A 2011-től zajló fegyveres felkelések az arab államok közül Szíriát érintették legsúlyosabban mind a halálesetek számát, mind a környezeti károkat tekintve. Diplomatémámnak a BME Építészkarának Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszéke által közvetített feladatot választottam, ami Aleppó – Szíria második legnagyobb és egyben a világ egyik legősibb - városának óvárosával foglalkozik. Az itt álló középkori citadella, a közvetlen közelében található bazársor, valamint az Omajjád mecset a városban zajló bombázások során súlyosan megsérült, és ezzel világörökségünk egy pótolhatatlan része eltűnt.
Az Aga Khan Foundation és az UNESCO a lakhatási problémákra és a városközpont megújítására nagy erőkkel próbál olyan megoldást találni, ami előremozdítja a város újjáéledését és fejlődését. Mint kezdő építész, úgy éreztem ez egy rendkívül izgalmas feladat mind urbanisztikailag, mind az egészen részletekig menő építészeti tervezés során. Külföldiként a legnehezebb és legkényesebb feladat, hogy az adott körülmények között a helyi identitást erősítő koncepció megjelenjen, és ez az épülettervezés minden szintjén helyet kellett, hogy kapjon.
Az anyagi károk mellett rengeteg szociális kérdés is felmerült, amiket szintén rendkívül fontosnak tartok. A háborús időszak alatt jelentősen növekedett a nők elleni erőszakos cselekedetek száma. Ez Szíriában már a háború előtt is kiemelt probléma volt, de mára a nők számára a világ tíz legfenyegetettebb országa közé tartozik.
Mind a háborús időszak feldolgozásának, mind a nemek közötti egyenlőtlenségek és a nők elleni bántalmazások megelőzésének kulcsa az oktatásban rejlik. Véleményemet az egyetemen megismert szír és jordán származású társaimmal folytatott beszélgetésekre és a kutatómunkám forrásanyagaként felhasznált szakirodalomra alapozom, melyekből azt látom, hogy a koedukált oktatás – ami Aleppóban jelenleg egyetlen állami tanintézményben sem működik – és a magasabb fokú iskolázottság természetes velejárója a nők és férfiak közötti harmonikus és kiegyensúlyozott együttműködés.
Így született meg a városközponthoz kapcsolódó oktatási és turisztikai komplexum terve, amiben az egyetemi oktatás mellett egy mindenki számára nyitott városi könyvtár és egy könyvesbolt is helyet kap. Ezek egymást kiegészítve és önmagukban is működő egységek, amik a bombázások során elpusztult három korábbi épület alaprajzát lekövetve, kígyószerűen fonódnak egymásba.
A forma keresése során önkénytelenül a kortárs európai építészet elemeit alkalmaztam, sőt célom is volt, hogy a helyi tradíciót ne a középkori elemek másolásával vezessem tovább. Fontosnak tartottam a helyi anyaghasználatot, így a ház külseje az óváros jellegzetes kövéből készült burkolatot kapott. A körbefutó burok helyenként az árnyékolásban is szerepet kap: a nagyobb megnyitott felületek előtt a tradicionális mashrabiya mintákhoz hasonló perforált rétegként jelenik meg. Ugyanígy fontos elem volt a terek megformálása során az arab házak kifelé zárt, befelé nyitott rendszere, amit az egyetemi blokk esetén megtartottam, viszont a közterek felé fokozatosan felbontva és végül teljesen fellazítva alkalmaztam.
Pokol Júlia
Szakirodalom