Egy kicsiny templom újjászületése

Alsóerdőfalva (Nová Lesná) ősi temploma több éves rekonstrukció után újult meg, Tomáš Bujna tervei alapján. A legnagyobb változás a belsőben történt: a középkori eredetű szakrális térhez méltó, puritán, kortárs szellemiségű berendezés készült, amely a segít a figyelmet a transzcendens világ felé irányítani.

Alsóerdőfalva (Nová Lesná, Neuwalddorf) Poprád közelében, a Magas-Tátra délkeleti lábánál, az egykori Szepes vármegye területén található, a helység neve 1892-ig Újleszna volt. A mintegy 1400 fős település nevezetessége - és egyben legrégebbi épülete - az Angyali Üdvözlet-templom, amely a 13. század második felében épült korai gótikus stílusban, a környékre jellemző modorban. Ebben az időszakban igen sok templom épült a Szepességben. 1815-ben klasszicista stílusú átalakításokat végeztek az épületen, majd a 20. században főként belső változtatások történtek. Az egyszerű, síkmennyezetes hajóhoz dongaboltozatos szentély és sekrestye kapcsolódik. A déli homlokzaton látható néhány kisméretű félköríves ablak, s ezen az oldalon nyílik a bejárat kis szélfogó-előépítménye is. A zömök torony sarkain vaskos támpillérek találhatók.

A templom 1963 óta szerepelt a nemzeti kulturális műemlékek listáján. A felújítás több évig tartott, mert a munkák a település költségvetéséhez képest nagy összegeket emésztettek fel és az állami támogatás csak kis részletekben csordogált. Az első szakaszban (2003-2006) a külső vakolat helyreállítására és a templom körül burjánzó növényzet kiirtására került sor. A jellegtelen kerítés eltávolításával a templom újra meghatározó elem lett a falu látképében. A projekt második szakaszában korszerű fűtési rendszert és hőszivattyút telepítettek  (2006-2007). A leglátványosabb, befejező ütem a belsőépítészeti átalakítás és az új berendezés elhelyezése volt (2007-2008). Ekkor került sor a külső terep rendezésére és az odavezető utak elkészítésére.

A munkák kezdetén a templom igen leromlott állapotban volt. A szerkezeti károsodások mellett a 20. századi rögtönzött átalakítások sokat rontottak a belső tér összképén. A hajó falainak lábazati részén fa lambéria futott körbe, a padok közé különféle szőnyegeket terítettek. A karzatot fa betétes, fémszerkezetű korlát övezte, padozatát színes mozaikpadló alkotta, ahová szintén farácsos csigalépcső vezetett. A mennyezetet táblás faburkolat borította. A templomhoz méltatlan volt az ideiglenes jelleget sugalló, fa-fém szerkezetű oltár és az ambó is.

A tervezés kezdetén nyilvánvalóvá vált, hogy ezeket az elemeket el kell távolítani a térből és kortárs eszközökkel újra kell teremteni a középkori puritán egyszerűséget. A megújulás a nedvesedő falak szárításával, szigetelésével és az új homokkő padlóburkolat készítésével kezdődött, majd az új vasbeton szerkezetű, edzett üveg korlátos karzat építésével folytatódott, végül az új, letisztult formavilágú berendezés elhelyezésével fejeződött be. A modern vonalú fa tabernákulum kis faliszekrény látványát idézi. A szentélybe beton felolvasó állvány és szembemiséző oltárasztal került. A nagyobb karzat jobban használható lett, felépítménye nem érintkezik a meglévő külső falakkal, hanem a saját vasbeton tartóoszlopaira terhel. A karzat mozaikpadlója alatt megtalálták a környékre hagyományosan jellemző, eredeti homokkő lapokat, ez adta a mintát a templom új padozatának kialakításához. A mennyezeti faburkolat eltávolításával vertikálisan megnőtt a belső tér, az eredeti vakolatrétegek kutatása során kék háttéren arany csillagokat ábrázoló díszítőfestés nyomait találták meg. Az egységesség megőrzése miatt azonban a mennyezet a falakhoz hasonlóan fehér színt kapott. A világos felületek élénkítik a belsőt és vizuálisan tovább növelik a teret. A felújítási projekt szerepelt a 2011-es Mies van der Rohe-díjra nevezett épületek listáján.

vezető tervező: Tomáš Bujna
generáltervező: NZW

tervezés éve: 2006-2008
kivitelezés éve: 2006-2009
bruttó szintterület: 158 m²
megbízó: Római Katolikus Egyház, Nová Lesná plébánia
kivitelező: Anton Kálovec
fotók: Stano Dubik