Egyedi téri miliő - Budapesti Corvinus Egyetem kollégium és professzori vendéglakások

A Budapesti Corvinus Egyetem kollégium és professzori vendéglakások építésére kiírt tervpályázat győztes tervét Szabó Levente DLA és Biri Balázs nyújtotta be. A koncepciójukban a relatíve kisméretű telekre elképzelt nagyméretű program feszültségét néhány olyan alapvetéssel igyekeztek feloldani, amelyek a szükséges kompromisszumok mellett különleges, a környezetével kapcsolatot teremtő, egyedi téri miliőt képes létrehozni. 

1. Szoba nem néz szobára. Nem fordulnak egymás felé szobai traktusok az udvari szárnyaknál. Ez a szükséges intimitás biztosításának elsőrangú feltétele. Emiatt a kollégiumi szárnyak az udvarban egymásra merőlegesen helyezkednek el.

2. Kollégiumi szárnyak és a közösségi „torony”. Olyan közösségi tereket hoztunk létre, amelyek koncentráltan, de a lakóegységektől elkülönítve adnak lehetőséget a kapcsolatteremtésre. Így kerültek a valamennyi kollégiumi lakót és vendégeiket érintő közösségi funkciók a földszintre és az egyes szintekhez kapcsolódó társalgó-teakonyha funkciók a belső „torony”-ba, míg a kollégiumi szobák egy L-alakú épülettömegbe.

3. A belső udvarok folytatása. A szomszédos épületeknek a pesti városszövetre oly jellemző belső udvaros struktúráját a kollégiumépület szerkesztésénél is követtük, ezáltal a szomszédos udvarokhoz mindig udvarokkal csatlakozunk, így kellő benapozást és tágasság-érzetet biztosítva a szomszédos és a kollégiumi épületnek is. A tűzfalakat így mindenhol épülettömeggel takartuk, szabadon hagyva a csatlakozó szomszédos udvarokat. Mindez különleges, porózus térbeli helyzetet eredményez, mely a pesti belső udvaros struktúra egyfajta átértelmezésére tett egyfajta kísérlet.

4. Innovatív közlekedő-struktúra. A program nagy volumenéből következő közép- vagy kvázi-középfolyosók nem elkerülhetők, azonban tervünkben a közösségi épületrészt a főépülettel összekötő kétszintes hidakat és azok becsatlakozásainál létrejövő – gyakran légterekkel összekötött – tereket e szigorú és gazdaságos térbeli képlet fellazítójának, karakterét adó különlegességének szánjuk.

Az épület egészének térszervezése egyszerű, logikus és könnyen áttekinthető. Minden közösségi funkciót a földszinten és a hátsó „torony”-ba szervezve helyeztünk el. A Czuczor utcai épületrész földszint + 8 emeletes, ahol a 8. emeleten (részben tetőtérben) kapnak helyet a déli homlokzatra szervezett professzori lakások, melyekhez egy kis terasz is kapcsolódik a lépcsőház mellett. Az utcára merőleges épületrész földszint + 6 emeletes, melynek tetején egy diákoknak szánt nagyobb tetőterasz alakul ki, zöldfelülettel.

A hátsó tűzfalhoz tapadó közösségi toronyhoz kétszintenként összefogott könnyed hidak vezetnek. A hidak indulásához és érkezéséhez is födémáttörésekkel összekapcsolt térbővületek kapcsolódnak. E teresedések és maguk a hidak is a közösségi térhasználat átmeneti terei. Lényegesnek tartjuk, hogy nem lakószobákat és társalgó szobákat definiáljon a terv, hanem a szobaegységek traktusaiból elérhető, különböző minőségű és az épületet térben átfogó, átlátható közösségi térstruktúrát hozzunk létre.

A telek beépítési lehetőségei és a program együttesen lényegében kijelölték az utcafronti épületkubus kontúrját. Építészeti koncepciónkkal, a tervezett anyaghasználattal e relatíve nagyméretű épülettömeget légies, transzparens módon igyekeztük megfogalmazni. A homlokzati anyagválasztásnál alapvetően az épület két fő elemét különböztettük meg: a földszinti szintet és az „azon álló” közösségi tornyot, valamint az L-alakú kollégiumi épületrészt. Az előbbi magasfényű keményvakolattal monolit hatású megjelenést kapna, megnyitásai a mögöttes funkció szerinti, jellemzően nagy, egybefüggő felületekkel történne.

A kollégiumi szárny esetében alapvetően az utcai, városképet meghatározó homlokzatból indultunk ki. Mivel nem elkerülhető a szobák ismétlődéséből, és a környező házakhoz képest kis belmagasságból kialakuló homlokzatképzés „unalma”, ezért a szükségképp lyuk-architektúrás homlokzatot átértelmeztük. A szobaegységek párosításával, az ablakok eltolásával egyrészt lehetővé vált a parapetek mélyítése (azaz több fény bejuttatása), másrészt olyan homlokzati felület jön létre, amely szövetszerűségével izgalmas elemévé tud válni a környezetének.

A kollégiumi szárnyak homlokzatai elé 50 cm széles, szintmagas fehér perforált fémlemez burkolat kerülne, amely az ablakok előtt nyitható elemeivel árnyékol és belátás ellen is véd – nem mellesleg folyamatosan változó homlokzati összeképet biztosít. A homlokzatképzés harmadik elemét a kétszintenként összefogott, a kollégiumi szárnyakat és a közösségi tornyot összekötő üvegezett hidak jelentik. Az épület belsejének anyaghasználata egyszerű és költséghatékony, egyedüli javaslatunk a szintek egymás felettiségének monotonitását oldó padlószínezés: az szintenként változó, de egymással harmonizáló színekből álló kompozíció, mely a beltéri és kültéri átlátások révén fontos része az építészeti szándáknak.

Szabó Levente, Biri Balázs