Egy kis falu nagy álma: termálfürdő Mátrafüreden

A Mátra déli oldalán fekszik a festői Mátrafüred, ahol a majd' száz évig működő strandot 1989-ben bezárták. Papp Teodóra diplomamunkájában szeretné visszahozni a vidámsággal teli fürdőt, amire ma csak a romok emlékeztetnek. A tervezett ház - a fiatal hallgató szavaival élve - a "vízről, betonról, kőről és fáról szól, a fényről, a hangról és az árnyékokról."  

Helyszín, történet

Mátrafüred a Mátra hegység déli oldalán, a Kékes tömbjének délnyugati lábánál fekszik 320-390 méteres tengerszint feletti magasságon a Bene-patak partján. A festőien gyönyörű környezetben fekvő, klimatikus gyógyhelyként is számon tartott Mátrát a turisták mellett a gyógyulni vágyók is előszeretettel keresik fel. 1893-ban kezdte meg a működését a hidegvízű strandja, erről kapta későbbi nevét is. Az 1920-as évek végére már számos villa épült, s az 1949-es államosítás után megindult az épületek átalakítása tömeges, szakszervezeti üdültetés céljából. A falu egészének gazdasága a turizmusra épült. A strand közel száz évig működött, mígnem 1989-ben leromlott állapota miatt kénytelen volt az önkormányzat a bezárás mellett dönteni. Hatalmas kiesés volt ez a falu lakosságának, s fájó hiányt okozott a település életében. A valaha nyüzsgő strandfürdő területén ma már csak a múltat idéző romok állnak. A kis falu álma újranyitni a fürdőt, immár meleg vízzel, részben zárt jelleggel.

Beépítési terv

A kis településen járva igazi falusi hangulat kerít hatalmába: ligetes parkok, apró családi házak. Nehezen elképzelhető ebben a környezetben egy monumentális, modern és idegen „tárgy” létrehozása. Így jutottam arra a koncepcionális elképzelésre, hogy a medencetér kerüljön a föld felszíne alá. A földházak fenntartása egyrészt energiatakarékosabb, hiszen a vastag földréteg jó hőszigetelő, másrészt a földhő felhasználható mind fűtéshez télen, mind hűtéshez nyáron. A fürdő komponálásakor a kezemet a táj, természeti adottságok vezették. Fontos volt, hogy a természetközeliség folyamatosan megtapasztalható élmény legyen az épület bármely pontján. Legyen a termálfürdő egésze világos, átlátható s tiszta- miközben a táj beszél. Fontos volt a tervezés során, hogy a telekhatáron folyó Bene patak esős évszakban kilép medréből, és elönti a telek alsó harmadát. Így az épületet az utcafronthoz közel helyeztem el, padlószintje a mértékadó talajvízszint felé került. A telek két irányban – az utca mentén és a patak felé is lejt.

Koncepció

Az utcafrontról csak a családi házak léptékében megjelenő fogadóépület dobozát láthatjuk. Ez, mint egy kút jelenik meg: szerepe egyrészt funkcionális, hiszen a függőleges közlekedést szolgáló lépcső és lift kap benne helyet, másrészt szimbolikus, hisz levezet a hegy mélységeibe. Lent egységes járószinttel helyeztem el a különböző funkciókat tartalmazó vasbeton dobozokat. Ezen dobozok magasságát a funkció, helyzetét a telek domborzati adottságai határozzák meg. A terepbe illesztett fürdőtér a beharapott udvarok által felbomlik, kiszalad a terepszintre, a természetbe, le egészen a Bene-patakig. A külső térkapcsolatok erősek, a fürdőszint minden pontján biztosított a kijutás az udvarokba. Az alaprajzi kialakítás kapcsán fontos koncepció volt az ajtók minimalizálása, mely következtében a látogató szabadon mászkálhat odabent, a külső és belső medence között ki-be úszhat. Lényeges, hogy ne a kiegészítő technikai bravúrok teremtsék meg a fürdőzés élményét, hanem a létrehozott terek, térkapcsolatok.

A nyitott és zárt terek, a tömör és transzparens játéka uralkodik a tervben, s a fürdőterek közötti üvegfalakon át sejtelmes átlátások, kapcsolatok alakulnak ki. Anyaghasználatában a látszó beton és üveg domináns, ezeket lágyítják az akusztikai célokat is szolgáló fabútorok és -burkolatok. A homlokzat nagy üvegfelületei rendkívüli látványt nyújthatnak, miután erősen keverednek a külvilág visszatükröződéseivel. A tetőn kialakított parkot a falu használhatja: lehetőséget ad a patakhoz való lejutásra, pihenésre, kikapcsolódásra, rendezvényeknek nyújthat helyszínt. Így a falu nemcsak a rég vágyott turisztikai vonzerejét kaphatja vissza, hanem egy új színteret is nyer rendezvényeinek.

Az épület működése

Az épület 4 szintből áll. A felső szint a felszínen helyezkedik el: itt válthatnak jegyet az érkezők, s egy lift illetve egy két karú lépcső vezet a hegy mélyébe. Az ez alatti szinten kapott helyet a személyzeti öltöző, illetve a tárgyaló és a szellőző gépház. Még egy szintet lefele haladva megérkezünk a főszintre. A vendégek útja a koedukált öltözőn keresztül vezet a medencetérbe. Innen elérhető a zajosabb büfétér, az úszómedence illetve a gyerekmedence, vagy áthaladva a termálrészlegbe nyugodtabban, akusztikailag elszeparáltabban welnneszezhetnek, illetve fürdőzhetnek az arra vágyók. A medencék körbejárhatósága, illetve a víztisztító és egyéb gépészeti berendezések miatt egy pinceszint is helyet kap.

Végszó

A kilátás a hegyekre zavartalan odabentről, miközben a fürdőt füvesített tetejével alig látni máshonnan. Az épület nem a külsőségekről szól, hanem arról, ami belül történik, a rituáléról, ahogy az Keleten is szokás. A vízről szól, betonról, kőről és fáról, a fényről, a hangról és az árnyékokról. Azt a hatást kelti, mintha a ház öregebb lenne szomszédainál: öreg, mint a hegy, mely mindig is itt volt.

Papp Teodóra