Helyek

Egy félsziget két divatszalonja III.

2006.09.22. 10:31



Kuala Lumpur és Szingapúr építész szemmel



Vargha Mihály ázsiai képes beszámolója

Kuala Lumpur és Szingapúr építész szemmel

„Beirut, hogy kimutassuk a bonyolult irodalmi jellemzés
iránti hajlandóságunkat is, a modern építészet divatszalonja...”
(Orbán Ottó: Ablak a földre, Magvető 1973)
 
 
Hasonlóképpen a természetközeli városi tér élményét adta látogatásunk egy másik építészirodában, ahol Seksan kert- és tájépítész fogadott. Mind a stúdióját, mind a néhány házzal odébb fekvő saját lakását egy-egy sorházas modern villa átépítésével alakította ki, remek ízléssel, tele ötlettel és újrahasznosított ajtókkal, egyéb anyagokkal. Irodájában a teljesen fal-lyuggatott, szellős földszint kortárs képzőművészeti galéria, pár remekül hozzáillő bútorral, ahol az együttesbe még a fitneszgép is pont belepasszol. Az emeleti, fénnyel bejárt, számítógépekkel felszerelt iroda persze légkondicionált, és a végéből növényzettel bőven benőtt kis erkélyre lehet kilépni, ahol szintén jelen van a művészet néhány drótszobor formájában. A lakás hasonlóképpen része a természetnek, de sokkal szabdaltabb terekkel, teraszokkal, és tíz év alatt hatalmasra nőtt vékony törzsű pálmákkal. Különleges hangulatot ad a tervezetten telepített trópusi növény is, melynek lelógó vékony léggyökereit hetente kell nyírni: csüngő fűnek is mondhatnánk. Az interneten végigböngészhető Seksan sok más munkája, többek között egyetemek, szállodák parkjai, az építészethez szorosan kapcsolódó, nélkülözhetetlen részletek.
 
 


Kuala Lumpurból busszal utaztunk tovább Szingapúr felé, két napra megszakítva az utat a tengerparti Melakában, az egykori fontos kikötővárosban, melynek utcái-terei és régi kínai negyede leginkább Szentendrét juttatta eszünkbe. Szorosan egymás mellett a hindu templom, az iszlám mecset - a müezzin már itt is hangszóróból szól - és a kínai pagoda, sőt vele szemben egy kvázi modern építésű másik kínai templom. Emeleti teraszáról is az tűnik fel legjobban, hogy a város külső öveiben már menynyi magasház virít, de befejezetlen vasbeton-csontvázak is szomorkodnak sokfelé.

 


Szingapúr azonnal másképp fest. A határon áthajtva a buszsofőr hívja fel a figyelmünket a szembeforgalomra, ahol az alkonyatban, mint a sáskák hada, vár kilépésre rengeteg motoros. Bizonyára malajziai vendégmunkások, akik naponta ingáznak a gazdag Szingapúrba. Rögtön feltűnik még, hogy nemcsak motorral, hanem teherautóplatón is gyakran utaznak a dolgozók, főleg az építőiparban foglalkoztatottak, amit nálunk már régen nem enged meg a KRESZ. Építkezést itt is gyakran látni, a belvárosban is több helyen föl van túrva az út. Ettől még a forgalom szinte zavartalanul zajlik, mindenki türelmes, dudálás alig, a szirénázó autó egészen ritka tünemény. Rendőri autós-motoros kíséret a VIP személyeket szállító kocsikhoz inkább csak Kuala Lumpurban tűnt fel néha, de akkor jelentős tömegben. (folytatjuk)

 

Szöveg+kép: Vargha Mihály 

A teljes írás megjelent az Élet és Irodalom 2006/36. számában

Cikkinfó

Szerzők:
Vargha Mihály (1952-2010)