Épületek/Irodaépület

Egy palota ötletes tetőtér-beépítése – Budapest, Szabadság tér 14.

2011.03.24. 15:02

Műemlékvédelem alatt álló épületet bővíteni, átalakítani úgy, hogy kortárs, elegáns megoldást adjon, valamint a megrendelő és a hatóságok is elégedettek legyenek, nem egyszerű feladat. Az ellentétek feloldására a Szabadság téri irodaház tetőtér-beépítésénél Nagy Csaba, Pólus Károly és munkatársaik úgy viselkedtek, mint az okos lány Mátyás király meséjében: üveg is, meg nem is – pala is meg nem is.

A mai Szabadság tér az ún. Újépület (négyzet alakú udvart körülfogó, kétemeletes, nagyméretű kaszárnyaépület) bontása után alakult ki. A terület rendezésére 1892-ben pályázatot írtak ki, és a nyertes tervek alapján valósult meg a végleges szabályozás. A tér alakjának formálásánál jó láthatóan számításba vették a Várostengely esetleges felépítését is: ezen út esetleges fogadására és méltó befejezésére szolgál a tér délre tájolt, félkörívvel záródó alakja. A Szabadság tér 14. sz. alatti épület a térnek ezen a kiemelt pontján található.

A neobarokk magánpalota 1901-ben épült, a dúsgazdag bácskai gyáros és földbirtokos Dungyerszky család részére. A tervező a korabeli arisztokrácia Szászországból szerződtetett kedvence, Meinig Artúr volt. Az államosítás után minisztériumi, majd irodai, szövetkezeti székház funkciót kapott. A korábban lovaskocsik számára kialakított belső udvar a szolgálati Ladák parkolója lett. A díszes termeket leválasztották, a faragott ajtókat szivacsos bőrburkolat takarta.

A megrendelői program a teljes épület reprezentatív bérirodaházzá történő átalakítását célozta meg, amelynek főbb elemeit a belső udvar üvegtetővel való lefedése, az értékes körpanorámát magában rejtő tetőtér beépítése, valamint a mai igényeknek megfelelő, lehetőleg variábilis, áttekinthető irodai alaprajzok megvalósítása és új közlekedési rendszer kiépítése - új lépcsőházak, liftek elhelyezése - képezte. Az épület meglévő értékeit, a homlokzatokat, a főbejárati térsort, a második emeletig felvezető díszlépcsőházat, a piano nobile termeit megőriztük és rekonstruáltuk, az új épületelemeket pedig a jelenkor építészeti stílusában - illeszkedve, de a régitől el is válva - valósítottuk meg.

A legnehezebb építészeti problémát a tetőtér-beépítés jelentette. A megrendelő a város feletti panorámát és üvegfelületeket, míg a műemlékvédelem a tetőtér eredeti formájának megőrzését, illetve a palafedés anyagát és homogenitását kérte számon. A tető eredeti ívét követve végül olyan üvegfalas megoldás született, amelyet egyedi, táblánkként mozgatható pala-lamellarendszerrel kombináltunk. A táblák önállóan mozgatva játékos változatosságot nyújtanak. Kívülről zárt állapotban palaborításnak tűnik, míg nyitottan automatikusan szabályozható árnyékoló. Belülről a belváros feletti egyedülálló panoráma látványa tárul fel, míg alulról a neobarokk homlokzat feletti tetőzetnek látszik.

Nagy Csaba, Pólus Károly