Épülettervek/Középület

Elektromágneses sugárzás inspirálta mérőlabor - a Minusplus terve

2017.03.23. 11:13

Zárt monolit tömeg versus transzparens irodaterületek, lebegő födémek, csarnokterek jellemzik a Minusplus csapatának NMHH EMC mérőlabor és szerverközpont tervpályázatán 2. díjban részesült munkáját. A koncepció sikere az irodai munkakörnyezetek változásait vizsgáló több éves kutatómunka eredményeit igazolja vissza. 

építészeti koncepció

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság mérőlabor és szerverközpont épületére adott tervpályázati javaslatunkkal nem egyszerűen a kiadott építészeti program megvalósítására törekedtünk. Célunk a megfogalmazott funkcionális igények maximális kielégítésén túl, hogy az új épület a meglévő irodaházzal szintézisbe kerüljön, és az új bővítés által a meglévő irodaépület olyan új terekkel gazdagodjon, melyek képesek választ adni a munkakörnyezetek kortárs kihívásaira.

Olyan épületet terveztünk, amely a tervezési programban foglalt mérésügyi és informatikai funkciójú helyiségcsoportok kiemelkedően magas technológiai igényeit is képes kielégíteni, de mindeközben az épületben dolgozók számára is átlátható, átjárható, közösségre és együttműködésre hangolt, korszerű munkakörnyezetet hoz létre. Ahol a technológiai igények megkövetelik, ott zárt és funkcionálisan elrendezett terek vannak, de a hagyományos munkahelyi környezetekben nyitottsággal fogadják és szolgálják ki a bennük dolgozókat. A meglévő irodaépületben jelenleg háttérbe szorított közösségi tereket az új épület igyekszik pótolni.

Mind a mérésügyi laborok, mind az irodaterek esetében kiemelten fontosnak tartottuk a terek flexibilitását. Az irodaszárnyak térbe beálló tartószerkezetek nélküli kialakítása maximális lehetőséget ad a terek egybenyitására vagy felosztására. Az alaprajzok rugalmas újrarajzolhatóságát a moduláris kiosztású homlokzatok is támogatják. A laborok kétszintes, közepes- és nagyfesztávú csarnoktereiben is könnyen újrakonfigurálható a mérőkamrák és -eszközök elrendezése a technológiai változások függvényében.



tömegformálás

A telek beépítésének és a tervezendő új épület diszpozíciójának eldöntése során az alábbi szempontok megoldását tartottuk elsődlegesnek:

  • jó funkcionális csatlakozás a meglévő épülethez – különösen annak bejárati előcsarnokához, hiszen az új épület nem rendelkezik önálló bejárattal;
  • a mérőlaborok védett elhelyezése a telek belsejében, az EMC mérőlabor gépkocsival történő megközelíthetősége a belső udvar felől;
  • az épületek által körülzárt belső udvar jó arányainak biztosítása, kellemes térérzet és benapozás megtartása a jelenlegi irodaház udvari homlokzatán is;
  • a városszöveti folytonosság valamint a Helyi Építési Szabályzat által előírt utcai homlokzatarányok és lépték megtartása;
  • a telek további fejlesztésének lehetőségét fenntartani, ehhez a tervezett épületet és mélygarázst úgy pozícionálni, hogy jó arányú és megközelíthetőségű telekrész maradjon egy későbbi ütemben történő felszín alatti- és feletti építéshez.

Az építészeti program azon adottságából kiindulva, hogy élesen elkülönül benne a mérőlaborok és a normál irodai munkahelyek környezeti igénye (bevilágítás, környezettől való elhatárolás, technológiai kiszolgálás), az épület tömegformálását, e két funkcionálisan eltérő zónát építészetileg is éles kontrasztba állítottuk egymással: mind tömegformálásukban, mind építészeti arculatukat tekintve eltérően kezeltek.

A mérőlaborokat a telek belső részére, északra tájolva és a déli oldal felől védetten helyeztük el. Az épületrész tömegformálását az EMC mérőkamra nagy fesztávú és nagy belmagasságú csarnoktere határozza meg, melyhez a további laborok a földszinten, és kisebb mértékben az 1. emeleten csatlakoznak. Mindez egy lépcsős, három szintes tömeget eredményez, melynek megjelenését a zártság és monolitikusság jellemzi. Nyitottságukkal és transzparenciájukkal teremtenek kontrasztot az irodák épületszárnyai a mérőlaborok zárt tömbje mellett. Megjelenésüket a lebegő födémlemezek és a térelhatárolások különböző transzparenciájú átláthatósága dominálja. A déli telekhatárra rendezett szabályos épületrész védi a laborokat a déli benapozás és a közterület felől.



