Egy templom kálváriája

Zsuffa Kálmán római katolikus templomtervében egy komplex szakrális központ koncepcióját vázolja fel, amelyben központi szerepet kapnak a jelképek, különösen a keresztút, a Kálvária építészeti megjelenítése. Az épület tömege a földből kiemelkedő kereszt formáját mutatja, amely negatív „lenyomatával” együtt egy egységet, kettős keresztet alkot.

Aldo Rossi építész írja A Város Építészete című könyvében: „Vessünk egy rövid pillantást a katolikus vallás terére. Mióta az Egyház oszthatatlan, ez a tér is egységes, és mindenütt megtalálható. Egy ilyen egyetemességben az egyes konkrét helyzetek csak másodlagosak, éppúgy, mint az országhatárok is. Ezt a teret az egyetlen centrum, a pápa székhelye határozta meg, de ugyanez a földi tér nem több, mint egy momentum, egy kis rész az egyetemes térben, mely a szentek közösségének helye. (Ez a gondolat hasonló ahhoz a tér-transzcendenciához, ahogy azt a misztikusok értik.) Még ezen a teljes és egységes kereten belül is – ahol már maga a tér fogalma sem érvényes és túlhaladott – léteznek „szinguláris pontok”, a zarándoklati helyek, szentélyek, ahol a hívő még közvetlenebb kapcsolatba lép Istennel. Így válnak a szentségek a kegyelem jeleivé a keresztény szertartásokban. Látható részeiken keresztül kifejezik, vagy jelzik a láthatatlan kegyelmet, amit adományoznak; és miközben kifejezik, ténylegesen adományozzák is, ezért hatékony jelek.”

Ha a templom jel a világban, akkor mit jelez, mit szimbolizál a ma emberének, aki lehet építő, hívő, kétkedő vagy ateista…?  A templom keresztje, mint jelkép, több mint kétezer éve hirdeti a megváltó Krisztust a világnak a templomok harangtornyain és belső tereinek oltárain.

Ezért választottam ezt a jelet és alkalmaztam az alaprajzi elrendezésnél két keresztet - vagy ha úgy tetszik, kettős keresztet -, amely Magyarország címerében is szerepel. A kereszt, mint forma az épület tömegét is meghatározza, az egyik kereszt a terep szintje alá süllyed, a másik kiemelkedik a felszín fölé és a tető ferde síkja metszi el. A két tömeg ugyan ellentéte egymásnak, de azt az érzetet keltik, mintha a „gödör” anyagából épült volna a templom, s ez erősíti összetartozásukat. Az egymást keresztező templomhajók oldalán lépcső vezet fel a kálváriához. A kálvária keresztjei inkább „T” formájúak, az ókori romai birodalomban a kivégzéshez használt eredeti eszköz alakjára utalva. A stációk a homlokzat ablakaiba kerülnek, a lépcsők közötti pihenőkről rálátás nyílik a fedetlen szabadtéri templomra és urna ravatalra.

A templom részben alápincézett és alagsoros kialakítású, a pincében urnatemetővel, amely a lépcsőkön kívül rámpákról is elérhető. Az urnatemető kolumbárium falai ferdén emelkednek annak érdekében, hogy teret alkothassanak és ne folyosók áttekinthetetlen labirintusává váljanak. Az alacsonyan fekvő falszakaszok a virágok elhelyezésére szolgálnak. Az alagsori részbe, de a liturgikus térre rálátással helyeztem el a két közösségi hittantermet, amelyek megvilágítása a földbe vájt kereszt oldalfalain keresztül, természetes fénnyel történik. A termek teakonyhával is felszereltek, a plébániaközösség számára az elsőáldozási agapé, szeretetlakoma megünneplésére is alkalmasak, továbbá igény szerint bővíthetőek a későbbiekben. A közösségi termekhez női, férfi és mozgássérült vizesblokkok tartoznak, valamint egy bútorraktár. A hittantermek és az urnatemető közös előtérből közelíthetők meg, innen vezet a lépcsőház és a felvonó a felső szintekre.

A földszinten nyílik a templomtér főbejárata, amely egyben lejáratot is képez az urnatemetőbe a földbe lefutó két pofafal között. A mellékbejáratok előtereibe egy-egy gyóntatószék került. A templom kereszthajójában három karzat található, egy-egy az orgona, a zenekar és a kórus számára. A karzatokra csigalépcső vezet fel. A fő-, és a két mellékbejáratból indulva - három különböző irányból - burkolatváltó csík vezet az oltár és olvasó dobogóhoz, amely az oltár mögött keresztet formál. A keresztet szentek és vértanúk domborművei keretezik, rogyasztott üvegből öntve, amelyek szentély lezárását adják. A szentély jobb oldalán lévő sarokfülkébe került a húsvéti gyertya, az ellentétes oldalra a gömb formájú oltáriszentség-tartó, amelynek két negyede felnyílik. A két hajó metszéspontjában áll az oltár, a felnagyított fehér áldozati ostya, amelybe térbeli kereszt vág be. A belső liturgikus tér berendezése egyszerű, palló szerkezetű mobíliák biztosítják az átrendezhetőséget a misztérium-, és pásztorjátékokhoz. A szentély mögött a sekrestye húzódik meg vizesblokkal. A sekrestye felett található az egyházközség tanácsterme, író-, és tárgyalóasztallal berendezve. A következő szint a pap lakása, amelyet egy szoba alkot teakonyhával és a gardróbon keresztül elérhető fürdő helyiséggel együtt. Végül a tetőtérben a gépészeti helyiség és a harang kap helyet.

