attitűd az egyetemen, hogy megyek, ha hívnak, az ilyesmire meg az, hogy most ”mit tolod magad?”. Át kellett lépni ezeket a korlátokat, és úgy látom fel kell hívni pl. az Építészfórumot, hogy van egy új házunk!

SA: Azért az jó dolog, hogy az olyan építészirodáknak köszönhetően mint amilyenek tivagytok, s akik nemzetközi díjakat nyernek el, Magyarország felkerül a világ építészeti térképére! Ez is hozadék, még ha közvetlenül nem is a két irodának.

HÁ: Igen, egyre több oké projekt van és jó érzés, hogy nem ott vannak a határok, ahol eddig, mondjuk Hegyeshalomnál. Innentől kezdve magyarázhatják nekünk, hogy az nem úgy van, ahogyan mi szeretnénk, mert azt ők nem úgy szokták! Mi meg mondhatjuk, hogy mi meg így szoktuk! Változik lassan a hozzáállás.

VO: És az is jó, hogy külföldi építészek, akik ismerik a projektet, akik voltak velünk a metróban, elismerően nyilatkoztak vagy gratuláltak.

TD: Szerintem a legnagyobb eredmény, ami lehet, hogy meghívnak egy nemzetközi meghívásos pályázatra. De ilyen nem történt még eddig.

HÁ: Az kérdés, hogy az egész mit jelent. Jó volt, hogy nyertünk egy díjat, a média felkapta, ismerté tette a munkánkat hirdetés szempontból, de amúgy... Azt azért látni kell, hogy ez arról is szól, hogy az Architizer értéke feljebb menjen, és hogy ki mondja meg a tutit! És előbb utóbb ők szeretnék megmondani.

TD: Áttörtük a belső gátat, jövőre a kisebb dolgokat is jobban nyomjuk!

HÁ: Pontosan. Fenn kell tartani az érdeklődést! A kisebb dolgokat is, ha megfelelő szinten vannak, le kell publikálni. Én azt veszem észre – amellett, hogy haladni kell előre – az a legjobb verzió, amikor maguktól jönnek rá, hogy jó a projekted, mert akkor ők találnak meg és abból bármi lehet! Van olyan, hogy nem keres meg senki senkit, és egyszer csak megjelenik a cikk.

SA: Mi a véleményetek, a hazai és a külföldi díjak hogyan viszonyulnak egymáshoz?

HÁ: Hm. Egyik projekt vagy alkotó sem fog Ybl, Széchenyi vagy Kossuth díjat kapni. :)

TD: Nem is adnak építészetre.

HÁ: Szóval ez egyáltalán nincs átfedésben.

SA: Javasoltok valamit azoknak az építészeknek, irodáknak, akik szeretnének nemzetközi szinten megjelenni, hogy mit és hogyan csináljanak?

HÁ: Az ArchDailynek kell kiküldeni az anyagot – ez az, amit a szakma olvas, még mindig ez a No.1 és megnézni, hogy a hírfolyamba kerül-e az anyag vagy kiemelik.

SA: Mivel foglalkoztok, milyen projekteken dolgoztok most?

TD: A Piano forte, egy zongoraház a várban, ezen dolgozunk. A tetőtérben lesz a múzeum egy belső kert köré építve, plusz rendezvénytermek.

VO: Én egy belsőépítészeti munkán dolgozom az Andrássy úton, a spórával (sporaarchitects) csináltunk egy ügyfélközpontot a Deák téren és a kisföldalatti múzeum előtere a BKK-nak, az nem régen lett kész.

HÁ: Van egy frissen elkészült családi házunk. Csináltunk egy kiállítási installációt a Vienna Design Week-re, ez volt a PURE HUNGARIAN, a kortárs magyar design bemutatkozása Bécsben. Az MTK új stadionjára pályáztunk az AZPML irodával, és ami ide is kapcsolódik, készítettünk a vizit-tel egy videót a metróról. 

M4 / Sporaarchitects from VIZIT on Vimeo.

SA: Szeretnétek még valamit mondani?

TD: ”Nemzetközi elismertségű építésziroda bátran vállal megbízásokat bel- és külföldön! Operátoraink várják hívásukat!”

Sárosi Anita