Egy félsziget két divatszalonja IV.

„Beirut, hogy kimutassuk a bonyolult irodalmi jellemzés
iránti hajlandóságunkat is, a modern építészet divatszalonja...”
(Orbán Ottó: Ablak a földre, Magvető 1973)

 

Szingapúr - építészet ezer színben és alakban, főképp az Egyesült Államokból importált formák rendre keverednek a kolonialista idők maradványaival, körülbelül 150 év minden periódusából. Most már nagyon vigyáznak az örökségre, sokkal nagyobb a bontásveszély a közelmúlt alkotásaira. Egy-egy épület falán feltűnik a kis tábla, a régi érték megőrzéséért kapott díj. Két lépéssel odébb esetleg trópusi növényekkel sűrűn benőtt park, és az utca túloldalán szorosan egymás mellé épített felhőkarcolók. Egy szögletes kontúrú, nem túlzottan magas torony tűnik ki ezek közük, láthatóan friss, pár éves építés lehet. Fele magasságban végigfutó kiharapás van a házon, több emeletes terasz, amit csak oszlopok sora tagol. Még feljebb egy kisebb űr, ahová fákat telepítettek, tetejét meg teljes kontúrban többemeletes rácsozat zárja, elrejtve a gépészeti micsodákat. Az épület földszintje esti fényben igazán látványos. A földszinti csarnokokat határoló, többemeletes hajlított üvegfalakon betűjelzések és más minták nyomatai, az épület előtt a járdából alig 25 centire kiemelkedő feszített víztükör, aminek oldalfala ívesen forduló fémlemez. S valóban a sima víz mint tükör érvényesül, hívogatóan köszön vissza belőle a szépen világított lobbi. Utólag az interneten a ház gyorsan megkereshető: tervezője a híres New York-i Skidmore, Owings and Merill iroda, a SOM. Nem sokkal a rendszerváltás után volt egy magyarországi munkájuk is: a Hungária körúti Kontrax irodaház belsőépítészeti terveit ők jegyzik. Hja, kicsi a világ.

 

 

---

 

 

---