November 15-én Belgrádban hivatalossá vált, hogy 2006 nyarán Magyarországon, ezen belül Budapesten kerül megrendezésre az EASA (European Architectural Students' Assembly) aktuális éves találkozója. Európa különböző tervezési iskoláiból érkezik majd körülbelül ötszáz diák, akik két héten keresztül dolgoznak a fővárosban a Közhely-Common Place tematika alapján.
A Bercsényi Építész Szakkollégium néhány tagja már a kilencvenes évek második felétől képviseli az EASA nemzetközi szervezetet Magyarországon.
A Szakkollégium 1996-ban jött létre a Bercsényi Kollégiumban azzal a célkitűzéssel, hogy elitképzést valósítson meg a Műegyetem Építészmérnöki Karán. Mivel az anyaintézmény másképp gondolta ezt a hiányt pótolni, és egyéb változások is történtek az oktatásban, lassan átalakult egy önképzésre alapuló, az épített környezet és annak tervezése iránt érdeklődő, és a fejlődésért tenni akaró közösséggé. A minél magasabb színvonal elérése érdekében folyamatos eszmecserét folytatunk eltérő, de az építészetben találkozó tudományos és művészeti diszciplínákkal. Fontosnak tartjuk a nemzetközi kapcsolattartást is, amit az EASA-n keresztül tudunk sikeresen bonyolítani.
Ez a szervezet 1981-ben jött létre Liverpoolban (www.easa.tk). Fő feladatai, hogy kisebb-nagyobb találkozók szervezésével fórumot teremtsen Európa országainak építészhallgatói között, és lehetőséget biztosítson ezáltal arra is, hogy akár helyi vagy globálisan jelentkező, az építészetet érintő problémák megoldására is sor kerüljön. Egy kisebb SESAM-ot (Small European Students of Architecture Meeting) már szerveztünk Magyarországon 2000-ben a komáromi Monostori-erődben. Minden évben a legnagyobb összejövetel viszont a nyáron két hétig zajló szintén EASA név alatt futó workshop. Ezt mindig más tagország szervezi. A rendezési jogra folyamatosan pályázni kell konkrét helyszín és téma megjelölésével. Az elbírálásra a novemberben tartott INCM-en (Intermediate National Contact Meeting) szokott sor kerülni, ahol az egyes nemzetek képviselői találkoznak. A magyar csapat az idei gyűlésen, ami november 9. és 16. között volt Belgrádban, már másodszor pályázott. A németekkel szálltunk versenybe, és végül mi kerültünk ki győztesen.
A sikert talán annak köszönhetjük, hogy az elképzelések már két éve érnek bennünk, és nyár végén elkezdtük egy kampány jellegű programsorozattal azt a csapatot felépíteni, ami az elkövetkező másfél évben a megvalósításért felel majd. Most csak építészhallgatók vagyunk, de idővel, konkrét projekteken keresztül szeretnénk felvenni a kapcsolatot azokkal a kulturális csoportokkal, amikkel kölcsönösen segítve egymást közeledhetünk céljainkhoz.
Közhely-Common Place
A választott téma, ami majd a 2006-os workshop résztvevőit vezetni fogja, kettős értelmű. Értünk alatta banalitást és a közösségi teret egyaránt az angolban is. Bár a két jelentés egymástól eltér, úgy érezzük, hogy a Magyarországon jelenleg tapasztalható kulturális problémákra vetítve kapcsolatot fedezhetünk fel közöttük. Alapvető beállítottságunk folytán elsősorban a jelenleg tapasztalható, vizuális kultúrát és ebből adódóan az építészeti kultúrát érintő hiányosságok pótlásán szeretnénk dolgozni. Ez a munka jelenti azt a két hetet, amit európai társainkkal 2006-ban együtt fogunk tölteni a városban, és jelent egy ars poetica-t, ami az addig eltelt és azután következő időben meghatározza tevékenységünket. Értelemszerűen nem szándékunk egyfajta értékrendet erőltetni az emberekre, inkább a gondolkodás, és a véleménynyilvánítás szabadságára és fontosságára hívnánk fel a figyelmet. A feladat nagysága megkívánja, hogy a siker érdekében összefogjunk minden olyan civil szerveződést, ami az elmúlt tizenöt évben a miénkhez hasonló céllal jött létre, és így az elért hatás interferálódjon.
Céljaink:
A rendszerváltás óta a magyar kultúrában mély identitásproblémák vannak. Az új gazdasági, politikai és társadalmi rend olyan szabadságot, hatalmat és felelősséget adott az emberek kezébe, amivel ez idáig nem sikerült megfelelően élniük. A passzív, alapvetően a megoldást mindenre felülről váró magatartás tökéletes táptalaja volt a fogyasztásorientált értékrend kialakulásának. Ez magával vonta a reprezentációs igény növekedését, ami egyenesen egy úgynevezett látványgyár létrejöttéhez vezetett. A képek szerepe ma óriási, viszont az esetek többségében az általuk képviselt gazdasági rendnek megfelelően nem helyi, hanem globális üzeneteket hordoznak. Mivel 1989 után nem jöttek létre az aktív, kezdeményező civil fórumok a kulturális kérdések megvitatására, az átlag véleményt erősen befolyásolja a média értékekre közömbös, közhelyes világa. Szeretnénk a nagyvárosi kontextusban lehetséges összes felületet felhasználni arra, hogy elindítsuk a diskurzust, és a gondolkodás átalakulását. Megmaradva a vizualitásnál, és szűkebben az építészetnél, a városi terek tudatos használatát akarjuk serkenteni. Ezen kívül az építészetnek és az építészeknek a jövőre vonatkozó szerepét is megtalálni és azt a közfelfogásban (a szakmát is beleértve!) elterjeszteni.
Módszereink:
Tevékenységeink jellegük szerint kétfélék. Minden gyakorlati akciót kutatómunka előz meg, ami során felmérjük az általunk elképzelt problémák tényleges előfordulásának jellemzőit, például azt, hogy az valóban létezik-e, és milyen mértékben, milyen közegben. Ezután kezdünk a lehetséges megoldáson dolgozni, majd a megvalósításon. Fontosnak tartjuk, hogy minden fogékonynak tartott korosztállyal kapcsolatba lépjünk, így fejlesztve azt a kommunikációs készséget is, ami szakmánkban nagyon fontos. Nagy jelentőséget szánunk végül az eredmények előadásának is, célunkhoz, a fórumteremtéshez hűen. Ennek módszere esetenként külön vizsgálatot igényel majd.
Kapcsolattartás:
Keressük azokat a szervezeteket, illetve magánszemélyeket, akik érdeklődnek tevékenységünk iránt. Elérhetőségünk: szakkollegium@yahoo.com
Bőczén Árpád
A Bercsényi Építész Szakkollégium/
Easa Magyarország
Vezetője