Helyek

Egy félsziget két divatszalonja II.

2006.09.14. 12:29



Kuala Lumpur és Szingapúr építész szemmel



Vargha Mihály ázsiai képes beszámolója

Kuala Lumpur és Szingapúr építész szemmel

„Beirut, hogy kimutassuk a bonyolult irodalmi jellemzés
iránti hajlandóságunkat is, a modern építészet divatszalonja...”
(Orbán Ottó: Ablak a földre, Magvető 1973)
 
Az igazsághoz tartozik, hogy Kuala Lumpurban a KLCC közepén, a Petronas Towers mögött hatalmas park van, gyönyörű növényzettel. Ám ez korántsem akkora vonzerő a tömegeknek, mint a bevásárlóközpont - sok közül az egyik, de mégiscsak Malajzia nemzeti büszkeségével, a Petronasszal szimbiózisban, ahol a légkondicionált terek egy része a föld alatt található. Kapcsolódik a metrólejárathoz is, és innen elérhető egy szinte üres, sokkal ”áramvonalasabb”, tetszetős, modern shopping mall, az Avenue K - voltaképp a Petronasszal szemben, a forgalmas út túloldalán. Fölül még építik, tetejére két lakó- és hoteltorony kerül, most tartanak az egyik harmadánál-felénél a szerkezetépítők. A mallt mégis megnyitották, mozognak a lépcsők, és megtekinthető benne egy pazar lakás mintapéldánya, amilyen a tornyokban lesz. Fényképezni a kirakatlakásban sajnos nem lehetett, és belépéskor cipőt le! Ezen persze már egyáltalán nem csodálkozik a látogató, ha megnézett néhány templomot, legyen az buddhista, iszlám vagy hindu. Ezeket pedig nem szabad kihagyni, erről már odaúton, alig kétnapos bangkoki tartózkodásunk során meggyőződhettünk a buddhista templom-iskolatemető együtteseknél. (E. P.-t is boldogsággal töltötte volna el, ha hallja, hogy Bangkokban a tuk-tuk, a kis motoros tricikli-taxi vezetője rögtön a focit és Puskást emlegette, amikor kiderült, hogy Magyarországról érkeztünk.)
 

Az egyelőre üres Avenue K-t maguk a tervezők mutatták meg, mert nemcsak abban voltunk szerencsések, hogy honlapjuk alapján küldött üzenetünkre válaszoltak, és meghívtak egy rövid látogatásra, de még irodájuk is ott volt néhány lépésre, egy hetvenes évekből való, átriumos, mindössze háromemeletes épületben. (Ki tudja, mikor varázsolnak a helyére toronyházat - szemben a KLCC az egykori lóversenypálya helyére épült...) A ZLG építésziroda tíz-egynéhány főt foglalkoztat, a vezető építészek egyike német, Susanne Zeidler. Vegyesen vannak nagyobb és kisebb munkáik, gyakran nemzetközi felosztásban, s legújabban ők is működnek Kínában. Az Avenue K nem a legfrissebb munkájuk, de lassan épül, ami itt nem szokatlan, tíz éve kezdték tervezni.
 
Amire az építészek nagyon büszkék, egy kis látogatóközpont a BOH Plantations cég vezetőségi épületének közelében, igazi táji megformálás, főképp helyi anyagokból. Konzolosan a terep fölé futó üvegdoboz az árnyékhatások finom kihasználásával, fedett külső közlekedőkkel, hiszen errefelé mindig meleg van, viszont gyakran van eső, főleg a ”téli” évszakban, merthogy itt kettőt számolnak.
 
 
Hogy a fedett közlekedő mennyire fontos az épületek között, azt a Kompang Sekolah Sg. Kertas, egy dzsungelközeli (Gombak) iskola meglátogatásakor tudhattuk meg. A 10-12 éves gyerekek pompás zenés-táncos-harcjátékos műsorát követően kitört a zápor, de nem tudta megzavarni a bemutatót követő tánctanítást sem, amikor a kifestett, rúzsos ajkú kislányok kecses kézmozdulatokkal, de sajnos eléggé kommersz gépzenére mutatták be a kezdő lépéseket a több országból verbuválódott tanár vendégeknek.
 
(folytatjuk)
 

szöveg + kép: Vargha Mihály

A teljes írás megjelent az Élet és Irodalom 2006/36. számában.