Egyedül voltam én sokáig...

2012. május 7-én, hétfőn tartotta meg a Magyar Építőművészek Szövetsége a tisztújító közgyűlést. A MÉSZ új elnökévé Sáros László DLA-t választották, az eseményen elhangzott beszédét az alábbiakban közöljük.

„Egyedül voltam én sokáig. Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük voltam volna én boldogan.”
(József Attila: Íme, hát megleltem hazámat)

Valami olyanra vállalkoztam, amire magamtól t’án sose lettem volna képes. De sokan jöttek, és kértek, hogy vállaljam el. És most itt vagyok Önök előtt, előttetek azzal, hogy igen, ha úgy akarjátok, vágjunk bele. Nézzük meg, mire megyünk együtt. Mert ezt csak együtt lehet. Veletek, közösen. Tudva a legfontosabbat, a mindenkori visszajelzést arról, hogy jó-e még, amit teszünk? És lehetőleg mindenkinek. Vagy, ha úgy talán nem is mehet mindig, hát legyen jó nagyon sok mindenkinek.

 

 

Ma kereken 11 hónapja, hogy a MÉSZ elnökének mandátuma lejárt. Erről dr. Elek József ügyvéd úr a 2009. november 25-i rendes tisztújító közgyűlés jegyzőkönyvének 10. oldalán így nyilatkozott: „… dátuma szerint Kálmán Ernő mandátuma 2011. június 7-én jár le.” És még ugyaninnen: „A jogi képviselő… az Alapszabály szerinti négy éves választás lehetőségét tartja törvényesnek és elfogadhatónak.” Ez meg azt jelenti, hogy ami – egy hónap híján – egy éve történik itt, az elfogadhatatlan.

Ha megnézzük a MÉSZ honlapját, úgy annak jobb felső sarkán található egy „fül”, amivel eljuthatunk az oldaltérképhez. Annak utolsó fejezete a „Tudástár”. Ezen belül aztán vannak további fejezetek. Hátulról indulva például a „Média megjelenés”. Na, az üres. A következő a „Munkaanyagok” című. Itt hat írás található. Köztük a „MÉSZ stratégia 2010-2014”. (Talán csak nem a politikai választásokhoz kellett igazodni?) Ez a másfél oldal nem volt elég ahhoz, hogy – egy-két általánosságot leszámítva – a magyar építőművészek honi kérdéseiről tegyen megállapításokat, s nevezzen meg törekvéseket, célokat. Ám az írás többször tesz említést Magyarországról úgy, mint a Távol-Kelet kapujáról. Mindezt a MÉSZ-nek nevezett távol-keleti utazási iroda által szervezetten.

A MÉSZ honlapján a „rólunk” fejezet „regionális felosztás” oldala – szégyen, de – szintén üres. A helyzet azonban ennél is szomorúbb. Mert nem ez az egyedüli üres lap. Üres a „kutatás”, a „minőség kultúrája”, az „ökológia-környezetvédelem”. De lássuk ezt másként. Avagy nézzük ezt másként. Mondjuk azt, hogy ezek nem üresek. Ezek tiszta lapok, amiket most majd meg kell tölteni tartalommal. Igazi tartalommal. Már ez is elegendő munka lenne.

De vagyunk itt jó páran, akik mást szeretnének. Vagy pontosabban, mást is szeretnénk. A főváros, és minden más, amit „vidéknek” hívunk, relációjában. Ahol Magyarország lakosságának négyötöde él. Meg az a „pár” építész? Akik már nem hisznek abban, hogy megítélésünk, vagy mondjam úgy, hogy sorsunk lehetne jobb. Kollégánk írta, idézem: „Amúgy az a meglátásom…  hogy a MÉSZ működése vidéken lényegében ellehetetlenült, és nem hiszem, hogy Pécsről ma, érdemben bele lehet szólni. Valójában az Európa Kulturális Fővárosa címmel sem sikerült érdemben a MÉSZ látóterébe kerülnünk.” Ugyaninnen, kicsit később: „A magam vagy általunk szervezett események iránt a szakmánk lényegében teljesen közönyös, a helyzet rosszabb, mint eddig bármikor. Az egyéni érdekekkel a közösségi érdekek ma nem versenyképesek.” Itt tartunk. És ami az igazi baj, hogy ez sajnos igaz.