A bejárati homlokzaton megjelenő, keresztet formáló üvegtető részben árnyékolókkal, részben napelemekkel felszerelt, így a természetes fény beáramlásának szabályozása és az éjszakai díszkivilágítás mellett az épület energiaellátását is biztosítja, részben megújuló forrásból. A két rendszer az intelligens épületfelügyeleti rendszer része, a fűtési, a szellőzési és az egyéb komfortot növelő, az energiafogyasztást csökkentő elemekkel, valamint a biztonsági és a beléptető egységekkel együtt. Az épület szimmetriáját csak a két keresztet elválasztó, a hossztengelytől elfordított lépcsőház bontja meg, a tetején található három golgotai kereszttel. Az oldalhomlokzat rézsűs emelkedése és a konzolos lépcsők a kálváriához vezető keresztutat állítják a fókuszba. A templom téglahomlokzatát középen franciaerkélyes ajtók tagolják, amelyek rálátást nyújtanak a földbe vájt keresztre. A lesüllyesztett teret három oldalról tereplépcső határolja, a negyedik oldalon a templom urnatemetőjének bejárata nyílik, amelynek földalatti kialakítása az ókeresztény katakombákra emlékeztet.

A mai értékrend-válságban nem csak az a kérdés, mit jelent a templom, hanem egyáltalán, szükség van-e templomra… A választ maga Jézus adja meg, amikor tanítványainak arról beszélt, hogy a jeruzsálemi templom elpusztul, de Ő harmadnapra majd felépíti azt… az utolsó vacsorán a bor és a kenyér átváltoztatása után meghagyja, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére. Péternek azt mondja, hogy kőszikla és erre akarja Egyházát építeni.

A templom nem Isten háza, nem tanterem és nem is színház, a pap nem showman, a hívők nem közönség. Az Isten szolgálatára egybegyűlt Egyházat a templom jeleníti meg a világban, mint szakrális a profánban. Nem egymás kedvéért gyűlünk össze, de egymás hitét erősítjük. Nem önmagunkat ünnepeljük, hanem Istent. A templomnak egyszerre kell fenségesnek és otthonosnak lenni. Fenségesnek azért, mert az oltáriszentséget őrzi, otthonosnak, mert az eukarisztiára, az utolsó vacsorára emlékezünk, amelynek helye egy egyszerű ház volt a Biblia tanúsága szerint.

A jel, ha szimbolikus és többszörösen is túlmutat önmagán - mint a liturgiában a fény -, akkor lehetőséget ad a tervező számára, hogy a templom ikonográfiájában alkotó energiaként felhasználja, a gyakorlatban és átvitt értelemben, a hívőnek, hogy elképzelhesse a természetfölöttit, a nem e világít. A fény az Isten attribútuma. Ő az, aki János evangéliumában így határozza meg magát: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). A világ világosságát a templomban a tabernákulum mellett égő örökmécses, a húsvéti gyertya szimbolizálja. A csillagos ég megjelenése - régebben a templom kupolájára festve,  esetünkben az üvegtetőn keresztül látva - a világmindenséget hozza közelebb, amelynek oka és teremtője az Isten. A csillag a Megváltó születésekor a napkeleti bölcseket vezette el Betlehembe.

A Kálvária jelentése az evangéliumok szerint a Jeruzsálemben található hegy, amelyen Krisztust és két latort keresztre feszítették. Később mindazon állomások összességét nevezték így, amely Jézus Pilátus előtti elítélésétől egészen a sírba tételig tartott. Az erre az eseménysorra emlékeztető elmélkedés-sorozat a keresztút. A keresztes háborúk kudarca ellenére a Szentföld ismertté vált, a hazatértek az élményeket az itthon maradtakkal meg akarták osztani és megszülettek - Szilágyi István: Kálváriák című könyve szerint - az „átültetett Jeruzsálemek”. A középkorban a latint kevesen értették, a hívő a képzőművészetből töltekezhetett. A bibliai történetek, a szent hagyomány elbeszélésére a keresztút stációi nagyon alkalmasak voltak akár képek, akár szoborcsoportok formájában. A tridenti zsinattal, a barokk és az ellenreformáció térhódításával a kálváriák kiteljesedtek. A XVII-XVIII. században a szerzetesrendek, elsősorban ferencesek szorgalmazták a kálváriák építését. Mára a XIV stációból álló változat maradt meg és vált általánossá.

Korzenszky Richárd

Keresztút

A kereszt a szörnyű kínhalál jelképe, de a keresztények hisznek az örök életben. A kereszt korpusz nélkül, a sír üres a feltámadás után. A tér, amiben cselekszünk - amelyet a történelem Krisztus előtti és Krisztus utáni időszakra bont -, végtelen, de már a megváltás helyszíne - nem csak a templomban, hanem mindenki számára, tekintet nélkül arra, hogy hívő vagy nem hívő. Az ember szabad akarattal dönthet az elfogadása és az elutasítása között.

Zsuffa Kálmán 

A terv videó változata itt tekinthető meg.