Elbontják a Poelzig-építészházaspár 1929-es villáját Berlinben

Hans Poelzig egykori otthona nem csak a világhírű expresszionista építész miatt nevezetes, hanem azért is, mert az egyik első, építésznő által tervezett német ház; a terveit ugyanis az építész felesége, Marlene Moeschke-Poelzig készítette. De a német, pontosabban a Harmadik Birodalom filmtörténetének is nevezetes helyszíne. Hamarosan mégis elbonthatják, hogy egy többlakásos ház foglalja el a helyét. 
 

Marlene Moeschke és Hans Poelzig 1924-ben kötöttek házasságot, és közös irodát vezettek egészen Poelzig 1936-os haláláig. A feleség által tervezett, Berlin-Westendben, a Tannenbergallee 28 alatt felépült modernista, lapostetős villaépületbe 1929-ben költöztek be. Az épületet új korában több magazin is publikálta, mint a modern lakhatás jeles példáját. Ebben az évben nyerte meg Poelzig a Haus der Rundfunks, azaz a berlini rádiószékház tervpályázatát is, amelyen együtt dolgoztak feleségével, és amely 1931-es avatására a német expresszionista építészet egyik legfontosabb, emblematikus műve lett.

Férje halála után Marlene Moeschke-Poelzig kénytelen volt feladni berlini otthonát, és visszaköltözött szülővárosába, Hamburgba. A ház a náci párt közreműködésével a Harmadik Birodalom egyik leginkább notórius filmrendezője, Veit Harlan kezébe került – ennélfogva a filmtörténetnek is része, hiszen valószínűleg itt készült az egyik legismertebb náci gyűlöletfilm, a Harlan rendezésében 1940-ben bemutatott Jud Süß forgatókönyve és Poelzigék egykori műterme adott helyet a film vágásához. 

Az épületet a második világháborút követően komolyan átalakították; a lapostetők helyére kontyolt nyeregtetők kerültek, a műtermet pedig kisebb helyiségekre osztották fel. Ez az átalakítás volt a legfőbb oka, hogy a tartományi műemlékvédelmi hivatal, a Landesdenkmalamt az építészeti értékek elvesztésére hivatkozva 1990-ben elutasította a védettségi kezdeményezést – írja Nikolas Bernau a Berliner Zeitungban (a cikkben az épület mai állapotát is megmutatják).

Az elmúlt évtizedekben erősen lepusztult épületet amelyet nemrég kétmillió euróért az interneten kezdték árulni. Ekkor a környék lakói újra kezdeményezték védetté nyilvánítását, hiszen 1990-ben kultúrtörténeti értékét még nem különösebben mérlegelte a hatóság, sőt, az sem került számításba, hogy a Hermann Mattern, Kurt Foerster és vélhetően Herta Hammerbacher által tervezett kert szinte teljes egészében fennmaradt. Ráadásul a műterem felosztása ellenére az épület belseje is nagyrészt az eredeti állapotot őrzi. 

A Landesdenkmalamt azonban azt a tájékoztatást adta a lapnak, hogy a védetté nyilvánítást nem mérlegelik újra. Így várható, hogy az egyedülálló kultúrtörténeti emléket hamarosan lebontják. Helyére a jelenlegi tervek szerint hatlakásos társasház épül.