 

 

Nemrég láttam egy beszélgetést Csík Jánossal, az európai hírű Csík Zenekar alapítójával. Amit létrehoztak – Pesten úgy mondják –, nem semmi. Igen. Csakhogy ők Kecskeméten élnek. Mint jó néhány kiváló építészünk. Vagy Szegeden vagy Kaposváron, Győrben, Sopronban, Miskolcon vagy Nyíregyházán. És mielőtt bárkit is megsértenék, hogy az ő települését miért is nem soroltam fel, abbahagyom. De csak azért, mert szerintem már nagyon is sokan tudjátok, miről beszélek.

Jóllehet nem dolgom, hogy a rólunk szóló honlapot bíráljam, bár azt is ott olvastam, hogy a MÉSZ tagságának a fele „vidéki”. Én kérem, egy egyszerű, vidéki építész vagyok. Onnan jöttem. (Vagy onnét gyüttem? Mert ennek ilyen a stichje.) Ha már a feléről beszélünk, szóljunk az egészről is. Mert ez fontosabb. Ám ahhoz tudni illene/kellene, hogy hányan is vagyunk? S abból hány a fiatal? Én nem gondolom, hogy ötven alattiakra, meg felettiekre kéne osztani a felsorolást. Ez az ötlet még ma is felbőszít. Mert bornírt. Ez a szemlélet egy pályakezdő számára – remélem – sosem lesz vonzó.

De mitől lehetne vonzó? Attól, ha látják – mit látják, érzik –, hogy az idősebb kollégáknak szükségük van rájuk. A friss szemükre, a kegyetlen őszinteségükre és persze arra, hogy mindezek mögött szeretnének minél többet tanulni tőlünk, mert annak semmi értelme, hogy mi magunkkal vigyük, amit tudunk, mert akkor az örökre elvész. Akkor meg ennek az egésznek mi értelme volt?

A hányan vagyunk kérdése igen fontos, tekintve, hogy az Alapszabály ehhez a számhoz tisztségeket rendel. Meg lehetőségeket. Például azt, hogy a tagság tíz százaléka hívhat össze rendkívüli taggyűlést. A honlap „számháborújából” az nem derül ki, hogy akkor az most hány személy? A tagnyilvántartásban szerepeltetett drága halottaink neveit felhasználni pedig otromba kegyeletsértés.

Az Alapszabály a hozzánk társulni akarókat két csoportra osztja. Vannak, akik portfolióval jelentkezhetnek, amit a felvételi bizottság bírál el. És vannak a már megmérettettek, akik teljesítményét korábban és persze máshol bírálták el hivatásunk képviselői. Ők a Kossuth-díjasok, a Széchenyi-díjasok, az Ybl-díjasok, a Pro Architectura-díjasok. Meg a MÉSZ alapította díjak elnyerői. Meg a DLA tudományos minősítést elnyertek. Meg vannak a Mesteriskolát és a Vándoriskolát végzettek. Akiket, ha akarják a közénk tartozást, fel kell venni. S az utóbbiakat nem kellene azonnal tagdíjjal bombázni. Hadd menjen el a kedve? Amikor munka sincs? Nem. Adjunk nekik időt. Mondjuk két évet, amíg nem kell fizetniük. Miért? Csak a „multik” érdemlik meg ezt a kiváltságot nálunk? Ez a tagdíj „kiesés” meg már igazán nem visz bennünket romlásba. Ez nem. Ám a haszna felbecsülhetetlen.

 

 

Hogyan nyílik meg valaki? Ennek ezer módja van, ám közös gyökere talán csak egy. Az együttlét. Na, ez az, ami hiányzik. Igaza van pécsi barátunknak. Hogy is hangzott? „Az egyéni érdekekkel a közösségi érdekek ma nem versenyképesek.” Miközben arról beszélek, hogy egyéni érdek az is, hogy érdekeink közösségiek is legyenek. Mafla naivitás? Nem hiszem.

Nemrég járhattunk az Országházban. Kétszer is. Ami gyönyörű, tiszteletet parancsoló és óriási. Mert miként Makovecz Imre is mondta, „Budapest mégis csak a Kárpát-medence fővárosa”. (Jut eszembe. A Régi-Új Magyar Építőművészet Makovecz emlékszáma jóérzésű, baráti hitelből jelenhetett meg.) Amúgy a Trianon előtti Kárpát-medencéről beszélek. Nekünk mára hét szomszédunk lett. Szégyenlem, de én egyikük nyelvét sem beszélem. Így, sajnos sokan vagyunk. Miközben mégis csak ők a közvetlen „külföld”. Nos, az talán fontosabb, hogy velük legyünk közvetlen kapcsolatban. Nem őket kéne legelőbb megismerni?

