Egy villa több titka

Minden háznak története van. Némelyik fordulatokkal teli, akár egy kalandregény – ilyen a Rózsadomb oldalában álló villa históriája is, amely kalandok, személyes találkozások sorozatán át jutott el mai, megújult állapotáig: a Fernezelyi Gergely, Juhász Janka és Kiss Dávid tervezésében kialakított német nagyköveti rezidenciáig. Bán Dávid írása.

A Rómer Flóris úton álló, eredetileg kétlakásos villát feltehetően 1887–90 körül építették. Az 1920-as években tulajdonosváltás történt, és az épület új gazdái, akik egyetlen nagy lakást képzeltek el benne. Az átépítéssel Hajós Alfrédet bízták meg, aki a belső terek kialakítására és a bútorok elkészítésére Kozma Lajost kérte fel. Az eredetileg szimmetrikus, egyszintes épületre ekkor került emelet, s egy toronnyal is kiegészült. Az 1928-ban kibontakozott ház a II. világháborút még aránylag jó állapotban vészelte át, de az utána következő államosítást már alaposan megsínylette. Az épület impozáns lakását szétdarabolták, az új lakók a Kozma-féle bútoroktól is megszabadultak, azok sorsa azóta ismeretlen. Az eredeti tulajdonosok egyik leszármazottja is megérte ezt az időszakot, számára is kiutaltak egy lakást a házban, ő – az elmondások szerint – igyekezett megőrizni az eredeti belsőből és bútorzatból, amit lehetett. 

A ház lakásait a rendszerváltás után egy vállalkozó egyesével vásárolta fel. Noha látta az épületben rejlő potenciált, mégsem nyúlt hozzá, nem újította fel – a házat lelakták. Végül egy tervezett tulajdonosváltás pecsételte meg majdnem végzetesen a leromlott állapotú villa sorsát: egy zűrzavaros felújítást előkészítendő, drasztikus bontásba kezdtek, melynek során a még megmaradt belsőépítészeti elemeket és bútorokat is eltüntették, kidobták. Egy bútordarab maradt csak fenn, amely a gyomai Kner Nyomdaipari Gyűjteménybe került, így menekült meg.





A tulajdonosváltást és a helyi műemléki értéket képviselő épület beláthatatlan átalakítását végül egy környékbeli vállalkozó előzte meg azzal, hogy – alapvetően annak megóvása érdekében – megvásárolta a villát. Ez az a pillanat, amikor új szereplőkkel vett újabb fordulatot a ház legújabb kori és remélhetőleg hosszú időre meghatározó története. Fernezelyi Gergely építész évek óta dolgozik – az Építészeti kalauz társszerzőjeként is ismert – Johannes Schuler német építésszel aki jó kapcsolatot ápolt Budapesten élő német ügyfelekkel, így jutott el hozzá a német állam felkérése, egy állandó nagyköveti rezidenciának való épület felkutatására és kialakítására. Így leltek rá az amúgy Fernezelyi számára korántsem ismeretlen villára a Rómer Flóris úton: gyerekkorát a szomszédságban töltötte, így személyes emlékeket őrzött az épületről, mely toronyszobájában akkor Borsos Miklós szobrászművész alkotott. 

Miután a német állam is megfelelőnek találta a villát arra, hogy abban rezidenciát alakítsanak ki, az FBIS architects Fernezelyi Gergely, Juhász Janka és Kiss Dávid vezetésével hozzálátott a felújítás és a belső tervezés részleteinek kidolgozásához. A német közbeszerzési eljárás azonban előírja, hogy az állam csak kulcsrakész épületet vásárolhat meg, így maga a megrendelő a Romflor Ingatlanhasznosító és -beruházó Kft. volt. Ők a jövendőbeli tulajdonossal folyamatosan egyeztetve alakíttatták ki a villát, majd adták azt el a német államnak.

A hazai tervezők alapelkezelése az volt, hogy a villa minél többet hozzon vissza eredeti értékeiből, formájából. Erről nehezen sikerült meggyőzni a német partnereket, hiszen a ház akkorra már alig őrzött látható nyomokat az 1928-as belsőből. Fernezelyiék számos olyan vázlatot, tervet készítettek, amelyek Kozma Lajos szellemiségében karakteres belső elrendezéssel, az eredeti hangulatot valamelyest felidéző szín- és formavilággal számoltak, azonban kiderült, hogy a belső térnek lehetőleg semlegesnek, különböző módon és stílusban bebútorozhatónak kell lennie. Ugyanis a német diplomáciai protokoll szerint a külképviseleti rezidenciákat mindig az adott nagykövet saját elgondolása szerint, illetve a bonni diplomáciai raktár állományából kell berendezni. Az elkészült villát várhatóan egy müncheni tervező rendezi majd be empire stílusban, aki azonban nem lépett kapcsolatba a belsőt tervező FBIS architects csapatával, így félő, hogy az elkészült villa és annak belső tere között nem alakul ki megfelelő összhang.





