Édes kísértés - Harrer Chocolat csokoládémanufaktúra Sopronban

Gyönyörű helyfoglalás, kimért tömegformálás, minőségi munkakörnyezet, programszerűen átgondolt belső tér – kényeztető kikapcsolódás esztétikai és gasztronómiai értelemben is egy családias szeretettel gondozott, profin működő csokoládémanufaktúrában.(x)

Modern építészeti környezet és történelmi időket idéző mesterségbeli hitvallás. Szinte arisztokratikus erejű az az elkötelezettség, mellyel a Harrer család négy generáció óta a cukrászat és a minőségi vendéglátás összekapcsolására összpontosít. Ausztriai üzletek után Sopron belvárosában is megjelentek, majd önálló üzemegység létrehozása mellett döntöttek a város határában.

A határvárost észak-kelet felől elkerülő főút mellett húzódó külső lakózónában, esetlegesen nőtt városi szövet és telekegységekben gondolkodó fejlesztési terület határán járunk. Korábban kiterjedt ipari parkot képzeltek e területre a városfejlesztők, az innovációs központ elhelyezése is e cél érdekében történt, de a valós igény lakóparkok létrejöttét eredményezte inkább – így csak néhány kisebb üzemegység került e területre. Az átsorolódás szerencsés helyzetet teremtett a családi cég üzemépületének elhelyezkedése szempontjából, mert a telek dinamikusan fejlődő lakózónához kapcsolódhat. Így már nem is lehetett kérdés, hogy a tulajdonosok olyan épületben gondolkodjanak, mely a cukrászüzem funkcióján túl a vendéglátással is foglalkozzon, és választott profiljuk mesteri bemutatására elegáns terekkel jöjjön létre.

 

 

 

A csokoládémanufaktúra létrehozása mély elköteleződés a minőség felé. A Harrer család vállalkozása az ínyencségek világába kalauzol, ahol a cukrászüzem patika-tiszta terei mellett a specialitásukat jelentő egyedi csokoládé-összeállítások történeti hátterével is megismerkedhet a látogató a bemutatótérben majd a hangulatos kávézóban vagy épp a városra panorámával nyíló teraszon teheti teljessé a gasztronómiai utazást. Mindehhez olyan eleganciával adagolt építészeti tereket társít az építész és a tulajdonosok végletekig megegyező közös gondolkodása, mely egységes összképpel komponálja meg az üzemegységet, a tulajdonosok irodatereit és a vendégforgalmi tér kiszolgálópultjának cizellált tömegét is.

Az épület egy déli lejtőre illeszkedik, gyönyörű kilátással Sopron belvárosára. A szinteltolásokkal képzett funkcionális rendszer legalsó szintjére kerültek a gépészeti és raktárzónák, a köztes szint a cukrászüzem működési zónája, mely felett az igazgatás irodaterei találhatóak. A domboldalból finoman kiemelkedő teraszplató magasabb szinten csatlakozik az előző térrészekhez, így félszinteltolás keletkezik a látogatói vendégforgalom és a gyártófelületek között. Két karakteres épülettömeg kommunikálja az összetett rendszert: a hátrébb húzódó plasztikus épületelem beleül az egységes magasságban meghúzott rézburkolatos lábazati szintbe, míg a látogatói tereket merész könnyedséggel, konzolosan kinyújtott attraktív épülettömeg jelöli. A homloknézetükben monitorszerűen keretezett, fehérre vakolt épületkubusok játékát a lapostetőn elhelyezett rézburkolatos épülettest pontozza tovább kisebb tömegével. A kávézóterasz felől pedig kimért egyensúly teremtődik: a fehér födémlemez alkotta kontúr mély árnyékot vet az üzlettér teljes hosszfelületén végigfutó üvegfalra.

Christoph Huber osztrák építész munkája kapcsolatot teremt a modern építészetre jellemző áramló térszemlélettel és a funkcionális rend következetes külső megjelenítésében is e szellemi hagyományt követi. Gondosan tagolt épületelemeinek kortárs játékossága pozitív tömegelemek és negatív visszametszések rendszerében tovább osztódik. A kubusok keretszerű födém-fal lemezei fehér színükkel az ég kékjébe hasítanak, a visszahúzott síkok homogén kezelésükkel szinte staffázst adnak az elsődleges formai elemeknek. Az üvegfelületek árnyékolására szolgáló fémlamellák ornamentikája tompítja a kompozíció erejét, miként funkcionálisan ugyancsak helyes, de a tömegkompozíció kompaktsága ellen játszik a lehajtott lépcsőhíd is, mely parkoló felőli közvetlen bejárat szerepét teljesíti. Az irodaterek tetőszinti térdoboza a tulajdonosok adminisztrációs munkatereit emelik magas nívójú életközegbe – szinte korona ez a kubus, melyen a lábazati szintet összefogó előpatinázott rézburkolat megismétlődik.

 

 

 

A belső téri világ tovább lép a markáns homlokzati tagolások következetesen szikár rendszeréből. Az anyagváltás (minőségi mdf lapburkolat) a vendégterek otthonossága miatt indokolt, és az ipari parketta helyére is teszi az belsőépítészeti irányultságot. Összhangzatban formálódik a hosszú pult az operatív részekből kiállító-felületekké és kiszolgálópulttá. A bútorzat visszafogott szín- és formavilága precízen illeszkedik a fogyasztótér határfelületeit alkotó acél-üveg konstrukcióhoz, mégis otthonos környezetet teremt. A kávézó és az üzem közé bekerült bemutatótér formavilága azonban minden eddig ismertetett kompozíciótól eltér: az íves vonalvezetésű fal-bútor rendszer és a fényes felületek csillogása kissé idegen környezetként hat az épület következetesen végigvitt rendszerében. A kétségtelenül attraktív vendégtér nem azonosítható a ház egészére jellemző kimértséggel.

De ki ne ragadtatná el magát a kóstolótér megkomponálásakor. A bemutatóteremben oldódik fel az a szigorú funkcionalitás, mely a házat jellemzi. Értelmet kap a kakaó-íz térhódításának dinamikája: az aztékok által ital formájában fogyasztott csokoládé csak a XVI. században került Európába élvezeti cikként, hogy 1657-ben megnyíljon az első csokoládét is kínáló vendéglő Londonban, majd a szilárd csokoládét 1842-ben elkezdjék árusítani. A gasztronómiai minőség az egyedi ínyencség irányába vitte e terméket is – számos csokoládé-üzem éppen sajátos összeállításaival és egyedi receptjeivel tűnik ki, melyek mindig minőségi alapanyagokra építenek. A manufaktúra épületének tervezésekor a tulajdonosok jó alkotótársra leltek Huber személyében – ez a recept megédesíti a látogatás történetét is.

További hasonló projektek taláhatók a www.copperconcept.org weboldalon.

Vukoszávlyev Zorán

Építész: Christoph Huber (Aw Architekten, Bécs)

Helyi építész: Kiss Gábor Árpád

Tájtervező: Christoph Huber

Statikus: Báthory Tibor Gábor

Elektromos tervezõ, gépész: Techcon Planungs- und HandelsGmbH, Mattersburg, Bécs

Fotó: Aw Architekten ZT GmbH

 

(x)