Egy siker anatómiája
A terveket Perényi Tamás, Kolossa József építész készítette munkatársaival minden tervfázisban, a nyertes pályaműtől a kiviteli tervek utolsó részletéig. Az a koncepció valósult meg, ami miatt ez a terv kiemelkedett a többi közül. Skardelli György megnyitó szövege az N&n galéria "víztorony" kiállításán.
Az igazi siker sok szálból szövődik össze és talán ez alapvető jellemzője is az igazi sikernek. Budapest egyik magaslati pontján, a Nagytétényi fennsíkon új víztorony építését határozta el a Fővárosi Vízművek az erős lakossági igénynek megfelelve, 2001-ben. A cég akkori vezetője, Sándor László szakított a háború utáni több évtizedes hagyománnyal, miszerint a dolgot belügyként kezelve egy jól bevált típus megoldást adaptáljon a festői szépségű helyszínre. Sőt.
Egy korábbi, szintén több évtizedes hagyományt próbált feleleveníteni, mely az akkori szokások szerint bizonyos közösséget szolgáló intézmények – kórházak, iskolák, vasúti épületek, közmű központok – minőségi építészettel megformált, saját, azóta is jól beazonosítható karakterű épületekbe kerültek. Ennek a régi-új gondolkodásnak eredményeként került kiírásra a nyilvános építészeti tervpályázat az új budafoki víztorony megformálására, avval a kimondott céllal, hogy a torony a Vízművek egy legújabbkori emblematikus műtárgya legyen.
A pályázat sikeres volt. És nemcsak azért, mert a több mint húsz pályamű bemutatta, hogy milyen széles skálán és egyedi módon lehet gondolkodni egy „mérnöki" problémáról, hanem mert a zsűriben szép számmal helyetfoglaló mérnökök és építészek harmóniában hoztak döntést a hasznosság, a gazdaságosság és az esztétikum együttes megítéléséről. A pályázati tervek mindegyikét, példaértékű igényességgel a MEO Kortárs Művészti Múzeumban kiállítva mutatta be a megrendelő a közönségnek, nem csupán az elvárt kötelező gyakorlatként, hanem megadva a méltóságot a témának és az alkotóknak egyaránt.
A terveket Perényi Tamás, Kolossa József építész készítette munkatársaival minden tervfázisban, a nyertes pályaműtől a kiviteli tervek utolsó részletéig. Az a koncepció valósult meg, ami miatt ez a terv kiemelkedett a többi közül. Az építész felelőssége ebben állt és ennek maradéktalanul megfelelt. Végigvinni az első lendülettel, sokszor még szertelenül megrajzolt vonal nagyvonaluságát, megörizni és viszontlátni azt az ég és a hegygerinc határvonalánál sziluetben vagy színekben játszva felemelő élmény. Nemcsak az alkotók számára. Erőt venni az egykor tetsző, önmagában szépnek tűnő részmegoldásokon és következetesen alárendelni minden aprónak látszó részletet a koncepciónak az imponáló építészi tett. Hátborzongató leírni azt, hogy egyetlen talmi részlet sincs az építményen. Az aszimmetrikusan alátámasztott sajátos formájú kehely méltó uralkodó eleme lett a látványnak.
Csak aki járt a helyszínen az építés közben az tudja, milyen komoly teljesítmény egy ilyen hatalmas, egyedi funkciójú, különleges technológiát igénylő műtárgy megépítése. Egy ilyen feladatnál teljesen más értelmet nyer az építési rutin fogalma. Ami itt igazán számít az, az a fajta mérnöki találékonyság, amely a már mindent átélők nyugalmával keresi a legjobb megoldást, megidézve a piramisépítők minden akadályt legyőző eltökéltségét.
Emblematikus építményt tervezni nem lehet. A kimondott szándékoktól függetlenül vagy az lesz valami vagy nem. Nem tudom mondhatjuk-e, hogy a Fővárosi Vízművek új jelképe lett a Perényi – Kolossa tervezte víztorony. Az azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy a Budafoki Víztorony minden mozzanatában, a kezdetektől a hét évvel késöbbi megvalósulásig a megrendelő, a tervező, az építők munkájából a közösségi érdek érvényesülésének emblematikus sikere lett és ez talán még a kitűzött célnél is fontosabb eredmény.
Skardelli György
Elhangzott március 4-én az N&n galériában, a "víztorony" című kiállítás megnyitóján; a kiállításon Bujnovszky Tamás fotói láthatók; a megnyitó képei: kj és vm.
