Közélet, hírek
Egyelőre ötletelés és lobbi
2006.09.15. 15:19
A kormányzati negyed ügyében még kevés az érdemi fejlemény...
„Aggályos, hogy a kormányzati negyed hosszútávú költségvetési kérdéseket felvető, komoly építészeti-urbanisztikai felelősséggel is járó projektjét befektetői pályázattal kezdik. Félő, hogy a pályázatot követően olyan »tehetetlenséget« kap az ügy, amely már nem fog módot adni a megfelelő szakmai korrekcióra” – mondja Pálfy Sándor, a BME Urbanisztika Tanszékének vezetője.
Változó intenzitással ugyan, de immár másfél évtizede folyamatosan hallani az új kormányzati negyed létesítésének ügyéről. A rendszerváltás óta alakult kormányok mind felvetették ezt a lehetőséget: a felismerés tehát, mely szerint a jelenlegi kormányzati ingatlanok funkcionális és infrastrukturális értelemben egyaránt felettébb elavultak, ráadásul fenntartásuk irreálisan drága, egyáltalán nem új.
Az Antall-kormány idején a minisztériumok áthelyezésének gondolatát a fenti okokon túl persze az is indokolta – s lényegében ma is indokolja –, hogy az egyes kormányszervek viszonyrendszere a rendszerváltást követően alapjaiban változott meg, s a fennálló helyzet valójában a szocializmus egykori igényeinek szolgálatára jött létre. A Horn-kormány, miután visszamondta a világkiállítás megrendezését, annak egyik tervezett helyszínén, a mai Millenniumi Városközpont területén képzelte el a kormányzati negyedet. Az ügy nem került le a napirendről az Orbán-kormány négy éve alatt sem – a Varga-Ötvös Béla közgazdász vezette Értéktérkép Kft. és a Zoboki, Demeter és Társai Építésziroda közös munkájaként 1999-ben átfogó közgazdasági-építészeti-urbanisztikai tanulmány készült, melyben javaslatot tettek a minisztériumok új rendszer szerinti elhelyezésére. Ebben három lehetőség vizsgálatára került sor – ezek közül csak az egyik vetette fel egy újonnan épülő kormányzati negyed gondolatát. Ennek helyszíneként a Vizafogót, a Váci út egy szakaszát, a Lágymányosi híd pesti hídfőjének környékét (lényegében a mai Millenniumi Városközpont területét) és Észak-Csepelt képzelték el. A Medgyessy-Gyurcsány-kabinet idején az ügy – néhány kisebb próbálkozástól eltekintve – „parkolópályára” került.
A három hónapja hivatalban lévő új kormány első bejelentései közé tartozott a kormányzati negyed megvalósítása. Már megkezdődött az eladásra szánt ingatlanok értékbecslése, s döntés született arról is, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság még az idén kiírja a kormányzati negyed megvalósítására vonatkozó nyílt befektetői pályázatot. A pályázóknak helyszíneket kell majd megajánlaniuk (építész-tömegvázlattal bizonyítottan meg kell vizsgálni, hogy alkalmas-e az elhelyezésre a felkínált terület, valamint megfelel-e a hatályos kerületi és fővárosi szabályozási terveknek, építési szabályzatoknak), majd azon felépíteni és berendezni a kormányzati negyedet – írja a Napi Gazdaság (2006. augusztus. 11.) Elég különös, hogy a kormányzati negyed megépítésének építészeti vonatkozásait mintegy mellékes tényezőként, a befektetői pályázatba kívánják beágyazni, ugyanakkor nem világos az sem, pontosan mit jelent, milyen mélységben kidolgozott terveket igényel ebben az esetben az „építész-tömegvázlattal” való „bizonyítás”.
