Elbontják a Nyugati téri felüljárót? Végre!
„Városképi szempontból rendkívül csúnya” - indokolta Tarlós István a Főváros Közfejlesztések Tanácsának döntését. Nehéz ezzel vitatkozni, legfeljebb azt lehet hozzátenni, hogy a Baross téri még csúnyább. Abban viszont csak reménykedni lehet, hogy a betonelemekkel együtt szemétdombra kerül az a városfejlesztési elképzelés is, amely felépítette és amelynek szimbólumává lett.
Az 1981-ben átadott felüljáró a XX. század harmadik negyedének városról és fejlődésről alkotott elképzelését képviseli, amellyel nem egyszerűen annyi a gond, hogy kiment a divatból, hanem az, hogy megérdemelten ment ki a divatból.
A technikai fejlődésre alapozott, a motorizációt kiszolgáló városfejlesztés zsákutcának bizonyult, az új megoldások több problémát okoztak, mint amennyit orvosoltak. A gépkocsik akadálytalan haladását szolgáló alul- és felüljárók, a belvárosi autópályák ugyanis nem oldották meg a problémát – a forgalmi dugók inkább nőttek, mint csökkentek –, cserébe viszont lepusztult belvárosi köztereket, zajos és szennyezett levegőjű, egészségtelen városokat hagytak maguk mögött.
A trend megfordult a világ nagyvárosaiban, az aluljárókat betemették, a felüljárókat elbontották, az autók behajtását a belvárosokba korlátozták, a felszínt visszaadták a gyalogosoknak. Már ahol. Kisebb változások – amilyen a Nyugati téri felüljáró várható elbontása – már eddig is történtek. Már ahol.
Budapesten az ezredforduló tájékán minden más közlekedésfejlesztési elképzelést maga mögé szorított a 4-es metró leporolt – eredetileg 1972-es – terve, amely végül jóval a tervezett költségek felett épült meg, akkor is csak félig és jelenleg is kihasználatlan. Mindez azért tanulságos, mert a metróról nem csak az derült ki, hogy nem oldja meg meg a város összes közlekedési problémáját, hanem az is, hogy maga a probléma része. A villamosvonalakénál költségesebb metróépítés célja ugyanis, hogy a felszínen több hely maradjon az autóknak, a Nyugati felüljáró építését pedig egyenesen a tervezett metróberuházásokhoz kapcsolódóan hagyták jóvá, ahogy a villamosvonalak felszámolását is mind a Bajcsy-Zsilinszky, mind a Rákóczi úton.
Igaz, történtek pozitív változások, több helyen visszakerültek a zebrák az aluljárók helyére, fejlődik a kerékpáros infrastruktúra – megjegyzendő, hogy az is inkább alulról kikényszerített módon, mint felülről ösztönözve – és visszakaptak a gyalogosok néhány sétálóutcát, mint például a Belváros Új Főutcája esetében – azt azonban nem mondhatjuk, hogy ezek egy átfogó koncepció részei lennének, sőt. Az a tapasztalat, hogy az eleve kompromisszumra épülő várostervezői elképzeléseket tovább hígítja az önkormányzati akarat. A Lánchíd és a pesti alsó rakpart autómentesítése annak ellenére nem fog megtörténni, hogy mindkettő felújításáról megszületett a döntés, jobb- és baloldali városatyák legfőbb gondja pedig az, hogy nem lesz-e egy kicsit túl sok a zebra a Széchenyi téren. A dugódíj – amit nem mellesleg a 4-es metró uniós támogatásáért cserébe vállalt a főváros – bevezetése pedig még mindig várat magára.
A hatvanas években kezdődő – és még a rendszerváltás után is folytatódó – villamosvonal-felszámolási láz óta kiderült, hogy a villamos nem a múlt, hanem a jövő közlekedési eszköze, nem fogja kiváltani se a metró – a felszámolt villamosvonalak helyén ma élettelen belváros autópályákat találunk – se a busz és az autóközlekedés. Sőt. A villamosok a zárt pályán gyorsabban haladnak a dugóban araszoló buszoknál és a levegőt sem szennyezik, miközben egyre kényelmesebbé váltak, nem zörögnek, nem ráznak, csak álmukban csöngetnek picit. A budai fonódó villamoshálózat már azt jelzi, hogy visszafordultunk a zsákutcából, a pesti oldalon viszont még mindig az elmúlt évtizedekben csonkolt és felszabdalt, visszaépítésre és összekötésre váró vonalak jellemzők.
Elbontják a Nyugati téri felüljárót? Végre! Már csak az a kérdés, visszakerül-e a villamos a Bajcsyra, a haldokló Rákóczi útra és az Erzsébet hídra. A Blaha Lujza tér felújításának módja semmi jót nem ígér, továbbra is az autóforgalomnak kedvez, a Rákóczi úti buszsávok középre helyezése elmarad, a Népszínház utcai villamos-végállomást nem hozzák be a térre. A XXI. század még messze van...
Tálos Lőrinc