 

Az új épület szíve az átrium, ami átlátható, világos terével kapcsolatot teremt a szintek és a laborok között, egyúttal impozáns felvezetés is az épület legfelső emeletén elhelyezkedő rendezvényteremhez. A mérőlaborok lépcsős tömegére felkapaszkodó kialakításának köszönhetően minden szintjén kellemes arányú és méretű közösségi terek alakulnak ki. Az átrium tere az EMC mérőkamra csarnokának tetejéig emelkedik, ahol a belső tér a 3. emeleti intim, három oldalról zárt tetőkert külső terében folytatódik. A kert, amellett, hogy rekreációs teret biztosít az épületben dolgozóknak, előkészíti és gazdagítja a legfelső szinten elhelyezkedő rendezvényterem teraszainak külső tereit. Az épület koronája a rendezvényterem, ami a kilátásra nyitott, teraszos külső megjelenésében az EMC labor zárt tömbje felett lebegni látszik. A 120 főt befogadni képes terem két oldalról a teraszok felé nyitott, belső oldala olyan belsőépítészeti kialakítású, ami fogadni képes a teret szükség szerint négyfelé osztó mobilfalakat.

A rendezvényterem teraszainak konzolos lemeze alatt visszahúzva helyezkedik el a központi légtechnikai gépészeti helyiség. Ez az elhelyezkedés több szempontból is előnyös: könnyen és rövid úton érhetők el a szellőzéssel ellátott terek, emellett mind a frisslevegő beszívás, mind a tetőn való kivezetés is közvetlenül megoldható. Az alárendelt gépészeti funkció jól használja ki az EMC kamra nagyfesztávú csarnoktere felett szükséges vierendel-tartós kiváltó szerkezet által limitált teret.

Mivel a tervezett laborépület nem rendelkezik önálló bejárattal, megközelítése a meglévő irodaépület főbejárata felől oldandó meg. Ennek érdekében az épület átriumtere két szint magasságban kapcsolódik össze a meglévő épület bejárati aulájával – megfelelő méltóságú megérkezési teret hozva így létre nem csak a bővítmény épületnek, de a jelenlegi irodaháznak is.



homlokzatképzés

A tömegformálásában kontrasztban álló két épületrész homlokzatképzésében is határozottan elkülönül egymástól. Míg a mérőlaborok csarnokterei esetében funkcionális követelmény a zárt, nyílások nélküli homlokzat a belső terek védelme miatt, addig a normál munkahelyek esetében a jó munkakörnyezet kialakítása megköveteli a természetes fényt, szellőzést és a kilátás biztosítását. Erre a meghatározó különbségre a homlokzatok is reagálnak és – a laborépület funkciójához is kapcsolódva – az elektromágneses sugárzással szembeni viselkedés analógiájával kétféleképpen felelnek.

A mérőlaborok tömbje elnyelőként viselkedik: zárt tömegét sötét színű, egységes megjelenésű homlokzatburkolat borítja, melyet a mérőkamrákban alkalmazott elektromágneses sugárzást elnyelő ferritlapok megjelenése inspirált. Ez a külső burkolat az épülettömeg zártságát és monolitikusságát hangsúlyozva nemcsak a homlokzatokon, hanem a vízszintes felületeken padlóburkolatként is megjelenik. Anyaga speciális felületkezelésű, nagyformátumú és nagy precizitású gres-, cement- vagy kerámialapok, homlokzatburkolatként szerelt, átszellőztetett szerkezetként kialakítva.



 

Ezzel kontrasztban az irodaterületek térelhatárolásainak transzparens kezelése áll, mely az áteresztő, szűrő jellegű anyag-viselkedéssel analóg. A tervezett szintmagas transzparens homlokzati felületekre ezért olyan, 21. századi technológiai megoldást javaslunk, ami egyszerre teljesíti a transzparens hőszigetelés, a túlmelegedés védelem, az energia-átalakítás és a hőtárolás funkcióit. A GlassX rendszer nemcsak kiváló hőszigetelő tulajdonságával emelkedik ki, hanem a környezeti állapot változására reagáló tulajdonságaival is. Ez a környezeti hatásokra dinamikusan reagáló, a homlokzat transzparenciájának mértékét változtató működés számtalan lehetőséget rejt az épületben foglalt mérés- és számítástechnika technológiai színvonalához méltó, kortárs megjelenés kialakítására. A változás esztétikájára és a belső funkció kifejezésére több alternatív megoldást is kidolgoztunk, melyeket az elektromágneses sugárzások mérési képei, frekvencia rajzai és sugárzási térképei inspiráltak.

Minusplus