A kormányzat terveinek ellentmondani látszik, hogy a Főépítészi Iroda már megbízást adott egy, a megfelelő helyszínnel kapcsolatos kutatásra. Varga Mátyás, Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes sajtószóvivője arra kérdésésünkre, hogy mi a Főváros álláspontja a kormányzati negyed ügyével kapcsolatban, elmondta: a Fővárosi Közgyűlés 2006. június 29-én elfogadott, a Podmaniczky Program felülvizsgálatáról szóló javaslatában kiemeli, hogy „a középtávú időszakban várható, Budapest fejlődését alapvetően meghatározó nagyprojektek (különösen az olimpia és a kormányzati negyed) helyszíneinek kijelölése, és az ezek fejlesztéséhez kapcsolódó stratégia meghatározása az elkövetkezendő időszak fontos feladata.” Ennek alapján a Főépítészi Iroda – a három beérkezett ajánlat közül választva – a Mű-Hely Rt.-t bízta meg a kormányzati negyed, valamint az olimpia és egy konferenciaközpont helyszínének kijelölését megalapozó tanulmány elkészítésével. Mivel több helyszín is szóba került és ezek alkalmasságát jelenleg is vizsgálják, a kutatás eredményeiről a Főépítészi Iroda csak szeptember második felében, a tanulmány kézhezvétele után szolgálhat bővebb információval. Varga Mátyás hangsúlyozta, hogy a Mű-Hely Rt. kutatásainak alapját elsősorban a Podmaniczky Program, Dr. Sántha György A minisztériumok integrált elhelyezése (Javaslat egy új kormányzati negyed felállítására) című írása, valamint Budapest Településszerkezeti Terve (TSZT), a Fővárosi Szabályozási Keretterv (FSZKT) és az ezeket érintő esetleges módosítások képezik. A jelenlegi szakaszban a Főváros a projektek koncepcionális előkészítésében vesz részt, de a helyszín kijelölésében is aktív, kezdeményező szerepet szeretnének vállalni. A projekt megvalósításában a Főváros együttműködő partnerként is részt kíván venni, akár egy jól működő főváros-kormány-kerület munkacsoport felállításával, amely a későbbi nagyprojektekhez is modellként szolgálhat. A sajtószóvivő szerint a kormányzati negyed építése kapcsán elképzelhető többek között a TSZT és az FSZKT módosítása is.
Nem világos egyelőre az sem, hogy a már említett, nagy terjedelméből ítélve komoly költségráfordítással készült tanulmányt szándékozik-e használni a kormányzat, s ha igen, milyen formában. Varga-Ötvös Béla kérdésünkre elmondta, hogy őt a kormányzat részéről még nem keresték meg, de azt feltételezi, hogy újra átvizsgálták az anyagot, ugyanis ez érződik „a pro és kontra érvekből. Például az új elhelyezés központi eleme, nevezetesen, hogy a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) mai épületébe költözzön, a mi anyagunkban alapelem volt. Sőt 2002 őszén készítettem két tanulmányt a Medgyessy-kormány megbízásából a MeH és a minisztériumok elhelyezéséről, amely épp erről szólt. Természetesen foglalkoztunk az új elhelyezéssel is, melyben szintén vannak hasonlóságok, de ez betudható a város és a feladat nagysága által generált szűk választási lehetőségeknek.” A Népszabadság információi megerősítik a MeH átköltöztetésének tervét: eszerint a FVM Kossuth téri épülete maradna meg állami tulajdonban, mint a MeH székhelye, a többi ingatlant értékesítenék. (Népszabadság, 2006. május 26.)
