Egy kis glámúr

A Zara Hotel belsőépítészete egy viszonylag új tendencia példája. Az egyre inkább kifulladni látszó minimalizmus hideg világába betört a tobzódó, impulzív dekoráció – az ősi kultúrák motívumvilágától a rokokó formákon át az art decóig szinte mindent felhasználnak már a tervezők.
Építész tervezők: Hegedüs Péter felelős építész tervező
Nagy Gábor építész tervező

Mivel többnyire a sűrűn beépített belvárosokba települnek, általában kis alapterületűek – tehát szobáik száma se nagy –, viszont éppen ez biztosítja számukra azt, ami a megahotelekből hiányzik: az emberközelibb, intimebb hangulatot és a személyre szabott szolgáltatások nagyobb lehetőségét. Nincs bennük uszoda, wellnessközpont, előadóterem, semmi olyan, ami túlzottan helyigényes volna. A butikhotelek legfőbb ismérve belsőépítészeti kialakításuk egyedisége. A tulajdonosok – a „hiányosságokat” ellensúlyozandó – mind azt hangsúlyozzák, hogy intézményükben nem valamilyen elcsépelt típustervet adaptáltak: a terek megformálása minden tekintetben önálló. Ezek a szállodák jól érzékelhetően azokat a vendégeket célozzák meg, akik a szállodaláncok „kontinentálvilágától” megcsömörlöttek, de vonzódnak a „cooldesignhoz”, a minden részletében formatervezett környezethez. Kicsit olyan ez mint a borkultúra: az utóbbi időben „szexi” dolog lett a kamrában aranyérmes cabernet-ket tartani, a nappalit pedig híres designerek bútoraival berendezni. Akinek azonban erre otthon nincs pénze, átélheti pár napig a butikhotelekben.

A Zara a típus mintapéldája. A régi Váci utcába torkolló két utca, a Só és a Szarka között húzódó egészen apró, alig tíz méter széles telekre épült, hat emeleten hetvenkét szobát tartalmaz. A tervezők, Hegedüs Péter és munkatársai (Petur Stúdió Bt.) a két utcai szárnyat keskenyebb traktussal kötötték össze, egészen apró belső udvart hagyva szabadon. Ez utóbbit a földszinten igény szerint bárként vagy rendezvényteremként működő üvegtetejű helyiség foglalja el. A főbejárat a Só utcából nyílik, ezen az oldalon helyezkedik el a recepció is. A lobbi az említett rendezvényteremmel párhuzamosan húzódik, s a Szarka utcai fronton kialakított kis éttermet köti össze az előtérrel. Maga az épület ennél többet nem nyújt, térszerkezete meglehetősen szimpla. A homlokzatok is érdektelenek, a szellem és a fantázia hiányának döbbenetes példái. Érthetetlen, hogy miért nem lehetett nagyobb emeleti ablakokat tervezni: az amúgy is kicsi szobák a félhomálytól csak még jobban összezsugorodnak.

Hogy az épület belső terei mégis kimondottan kellemesek és barátságosak, elsősorban a belsőépítészeknek, Vörös Virágnak és Sáfrány Csillának köszönhető. Munkájuk során mindent elkövettek, hogy a földszint aránytalanul elnyújtott térsorát szerencsésebb léptékű szeletekre osszák. Az eltérő funkciójú részeket többnyire anyagváltásokkal különböztették meg egymástól. Ugyanakkor a keskeny teret nem szűkítették tovább benyúló falakkal, bútorokkal – épp ellenkezőleg, szinte minden a főtengellyel párhuzamosan fut, mintegy a két oldalfalhoz simul. Sajnos a lobbi ab ovo kisszerűségre ítéltetett: a tér közepén álló vaskos pillér – az építészeti tervezés újabb elmés megoldása – szétveti egész környezetét. Sokat old e feszültségen a lobbival lényegében azonos térben elhelyezkedő, csak üvegfallal lehatárolt rendezvényterem, mely természetes fénnyel tölti meg a lobbit is.

