Egy képzőművészeti-építészeti projekt naplózása — második rész
A Nyíregyházi Főiskola kollégiumi épületein elkészültek a ”homlokzati dekorációk”, amiket szívesebben nevezek ezentúl épület-plasztikáknak.
Jovánovics Tamás beszámol pályázatnyertes munkájának megvalósításáról
Másfél éve jelent itt meg ennek a naplónak az első része. Egy aprólékosan részletező, naív iromány volt, amitől azt reméltem, segíti eme komplex projekt megvalósulását. Majd az események előrehaladtával és a tapasztalatok felhalmozásával se időm nem volt, se értelmét nem láttam kártyáim kiteregetésének. Mostanra a Nyíregyházi Főiskola kollégiumi épületein elkészültek a ”homlokzati dekorációk” – amiket szívesebben nevezek ezentúl épület-plasztikáknak –, így most már semmi nem szól az ellen, hogy folytatassam, illetve befejezzem ezt a publikációt. Persze nem úgy mint múltkor, hanem csak a legérdekesebb mozzanatokat emelvén ki, azokat is tömören (kivétel, amikor az önkormányzat illetékes osztályának illetékes ügyintézőjére térek ki).
2007. március–április: Szabó András (Systeel Kft.) elvállalja az engedélyezési és a kivitelezési tervek elkészítését, illetve az épületplasztikák statikai tervezését. Általános felmérés céljából közösen lemegyünk a helyszínre és diskurálunk a helyi építésszel és a befektető helyi képviselőivel is.
2007. július: elkészülnek az építési engedélyezési tervek műszaki rajzai, amiket leadok a befektető képviselőjének. Ő továbbítja véleményezésre a befektető területi vezető építészmérnökének, aki szerint nincs akadálya a tervek megvalósításának. Újabb helyszíni felmérések, tárgyalások.
2007. szeptember: Tervtanács elé kerül a terv. Az eseményre elkísért a Kortárs Művészeti Zsűri elnöke is. Meglepetésünkre a tervet pozitívan fogadták, hivatalos állásfoglalásukban csak annyit kértek, hogy esetleg használjunk még erősebb színeket és a narancssárga konstrukció jobban lógjon ki a tetőről.
2007. október: a statikussal összeállítjuk, majd leadjuk a befektetőnél a komplett építési engedélyezési tervet.
2007. december: nem tisztázott okoknál fogva csak ekkor került beadásra az Önkormányzatnál a befektető asztalára két hónappal ezelőtt letett épeng kérelem tervezői dokumentációja. A hiánypótlási procedúra megkezdése.
2008. január: A hiánypótlási procedúra folytatása, a hónap végére a befektető is beszerzi a részéről hiányzó dokumentumokat, okmányokat, aláírásokat, stb. A területi vezető építészmérnöknek leadom a közben elkészült kivitelezési terveket, amiket ő vasas alvállakozóknak továbbít. Hó végén meg is érkeznek a részletes árajánlatok a generál kivitelezésre.
2008. február: személyesen adom le az Önkormányzaton a hiánypótlási paksamétát. Találkozom a Főiskolán az új és a régi rektorral, a Hallgatói Centrum igazgatójával és a befektető helyi képviselőivel, akik körbevezetnek megmutatni, hogy az általuk ajánlott vasas vállakozók eddig milyen munkákat végeztek a helyszínen. Többjüket meglátogatom az üzemeikben.