Az ütemezés szerint, ha az értékesítés megfelelően alakul, akkor az állami intézmények 2008. végére beköltözhetnek az új kormányzati negyedbe. Ez meglehetősen közeli időpontnak tűnik, tekintve, hogy a befektetői pályázat még le sem zajlott, s (a befutó befektetők által kiírandó?) építészeti pályázatról még csak szó sem esett. Az építészeti megformálás szempontjából szintén alapvető jelentőségű helyszínt illetően egyre-másra röppennek fel a meglehetősen ötletszerűnek tűnő javaslatok – sejthetően az egyes budapesti kerületek önkormányzati lobbijának és bizonyos befektetői érdekek egyre erősebb érvényesülésének köszönhetően. A korábban felvetett területek jelentős része (így a Duna Plaza közelében lévő Duna-part-szakasz vagy az Árpád-híd környéke) már beépült, vagy hamarosan beépül, illetve a célra alkalmatlannak bizonyult (a Szent György-tér a budai Várban túl kicsi). Újabban a Westend City Center mögötti
egykori MÁV-terület, a
lágymányosi Kopaszi-gát és környéke (e területre nemrégiben az Öböl XI. Kft. írt ki
építészeti pályázatot szórakoztató központ tervezésére; nyertes: Kapy Jenő és munkatársai),
a Millenniumi Városközpont még üresen álló részei,
Észak-Csepel,
a Déli pályaudvar és hozzá tartozó MÁV-terület, a
Rákosrendező pályaudvar,
a kelenföldi pályaudvar és
a Bosnyák tér környéke vetődött föl. A Figyelő információi és ingatlanszakértői véleményei szerint az első három helyszín a legesélyesebb, a többi terület inkább vesztésre áll. Leitner József ingatlanpiaci szakértő, az Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal volt elnökhelyettese szerint is a Westend mögötti telkek és a Kopaszi-gát a legalkalmasabb, viszont a Rákosrendező pályaudvar nem elég reprezentatív, a Déli pályaudvar ugyanakkor túlzottan drága és bonyolult építészeti megoldást igényelne. (
Figyelő, 2006. 33. szám)
Cselovszki Zoltán, a FIDESZ – Új Budapest Központ elnöke az Új Budapest Terv címet viselő programban az Üllői út egy szakaszát és Észak-Csepelt javasolta a kormányzati negyed területének. (
Családi ezüst, Heti Válasz, 6. évfolyam, 28. szám) Eltér István, a Magyar Építészkamara elnöke szerint a szigetcsúccsal szembeni Kopaszi-gát is elképzelhető helyszínként. Az oda tervezett és már épülő szabadidőközpontról úgy nyilatkozott, „az még csak a kezdeti stádiumban van. Ha egy ilyen komoly elképzelés létezne, nyugodtan meg lehetne változtatni a funkciókat úgy, hogy a teljes kormányzati negyed kiköltözhetne oda.” (
Duna-parti telekre települ a kormány? Index az InfoRádió interjújára hivatkozva, 2006. május 23.)
Varga-Ötvös Béla a Heti Válasznak tett nyilatkozatában „sajnálja, hogy a kormányzati elképzelések figyelmen kívül hagyják a hagyományokat, a Kossuth téren kialakult intézményi negyedeket. Épp a Parlament épületére merőleges Alkotmány utca választja szét az igazságszolgáltatási negyedet és a kormányzati negyedet, jól szemléltetve ezzel térben is a hatalmi ágak elkülönülését.” (Családi ezüst, Heti Válasz, 6. évfolyam, 28. szám)
Jól látható, hogy az elmúlt néhány hónapban felbukkant javaslatok javarészt homlokegyenest különböznek egymástól. A dolgok tisztázódása – ha a kormányzat követi ütemtervét – a elkövetkező hónapokban várható. Építészeti értelemben is.
Megkérdeztünk két neves építészt is a kormányzati negyed megfelelő helyszíne, struktúrája, megformálása, társadalmi kérdései szempontjából.
Pálfy Sándor, a Budapesti Műszaki és Gazdagságtudományi Egyetem Urbanisztika Tanszékének vezetője és Locsmándi Gábor, ugyanezen intézmény docense előrebocsátja, hogy a közvetlen szakmai kérdések mellett meghatározóak lesznek majd a kormányzatnak a megvalósítás módjával kapcsolatos, eddig még pontosan nem ismert elképzelései is. „Aggályos, hogy a kormányzati negyed hosszútávú költségvetési kérdéseket felvető, komoly építészeti-urbanisztikai felelősséggel is járó projektjét befektetői pályázattal kezdik. Félő, hogy a pályázatot követően olyan »tehetetlenséget« kap az ügy, amely már nem fog módot adni a megfelelő szakmai korrekcióra” – mondja Pálfy Sándor.
Locsmándi Gábor rámutat, hogy bizonytalan a rendkívül nagy építészettörténeti és anyagi értéket képviselő kormányzati épületek megfelelő értékesítése: felteszi a kérdést, hogy vajon mihez tud kezdeni a piac ezekkel az alapvetően reprezentatív, a mai üzleti szféra számára mind a megtérülés, mind a funkcionalitás szempontjából csak nehezen hasznosítható épületekkel? Polónyi Károlyt, a pár éve elhunyt neves urbanistát említi, aki előadásaiban az ország legfontosabb középületei elhelyezkedésének szimbolikus építészeti tartalmát hangsúlyozta a Parlament, a Szent István-bazilika és a budai Vár három kupolája vonzásában.