A megbízó kívánsága volt, hogy a bútorok és egyéb berendezések terén a visszafogott, tiszta formavilág és a sötétebb színek, a kávébarna, a grafitszürke, a mélyzöld legyen hangsúlyosabb. A tervezők szerencsére nem maradtak meg az igények puszta kiszolgálásánál. Ahogy ők mondják, egy kis glámúrt vittek az összképbe: a hűvös és kissé unalmas minimalizmusba dekoratívabb betétekkel, applikációkkal, gazdagabb anyagtársításokkal leheltek életet.

A lobbiban és a rendezvényteremben a sötétre festett falakat barokkos mintájú, de a puha pasztellszínek révén a látványba finoman belesimuló tapétacsíkokkal élénkítették. Derűs növényornamentika fut körbe a szigorúan derékszögű pultok üveglapjain és a gyapjúszőnyegeken is. Viszonylag kevés színt alkalmaztak, az említett sötét árnyalatok mellett a bézs, a melegebb zöldek és a krém jellemzőek. A felületek szinte mindenütt matt fényűek, ezért válhat különösen hatásossá a rendezvényterem teljes leválasztását szolgáló selyemfüggöny és a különleges üvegláncokból készült Giogali lámpák (gyártó: Vistosi, tervező: Angelo Mangiarotti, 1967. Vigyázat: retró!) és az itt-ott felbukkanó aranyozott tükörkeretek csillogása. A földszinti terekben van valami enyhe budoár-hangulat, de az összkép nem válik túlzottan intimmé, „frivollá”. A szobák kialakítása hasonló elveket követ, de ott – tekintettel a kis méretekre – a világos, derítettebb színek dominálnak.

Vegyük észre, hogy a Zara Hotel belsőépítészete egy viszonylag új tendencia példája. Az egyre inkább kifulladni látszó minimalizmus hideg világába betört a tobzódó, impulzív dekoráció – az ősi kultúrák motívumvilágától a rokokó formákon át az art decóig szinte mindent felhasználnak már a tervezők. Divat lett a „sötétség” és a vibrálóan gazdag részletek párosítása is. Bár a belsőépítészetnek e felfogása kétségtelenül inkább a divatiparhoz áll közel, Vörös Virág és Sáfrány Csilla munkája az említett törekvések érzékeny és egyedi változatát adja – nem érezni a görcsös trendkövetés számító magatartását. Az épület igénytelenségét a lehető legjobban elfedték, annyira, hogy azt hiszem szívesen meg is szállnék benne, ha külföldi lennék.

Haba Péter
fotók: vm

nyomtatásban: Budapest 2007. április

Zara Butiquehotel (72 szobás)
Budapest V. Só u. 6. - Szarka u. 5.

Generál tervező: PETUR STUDIÓ Bt.
Építész tervezők:
Hegedüs Péter felelős építész tervező
Nagy Gábor építész tervező
Szmetana Kristóf szálloda technológia
Belsőépítész tervezők: Vörös Virág, Sáfrány Csilla
Statikus tervező: Surányi György
Gépész tervező: Éliti ’92 Kft.
Elektromos tervező: Kovács Lászlóné, Homonnai Zsuzsanna

Telek 400 m² alapterület, szélessége: 9,8 m!
Só utca és Szarka utca felől 1-1 épített szárnnyal, nyaktaggal összeépítve.
Pince: gépkocsi tároló 22 gépkocsival, fordító koronggal
Földszint: Fogadótér, recepció, társalgó, étterem-konyha, irodák
1-6 emelet szintenként 12 db zuhanyozós szobaegység.
Tetőtér: raktárak, öltözők, gépészeti terek.
Szerkezet: vasbeton teherhordó szerkezetek.
Homlokzat: Alsó két szint kőburkolat, vakolt emeletek.