Egy öreg malom második élete
Az európai -nyugati- modern építészeti hagyományok mellett teljes jogú alternatívaként megjelenő ázsiai -keleti- kortárs építészet egyik nagy mestere Geoffrey Bawa. Most Sánta Gábor mutatja be egyik munkáját, egyúttal a Mester előtt is tisztelegve.
Bawa építészetére egy éve hívta fel a figyelmemet sri lanka-i kollegám, Nuwan Diaz. Azt mondta, ha tisztelem Lek Bunnag házait, akkor jó lesz megismerkednem annak az építésznek a munkásságával is, aki Bunnag úrnak is mestere volt. A Kandalama-hotel képeit mutatta meg nekem, egy kései érett Bawa-házat – egy tetőtől-talpig futónövényekkel benőtt hatalmas épületegyüttest.
Aztán megtaláltam Gaetan Siew úr házikönyvtárában Robert Powell ázsiai trópusi építészeti elemzéseit -amiben sűrűn hivatkozik az idős Bawa-val való beszélgetésére a Cinnamon-hegység oldalán lévő házban-, és később egy teljes Bawa monográfiát is. Bizony hamar megfogott mind az ember, mind az építészete.
Bawa moszlim ügyvédcsaládban nevelkedett Ceylonon (Sri Lanka gyarmati korszakban használt neve), majd ő maga is ügyvédnek tanult Angliában. Egy világkörüli út során az európai mediterrán kertek hatására fordult az építészet felé. Autodidaktaként indult a pályáján, miután megvásárolt egy elhagyott ültetvényt és megalkotta első művét, egy reneszánsz trópusi botanikus kertet, melyet Lunuganga kertnek nevezett el. Saját építészeti nyelvének megtalálásához a Reid&Begg építésziroda szakmai tanácsait vette igénybe eleinte.
Harminchárom éves volt, amikor H.H. Reid hirtelen halála után az ügyvédi pályát végképp otthagyva építészetet kezdett tanulni Londonban. A német barokk egy képviselőjéről, Balthasar Neumannról írta a disszertációját. Harmincnyolc éves korában diplomázott, majd 1957-ben hazatért Sri Lankára.
Hogyan vezetett ez a viszonylag későn induló építészpálya az ország új Parlamentjének megtervezéséhez és megépítéséhez 1979-ben? Kis munkákkal indult, az európai és ázsiai építészeti hagyományok ötvözéséből kialakuló modern építészetet művelt. Mindvégig a kertet -mint az emberi léthez egyedül méltó mitikus paradicsomi környezetet- újraálmodó csendes mester volt Bawa. A sri lankai Parlament tervezésének idején az akkor már hatvanéves férfi egy év leforgása alatt megtervezte és megépítette a mesterséges szigeten álló impozáns középületet.
Az időskori művek pedig egyre érettebbek, egyre nagyobb léptékű megbízások. Az 1991-ben épült Kandalama-hotel a kortárs építészetben teljes jogú alternatívát jelent az európai modernizmussal szemben, a mai nagy japán építészgenerációhoz hasonlóan, amely spirituális tartalommal töltötte meg a kiüresedett és lélektelen nyugati modern építészeti hagyományt.
Mindannyian Geoffrey Bawa és Charles Correa köpönyegéből bújtak elő. Ha a két mester saját házát egymás mellé helyezzük, nyilvánvaló a szellemi rokonság kettejük között. Bensőséges szép kertekben éltek mindketten, melyekben volt néhány tetővel fedett udvarrész is: Egyszerűségükben is zseniális, az ég felé nyitott térrendszerek. (Szerencsére egy Charles Correa-ház is áll Mauritiuson, igy a legközelebbi írásommal előtte tiszteleghetek majd.)
A mauritiusi Bawa-ház tulajdonképpen csak egy épületfelújitás, egy, az 1820-as években épült cukormanufaktúra átalakítása műteremházzá. Érdekes elképzelnem azt a szellemi közeget, amelyben egy lerobbant ipari műemlék átalakításához Geoffrey Bawa-t hívták meg a tulajdonosok Mauritiusra. Valami mély szellemi azonosságot éreztem a diszeli Látványtár és a pereybere-i Moulin Casse között.
Az épület szerkezeti érdekessége a kettős boltozat hengeres agyagedényekből falazott íve, egy könnyített szerkezetű héj. Ehhez az adottsághoz Bawa csak a legszükségesebb keveset tette hozzá, megtervezte a padlót és a kertet, valamint a lakófunkciókat. Az épület ma is ugyanúgy működik, ahogyan azt fél évszázada elgondolta. Magángaléria és alkalmi koncertterem, egy szép fiatal nő, egy kislány, egy kreol szolga és hat mérges kutya lakóhelye.
Sánta Gábor
Mauritius, 2010. június 28.
projekt neve: Moulin Casse - Cukormalom felújítása
vezető tervező: Geoffrey Bawa