2008. március: az árajánlat és a szerződéstervezet véglegesítése a kiválasztott generál kivitelezővel. Az Önkormányzatnál érdeklődöm, hisz több mint 40 napja adtam le a hiánypótlásokat, mégse hallatják magukat. Nem véletlenül, mert ha az ember nem telefonál rá az ügyintézőre, akkor az ki se nyitja a dossziét. Majd amikor mégis, akkor az ügyintéző hölgy arra jutott, hogy most már tényleg minden rendben van, csak hiányzik a tulajdonos, azaz a Magyar Állam hozzájárulása (!?!) – „Ezt nem tetszik komolyan mondani. Engedélyezési kérelmünk 21 oldalas szöveges részéből egyértelműen kiderül, hogy a Magyar Állam egy szerződést kötött a befektetővel, hogy felújítsa a szóban forgó ingatlant. Ebben a szerződésben az Állam kötelezi a befektetőt, hogy az összbefektetés 1 százalékából az ingatlanhoz kapcsolódó művészeti alkotást finanszírozzon. Ugyanez az Állam a minisztériumon keresztül kiírat egy nyilvános pályázatot a műalkotás megtervezésére és kivitelezésére. Ennél egyértelműbb hozzájárulás mi lehetne?!” – „Nem, nem” – sajnálkozott az illetékes hölgy, neki a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. írásos nyilatkozata kell. Az abszurd helyzetet továbbítom a befektető, illetve a Kortárs Művészeti Zsűri titkára felé, hisz igen kellemetlen lenne, ha egy újabb több hónapos adminisztratív procedúra veszélyeztetné a nyári kivitelezést. A zsűri titkára a minisztérium illetékes urát kéri meg a szituáció feloldására, de a minisztériumi illetékes csak annyiban tudott segíteni, hogy megismételte a vagyonkezelő illetékes osztályának az elérhetőségét! Ekkor a zsűri titkára felhívta a nyíregyházi Önkormányzat illetékes osztályának vezetőjét és annak helyettesét. Mint kiderült, nem voltak eddig képben az eljárást illetően, de megígérték, hogy utánanéznek, és lépnek az ügyben. Pár nap múlva valóban sínre is került nagyjából az ügy. Tanulság: mindig minél magasabb pozíciójú embert kell megpróbálni felkeresni, ha akadozik valami. Ha nem beosztott, hanem vezető, akkor sokkal nagyobb esély van arra, hogy nem totális a frusztrációja, nem teljesen inkompetens, valamelyest megfizetik, és felsőfokú végzettséggel is rendelkezik – egy szó mint száz: normálisan, logikusan áll a dolgához.
2008. április: szerződéskötések a befektetővel és a generál kivitelezővel. Megindul az acélszerkezetek gyártása. Még van egy kis gubanc az épeng kiadása körül, de ez már csak bagatell a múlt havihoz képest, és hó végére a kezünkben az építési engedély határozat (persze még nem jogerős).
2008. május: az acélszerkezetek szerkezetkészek és a tüzihorganyzóból is visszakerültek már. Jogerős épeng is kézbesítve.
2008. június 23.: megkezdődik a helyszíni kivitelezés: a tetők megbontása, a födémen keresztüli lehorgonyzások előkészítése és az acélszerkezeteket fogadó betonelemek elhelyezése.
2008. július: a szerkezetek szerelése a végfalakon és a tetőn, majd végül a színes, perforált alumínium panelek behelyezése.
2008. augusztus-szeptember: helyreállítási munkálatok, többek közt 250 négyzetméter tetőszigetelés teljes újrafektetése, a tetőkijárók körüli falak kifestése, a homlozati sérülések helyrehozása. Átadási-átvételi procedúra, ami négy lépésben történt.
1. Elfogadja a befektető műszaki referense, aki a már említett regionális vezető építészmérnök volt. Ahogy minden, amiben ez az ember közreműködött, ez is gördülékenyen ment.
2. A Főiskola elfogadó nyilatkozata. Ez már inkább akadozott, dehát végül is komplex egy szervezet egy ilyen intézmény, normális, hogy nem minden megy mindig olajozottan. Három különböző igazgatóval, illetve rektorral kellett folyamatosan egyeztetnem, újabb és újabb műszaki referensek kerültek elő, pl. egyszer három héttel azután, hogy levonult az alvállakozóm, de összességében ezt is ki lehetett várni, a rektor úr pedig különben is az elejétől fogva nagyon korrekt és támogató volt.
3. A Kortárs Művészeti Zsűri egy helyszíni szemle után nyilatkozott.
4. Eme három elfogadó illetve igazoló nyilatkozat után a befektető engedélyezi a végszámla kiállítását.
Összességébében 18 hónapot vett igénybe a projekt a pályázat megnyerésétől a kész mű átadásáig. Ebből 6 hónap műszaki, adminisztrációs előkészítés; 8 hónap engedélyeztetési procedúra; 3 hónap gyártás; 2 hónap kivitelezés és helyrehozási munkálatok. Több mint 900 e-mail váltás, közel ugyanennyi telefonhívás, 13 tonna acél, 260 m2 perforált alumíniumlemez, 8 m3 beton. Kivitelezés közben a legforgalmasabb napon tizenketten vettek részt a munkában, átlagban öten.
Jovánovics Tamás
Nyíregyházi Főiskola kollégiuma, épület-plasztika
Nyíregyháza, Sóstói út 31/B
Művészeti tervezés és generál projektmenedzsment: Jovánovics Tamás
Munkatársak: Simongáti Eszter (Kortárs Művészeti Zsűri), Turi Zsolt (Strabag), Vuk Ágnes (Immorent Zrt.), Rékasy Bálint (Aszúszem Kft.)
Statika: Szabó András (Systeel Kft.)
Kivitelező: Kállvas-Trade Bt.
Megrendelő: Strabag Oktatási PPP Kft. a Magyar Universitas Program keretében
