Édenkert három generációnak – A Sarah Wigglesworth Architects Haycroft Gardens utcai családi háza

Passzívház szabványok szerint épült, fenntartható, otthonos és építészetileg is igényes épület bújik meg London egy külvárosi utcájában. A Sarah Wigglesworth Architects által tervezett családi ház meghitt menedéket varázsol egy rég elfeledett telekből, három generáció igényeit is kielégítve. 

London egyik északi területén, Kensal Greenben a város legtöbb részén megtalálható, sorházas utcák fogadják a járókelőt. Az épített környezet családias, barátságos, bár építészetileg nagyrészt szürke és repetitív. Az egyik utca végében a környékre nem jellemző, függőleges fa deszkákkal borított garázskapura és ajtóra lehetünk figyelmesek. Bár első nekifutásra úgy tűnik, hogy a fal csak a szomszédos ház melléképületéhez tartozik, de az ajtó feletti házszám árulkodó. Valójában egy különálló ház bújik itt meg.

Belépve az ajtón, a kocsibehajtó túloldalán gyönyörű előkertbe érünk. Egy hosszú, elnyújtott kertbe, amelyen keresztül megközelíthetjük a telek hátsó részén kialakított családi házat. Az ajtó feletti, áttetsző pergola, a hangsúlyos sarokablak és a fa zsindely falbrukolat már jelzik, hogy építészetileg is érdekes épülethez érkeztünk. De vajon hogy került ez a jövevény erre a véletlenszerű helyszínre?

A 70-es éveiben járo Christine Magid nem olyan rég még a szomszédos ház egyik szintjét bérelte egy ismerősétől. Eredetileg csak rövid ideig szeretett volna maradni, azonban éveken keresztül nem talált magának megfelelő lakást. Egészségügyi problémái miatt a szintkülönbségek egyre inkább megnehezítették életét, illetve egy saját kertről is álmodott, hiszen mindig is szeretett kertészkedni. 6 év után figyelt fel a ház melletti, romokban álló, magára hagyott telekre. A területen még a 20. században tejüzem, majd annak maradványi között egy ideig edzőterem működött, de már azóta is jó pár év eltelt. Magid és családja (fia, fia felesége, és unokája) úgy döntöttek, hogy ezen a helyen, egy közös családi házban szeretnének otthonra lelni. 

Sokáig keresték a megfelelő építészt, míg végül Sarah Wigglesworth-öt kérték meg az épület tervezésére. Wigglesworth közel 20 éve épült saját otthona óta nem tervezett családi házat, azonban a feladatot több okból is magáénak érezte. Egyrészt stúdiójával ezt megelőzően több évig kutatta a többgenerációs otthonok és városrészek tervezésének lehetőségeit, másrészt a megbízók fenntarthatósággal kapcsolatos elvárásai is inspirálták. Nem véletlen, hiszen a saját magának és férjének épített, 2001-es, Stock Orchard utcai családi ház és irodában is számos újító megoldást – pl. átlátszó hullámlezzel fedett szalmabála fal, újságpapír hőszigetelés – használt. 

A legfontosabb szempontok tehát adottak voltak: viszonylag kicsi, erősen szabályozott telek, megtartásra javasolt, öreg fákkal; három generáció funkcionális elhelyezése; szintkülönbségek minimalizálása; környezetbarát kialakítás. A végeredményben azonban szerencsére egyáltalán nem érződnek ezek a kötöttségek. 

A bejárati ajtón belépve világos előtérben találjuk magunkat. Balra fordulva az egybenyitott konyha, étkező és nappali, valamint a leválasztott kamra, tehát a közösen használt terek találhatók. A konyha-étkezőt és a nappalit egy padként és tárolóként is funkcionáló kandalló szeparálja el egymástól. A már említett sarokablakból az előkert könnyen felügyelhető. A belső kerttel mindegyik helyiségnek intenzív a kapcsolata. A konyha és a nappali, nagy, üvegezett harmonkiaajtókon keresztül, jó idő estén teljesen egybenyitható a külvilággal.

Az előtérből a másik irányban indulva egy szűk, tetőablakokkal megvilágított folyosón találjuk magunkat, ahonnan a három generáció hálószobái nyílnak. A nagymama szobája – az épületrész hátuljában – saját fürdőszobával is rendelkezik, biztosítva a nagyobb fokú intimitást. A szobák itt is közvetlen kapcsolatban vannak a természettel, üvegezett ajtók és/vagy nagy ablakok által. A belsőépítészeti kialakítás (fehér falak, egyszerű, fa beépített szekrények) ellenpontozzák a család egy fokkal eklektikusabb bútorait. A padlóburkolat a konyhában és a nappaliban könnyen tisztítható, növényi alapú műgyanta, a hálószobákban pedig tölgyfa svédpadló. 

Az épület hármas tagolása kívülről is egyértelműen látszik; három, elkülönülő tömegből áll. A közösségi tereket és a hálószobákat az előtér kapcsolja össze. Míg előbbiek fával burkoltak, utóbbi könnyed, áttetsző borítása megidézi a telken korábban állt üvegházakat. A tervezők a kertre is sok gondot fordítottak. A tégla teraszburkolat, a rozsdás acél szegélyek, az épülettömegbe beépített padok, valamint a központi kert és pázsit szépen egészítik ki egymást. A képek alapján olyan érzésünk lehet, mintha egy rejtett édenkertbe csöppentünk volna. Még egy korábbi épület megmaradt elemét is sikerült megmenteni az új, kerti pergola részeként. 

Persze a fenntarthatóság nem csak az ilyen részletekben rejlik, hanem a szerkezeti kialakításban és a gépészeti megoldásokban. Az épület könnyűszerkezetes, előregyártott falpanelekből épült. A paneleket cellulóz hőszigetelés tölti ki. A légtömörség is kiemelt fontosságú volt, hiszen a házat passzívház sztenderdek szerint építették. A fűtésről levegő-hőszivattyú, a szellőzésről hővisszanyerő gépi szellőző gondoskodik. Mindent összevetve a ház havi rezsije kb. 50 font (22000 Ft). Persze fontos megjegyezni, hogy ezek a megoldások egyáltalán nem olcsók, bár az építési költséghez – 600000 Font (260 millió Ft) – a magas minőségű anyagok használata hozzájárult. 

A szintkülönbségek és küszöbök vagy bármilyen egyéb zavaró elem nélküli kialakítás, a kerekesszékhez igazított nyílásméretek, illetve az, hogy a tervezők ügyeltek arra, hogy séta közben minél több helyen lehessen megkapaszkodni vagy leülni, nemcsak Christine-nek, hanem óvodás korú unokájának is megkönnyíti az életet. Nem nehéz elképzelni, hogy lakói nagyon szeretik új családi házukat és büszkén beszélnek róla több sajtómegjelenésben is. A Sarah Wigglesworth által már saját családi házával kapcsolatban is megfogalmazott, az építészeti koncepció minél nagyobb szintű redukcióját elutasító, a komplexitást és a személyességet felvállaló tervezői hozzáállás ismét kifizetődött. Bár 2019-ben a low- és high-tech megoldások ötvözése már nem számít úttörőnek, a Haycroft Gardens utcai családi ház ismét bizonyítja, hogy a fenntarthatóság, a szerethetőség és az építészeti minőség korántsem egymást kizáró fogalmak.