Gyakran járok a Rottenbiller utcában, de szinte mindig kocsival, és a felüljárón megszokott dugótól fellélegezve ez a ház pont ott áll, ahol az ember végre egy kicsit jobban megnyomhatja a gázpedált, hogy igyekezzen a következő zöldet elérni. A környék – egyelőre még – nem igazán gyalogos és bicajos barát, a hosszú ideje húzódó felszíni rendezés csak növeli a káoszt, itt nem sétálnak az emberek, nem nézegetik az egyébként egyre érdekesebb rottenbilleri utcaképet. A ház pont jó helyen van ahhoz, hogy alig lehessen az autós forgalomban észrevenni, a Rottenbiller utca kipufogógáz-tűrő fái is rendesen eltakarják. De ha az ember szeme már automatikusan keresi az épített környezet változásait, ha a kuplungozás közben bír egy kicsit a környékkel is kacérkodni, akkor hirtelen meglepetésben lehet része.
Egyszer csak itt terem egy érdekes, a környék téglás-vakolatos világához anyagában illeszkedő, de formájában annál merészebb, nem is túl nagy valami. Legalábbis nem tűnik nagynak, bár a föld alá épített két szint, illetve a föld fölé húzott négy emelet több, mint ötezer négyzetmétere nem is olyan kevés. Amolyan rejtőzködő tömeg. Furcsa, funkcióból eredő homlokzati nyílászáró-osztásával, a beépítési vonal törésével, a sarok masszív hangsúlyozásával egy egyébként valljuk be, magától nem sok izgalmat és építészeti lehetőséget kínáló, szigorú program itt roppant elegáns külsőt kapott. A karakteres, madárszárnyra emlékeztető pergola oldja ezt a már-már feszengésre késztető hibátlan eleganciát, kívülről játék, öröm a szemnek, finom fény-árnyék minta annak, aki majd itt a tetőteraszon, ezen keresztül fürkészi az eget. Valahogy úgy képzelem, hogy ez a „szárny” egyszer csak odakerült a skiccekre, és valami különös okból nem került le a tervekről soha, mintha mindenki érezte volna, hogy ez ide egyszerűen „csak” kell. Hát igen. Kevesen, kivételes emberek ismerik csak a titkot, hogyan kell ilyen magától értetődően (építő) művészetet csinálni, minden különös csinnadratta és felhajtás nélkül.
Pásztor Erika Katalina
Az új centrumot a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában és a Péterfy Sándor utcai Kórház-Rendelőintézet vagyonkezelésében lévő, Budapest VII. 33125 hrsz. alatt nyilvántartott, a Budapest VII. Rottenbiller u. 13. sz. alatti 1488 m2 térnagyságú lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan „B” jelű épületének bontása által felszabadított területen, 600 m2 beépített alapterületen tervezték megvalósítani.
Az egészségügyi reform kapcsán történt átszervezések következtében az eredeti tervben szereplő funkciók módosításra szorultak, a 20 ágyas nephrológiai osztály kialakítására a tervezett épületben nem került sor, a felszabaduló területeken egynapos sebészeti központot és szükséges kiszolgáló helyiségei kerültek elhelyezésre. A programváltozás az épület külső megjelenésében érdemi változást nem eredményezett, az illetékes építésügyi hatósággal történt konzultáció alapján módosított építési engedély készítésére nem volt szükség.
A tervezett épület DNY-i frontja a Rottenbiller utcával határos, DK-i oldalról tűzfal határolja, ÉK-i és ÉNY-i homlokzatai a kórház tömbbelsőjébe nyílnak. Az épület 2 pinceszinttel, földszinttel és 4 emelettel (részben tetőtérrel) rendelkezik. A külső-belső betegszállítás, a mentőforgalom az épület ÉK-i végén elhelyezett betegfelvonóval bonyolítható, e felvonó a szennyes és a tiszta anyagszállítás konténeres mozgatását is biztosítja. A –1. szinten kapcsolódó alagsori folyosórendszer révén a telephely egyes épületei közötti szállítás, anyagmozgatás fedett-zárt körülmények között biztosítható, itt bonyolítható a kórház fekvőbetegeinek a dializálóba juttatása, s egyúttal a személyzet belső mozgása is. Az ambuláns betegek, a személyzet szintek közötti belső forgalmának céljára 8 személyes személyfelvonó kerül beépítésre. Az akadálymentes közlekedés minden feltétele biztosított. A parkolószintek a kórház jelenlegi forgalmi rendszerének változatlanul hagyása mellett, egynyomú, lámpás rámparendszerrel közelíthetőek meg.
Az illeszkedés elvárásainak megfelelően, a Rottenbiller utcai homlokzati harmóniát igyekeztük megőrizni, a tömbbelsőben a tűzfaltakarást tekintettük elsődleges szempontnak. A tölcsérszerűen kinyíló beépítési vonal lehetővé tette a belső homlokzatok megnyitását, s ezzel együtt a tűzvédelmi előírásoknak is megfelelt. A kórház főépületének eredeti, pergolával fedett tetőterasz-motívuma visszaköszön az új épületen.
Nem kívántunk archaizálni. A homogén anyaghasználattal (tégla-üveg), a tervezett homlokzati nyílásritmussal megfelelő átmenetet kívánunk biztosítani a Rottenbiller utcai front csatlakozó épületeihez. A téglafelület a szomszédos házon is alkalmazott motívum, s a kórházépítészet bevált, tartós felületképzése. A főépület és az új épület közötti léptékváltást, a „saroktorony” diszkrét utalásaival, kapuzatszerű értelmezésével kívántuk feloldani. A Rottenbiller utca menti előkertet szegélyező kovácsoltvas kerítés és kapu eredeti állapotának megfelelően került felújításra.
Marosi Miklós
Ybl- és Pro Architectura díjas építész
Fresenius Medical Care Magyarország Nephrológiai Centruma, a PRA (Pharmaceutical Research Associates ) Magyarország Kutatási és Fejlesztési Kft. kísérleti laboratóriuma, valamint egynapos sebészeti központ
vezető tervező: Marosi Miklós (Közti Zrt.)
építész munkatársak: Sebő István, Simkó Gábor
szakági tervezők:
statikus: Váczi Péter
belsőépitész: Kerecsényi Zsuzsa
elektromos: Tóth Bertalan
épületgépészet: Lukács Tamás, Szabó István
közmű: Szalkai Béláné
út-kert: Havassy Gabriella
orvostechonológia: Dr. Nagy Józsefné - KORTEX Kft., Kerese János - PRO-CONT Kft.
kivitelezés éve: 2010
bruttó szintterület 5450 m2
beruházási költség: 2,05 milliárd Ft
építtető: Fresenius Medical Care Magyarország Kft.
generálkivitelező: Bitu-Bau Kft, Szolnok