Eltagadhatatlan érdem, hogy igen fontos volt Hugyecz László, (a 25 éves korában Kínába szakadt honfitársunk) „felfedezése”. Az emlékháza létrehozására tett kísérlet – Sanghajban.

Mikor lesz Ybl-házunk, Lechner-házunk? Lajta-házunk? Molnár Farkas-házunk? Itthon. A miskolciaknak hála, nekik van Kós-házuk. Mikor lesz igazi Magyar Építészeti Múzeumunk?

Felrótt „korteskedésem” során bizonyosodtam meg arról, hogy a „másik Magyarországon” egészen másként látják a kamara és a szövetség dolgát. Sokkal inkább egymásra utaltnak, mint itt. Értelemszerű, hogy mások a feladatok, de azt mégis csak együtt kellene képviselni. Sokkal szorosabb kapcsolattal.

 

 

Megalakult a Magyar Művészeti Akadémia. Köztestületként. Építész tagozattal. Tagjainak zöme (leszámítva a Kárpát-medenceieket) MÉK tag is és MÉSZ tag is. Én úgy gondolom, hogy együvé tartozásunkat ennél jobban nem nagyon lehet(ne) reprezentálni. Ebben a sorban a MÉSZ egyfajta előszobája lehet az Akadémiának. Az együvé tartozás minden ismérvével. Feladatunk, hogy a MÉSZ státuszát a MMA mellett fenntartsuk. Önálló szakmai szövetségként, megőrizve teljes önállóságunkat és függetlenségünket.

A legfontosabb azonban az, hogy mindenek előtt rendet tegyünk. Legelőször az Alapszabályban.

• Aztán legyen végre SzMSz-ünk. Mert az, az Alapszabály 21.§-a ellenére, máig nem készült el. Pedig ez a működőképesség fenntartása érdekében elengedhetetlen.
• És legyen átlátható tagnyilvántartásunk. A tagok státuszának megnevezésével. Na, meg rendezett tagdíjfizetéssel egyetemben.
• Rendezzük kapcsolatainkat „házon belül”. Ne csak ígérvény szintjén.
• Tegyünk a házért is végre. Építőleg.
• Tegyük ugyanezt házon kívül. Legyen célunk, hogy kapcsolatainkat más módon alakítsuk, s ha már vannak, úgy más módon ápoljuk. Ám elsősorban közvetlen „szomszédainkkal”, ahol a gyökereink mindenütt megtalálhatóak.
• Álljunk ki jogainkért. Mondjuk, a szerzői jogainkért. Ebben is csak mi tehetünk. De tennünk kell. Mert más nem tesz.
• Szenteljünk figyelmet a fiatalokra. Vonjuk be őket – ha lehet – mindenbe. Segítsük őket. Ahogy valaha bennünket segítettek. Mert – és ez nem önzés – majd csak rájuk támaszkodhatunk. Ahogyan mi tesszük, ha tettük elődeinkkel.  
• Becsüljük meg idős kollégáinkat. Tanító mestereinket. Mert az nem lehet, hogy ők magukra maradjanak. Mert nekik már nehéz eljutni akár csak ide is. Miközben rájuk óriási szükségünk van. Mert nekünk ők a közvetlen elődeink. Akikkel még lehettünk kollégák. Igazi kollégák.

És ami a legfontosabb: nem engedhetjük meg magunknak az utálkozó kívülállást. Az egymás lenézését. Az irigységet. A széthúzást. Az „ennek vajon mi a buli ebben” sunyi kérdését. Mert eredményre jutnunk ezekkel nem lehet. Eredményt csak együtt érhetünk el. A szó legtisztább és legnemesebb értelmében. Kedves Kollégáim! Ugye, csak így lehet?

Budapest, 2012. május 7.                                   

Sáros László György dla

---

ELNÖK   
Sáros László György DLA   
ALELNÖKÖK
Kerekes György   
Patonai Dénes DLA
Varga Tamás DLA
ELNÖKSÉGI TAGOK
Ferencz Marcel DLA
Hegedűs Péter
Mikó László
Osskó Judit
Tima Zoltán
Vadász Bence
ELNÖKSÉGI PÓTTAGOK
Krizsán András
Vikár András
Vukoszávlyev Zorán Phd
ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG ELNÖKE
Marosi Miklós
ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁG ALELNÖKE
Vonnák János
ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁGI TAGOK
Bolberitz Henrik
Sugár Péter DLA
ELLENŐRZŐ BIZOTTSÁGI PÓTTAGOK
ifj Benczúr László
Puskás Péter