Maga a felújítás a számos részlet felfedezésével és feltárásával szép feladatot jelentett az építésziroda számára. A villában alkalmazott, a maga korában igen modern belsőépítészeti megoldások fokozatosan tárultak fel a munka során, és ezek megmentésére – az adott pénzügyi kereteken belül – nyitott, jó partnernek bizonyult Görföl János, a beruházás vezetője. Az épület belső tömegében jól eloszthatóak és egymásról leválaszthatóak lettek a különböző funkciók.

A földszint a félnyilvánosság és a reprezentáció tere, itt található a fogadótér, egy nagyszabású étkező – mellette megfelelő méretű és felszereltségű ipari konyha – és egy multifunkcionális szalon is, amely akár kisebb eseményeknek, kiállításoknak is helyet adhat majd. Az ehhez szükséges technológiát finoman bújtatták a mennyezetbe, ahol alig észrevehető módon futnak végig a rejtett képakasztó sínek. A korabeli fényképek és a megmaradt elemek alapján újították fel a kandallót, amelybe a mai tüzeléstechnikai szabványoknak megfelelő belső került. A bejárati előtér viszonylag jó állapotban maradt fent. Mennyezetén egy dongaboltozatból kilépő, érdekes félhengeres megoldás készült el korábban, amelyet megerősítettek, illetve ennek a szellemiségét próbálták a további helyiségekbe is átvinni.

Ahol lehetett, ott a fennmaradt fényképek alapján pótolták az elpusztult belsőépítészeti elemeket, ahol nem maradt fenn érdemleges dokumentáció, ott igyekeztek a kialakított logikát követni, így az előtérből íves nyílások nyílnak a további helyiségekbe. A bejárati lábazat burkolatánál jó állapotban maradtak fenn az erdélyi ruskicai bányából származó rózsaszín márványlapok, viszont a bánya bezártával már nem tudtak ilyen anyaghoz hozzájutni, ezért a továbbiakban más, karakterben hasonló, de az eredetitől határozottan leváló burkolatot alkalmaztak.

A bejáróban megmaradt egy szintén korabeli, szépen kidolgozott kőkeret is, amelybe visszafogott csíkozású, mai üvegajtót tettek. A szalon feletti kupolaszerű cementrabic álmennyezetet még Kozma Lajos alakította ki, felső pontján egy art deco stílusú csillaggal. A hangokat remekül befókuszáló kupola köré még eredetileg került finoman rejtett fénysoros megvilágítás, amit ma LED-re cseréltek. A villa karakterisztikájához szorosan kapcsolódó, ezért mindenképpen megmentésre szánt álmennyezet megerősítése komoly kihívást jelentett a kivitelezőknek.

Az emelet a privát lakótér a megfelelő helyiségekkel, míg a toronyban egy különálló vendégszobát alakítottak ki vizesblokkal. Ezeket a tereket alapvetően az egyszerűség és visszafogottság jellemzi, amely az egymást váltó nagykövetek eltérő lakberendezési irányultságának ad szabad utat. A tervezők egyedül a kicsit skandináv hatású családi konyhát dolgozták ki komolyabban, amely tiszta vonalaival és öntött kő pultjával karakteres lett, a ház semleges tereibe mégis jól belesimul. A vizes helyiségeket is hasonló módon, a fehér és az antracit adta színvilágban, visszafogott eleganciával képezték ki.

A padlástér mívesen ácsolt fagerendázata szorult komolyabb felújításra, illetve a villa összes külső nyílászáróját is ki kellett cserélni. Ezeket a korabeli fényképek alapján, eredeti osztásban, de vastagabb üvegezéssel, ezért más profilmérettel gyártották újra. A radiátorok nagy részét is pótolták, de sikerült a korabeli stílusnak megfelelő darabokat találni, takarásukat pedig az eredetivel azonos karakterű rácsozattal oldották meg. A fűtést gázkazán látja el, az épület azért, hogy építészeti karaktere ne csorbuljon, különösebb többletszigetelést nem kapott. A külső homlokzaton alapvetően nem kellett nagyon módosítani, mert a képlet adott volt. Több ponton ugyan hiányok voltak, de mindenhol találtak megfelelő mintát a pótlásokhoz és a letisztításhoz. A villa végül számos részlet kibontásával, jó minőségben, szépen újult meg, ehhez már csak a megfelelő lakberendezési kialakítás hiányzik. De ez már egy újabb történet kezdete.

Bán Dávid