Pálfy Sándor a méltó helyszínt hangsúlyozza; olyan területet tart megfelelőnek, amely városképi értelemben nyomatékot ad ugyan a kormányzati negyednek, de nem emeli azt „birodalmi” pozícióba. Szerinte az természetes, hogy a helynek a közlekedés szempontjából is előnyösnek kell lennie – a metrókapcsolatot szinte kötelezőnek tekinti.
A kelenföldi pályaudvar alkalmasságát mindkét szakértő a vasút, a még bizonytalan tervek szerint majd ide érkező európai gyorsvasút és a készülő metró majdani viszonyától tartja függőnek. Ilyen értelemben a Déli pályaudvar is ugyanezt a kérdést veti fel: ha a vasút Kelenföldről nem futna tovább északi irányban, akkor a Déli pályaudvar területe elképzelhető lenne a kormányzati negyed helyszíneként. Ellenkező esetben – mondja Locsmándi – szerencsétlen volna a választás: a vasút közelsége sehol a világon nem vonzó a kormányzati szervek számára, a pályaudvarok kavargó, zűrös élete előnytelen a reprezentatív funkciót is ellátó szolgálati intézmények közegeként, nem beszélve a biztonsági szempontokról.
Észak-Csepelt Locsmándi Gábor a tervezett fejlesztések tekintetében bizonytalan jövőjű területnek látja, melyet nehezen változtatható, zavaros urbanisztikai és tulajdonlási szituáció is terhel. A HÉV vonala kettévágja a szigetcsúcsot – ez a megfelelő városrendezési elvek szempontjából abszurd helyzet. A nyugati oldalon – ahol a kormányzati negyed épülhetne – szennyvíztisztító fog épülni, mely az állami létesítmények számára szokatlan, furcsa környezetet teremtene. Még ha sikerül is teljesen, szinte érzékelhetetlenül elkülöníteni a szennyvíztisztítót, a környék továbbra is a rozsdazónák jellegét hordozná, 15-20 éven belül a terület bizonyosan nem fejlődne a kormányzati létesítményeknek megfelelő színvonalú lakónegyeddé – nem beszélve a gerincút taszító környezetéről, a keleti oldal részben felhagyott üzemi és egyéb területeiről.
A Milleniumi Városközpont területén Locsmándi Gábor szerint mára igen kevés hely maradt, egyedül a következő évek építkezéseiben betervezett ún. Gregersen köröndnek a Művészetek Palotája és a Soroksári út közötti részén húzódó területről lehet még beszélni. Ez azonban igen szűk térség, melyet ráadásul egyik oldalán a Lágymányosi híd magasra emelt felvezetőútja határolja. A Gregersen körönd és a rajta átvezető út összességében rossz, a kormányzati negyed forgalma számára elégtelen telepítést mutat.
A Westend mögötti MÁV-terület kapcsán Pálfy megjegyzi, hogy amennyiben a Déli és Kelenföldi pályaudvar esetében alapvető szempont a vasút megoldásának kérdése, akkor ebben az esetben is az. Ugyanakkor a térség északkeleti végződését urbanisztikai szempontból előnytelennek, rendezetlennek tartja: a tervezett létesítmények szempontjából nem szerencsés az ottani meglehetősen vegyes, rozsdazónának és lakóterületnek egyaránt tekinthető terület.
Locsmándi Gábor úgy látja, hogy a Kopaszi-gát területén a kormányzati negyed céljára csakis a vasútvonal menti rész képzelhető el, azonban a rendelkezésre álló térség túl keskeny, s túlságosan „hozzátapad” a vasúti töltéshez. Utal arra, hogy felvetődött már, hogy ha itt épülne a kormányzati negyed, akkor a vasúton állomást kellene létesíteni. Ez esetben igen költséges beruházásokra, a vágányokat lefedésére, a töltésekben átjárók, aluljárók fúrására lenne szükség. Pálfy Sándor hozzáteszi, hogy a vasút mindenképpen elvágná a várostól a kormányzati negyedet, jelentősége szinte semmilyen értelemben nem érvényesülne.
Haba Péter
