Élet a gyártelepen - Loft 19
Vajon milyen lehet egy gyárterületen élni? Hogyan hathat ránk ez az elhagyatott atmoszféra, a csend, a nagy terek? F. Kovács Attilát és Megyesi Zsuzsát például lenyűgözték a hatalmas ipari terek, így a 9. kerületi elhagyatott gyárterület egyik toronyépületében alakították ki otthonukat.
Az elhagyatott ipari épületekben van valami monumentális, már csak a méreteikkel is lenyűgözik az arra járókat. A hatalmas terek kiüresedettsége vonzza az embert. A komplexum eredetileg fegyvergyárnak épült Gut Árpád és Gergely Jenő tervei alapján 1913-1915-ben. Az első világháború után, mikor az országot a hadi kiadások visszafogására kötelezték, az épületeket szövőgyárrá alakították, később ipari műemlékké nyilvánították. F. Kovács Attila építészt és feleségét, az art direktorként és stylistként dolgozó Megyesi Zsuzsát lenyűgözték a hatalmas ipari terek, ezért úgy döntöttek, az egyik toronyszerű épületben alakítják ki otthonukat. Mikor megvásárolták az ingatlant, a teljes komplexum romos állapotban volt – az ablakok és az ajtók kitörtek, nem volt se áram, se víz, se gáz a területen. Az alkotópáros két év alatt felújította, testre szabta az elhagyatott terek egy részét, saját otthonukat alakítva ki a gyárterület egyik épületéből.
”Szeretjük az elhagyatott atmoszférát, a csendet. Nagy tereket szerettünk volna, amilyeneket a városközpontban nem találni. Bár a gyárterület a 9. kerületben van, mégsem tartozik a környezetéhez – olyan, mintha egy kis szigeten, egy külön városkában lennénk, a közepén a mi házunkkal. Körültekintve ugyanabból a korból származó, hasonló stílusú épületeket látunk. Olyan benyomást kelt, mintha egy filmforgatás díszletei között járnánk.”
A különleges környezetet az építész és a stylist stílusokat keverő berendezéssel töltötték meg. A válogatás igazán személyes lett – az egyedi bútordarabokat évtizedek alatt gyűjtögették össze, a tárgyak bolhapiacokról, aukciókról, antik kereskedésekből származnak, vagy épp maguk a lakók tervezték őket. Így Gio Ponti lámpája, vagy Percival Lafer által tervezett heverő keveredik a terekben Török János kerámiáival és a hétköznapi tárgyakkal. Talált elemekkel is dolgoztak, például megtartották a régi vasajtókat, az eredeti gerendákat könyvespolcként hasznosították újra. A hely atmoszféráját a hatalmas ablakokon beáradó fény, a szokatlan méretű szobák, a szerkezeti elemek és ipari anyagok határozzák meg, amit néhol felülír, feje tetejére állít egy-egy helyiség berendezése, mint a budoárszerű hálószobák esetében.
A négyszintes épület első emeletén található egy hatalmas, 5 méteres belmagasságú stúdió és showroom, ahol Attila és Zsuzsa dolgoznak, illetve egy részleg a vendégek elszállásolására. Később a vendégszobát felszámolták, hogy a közös stúdió helyett mindkét alkotónak saját teret alakíthassanak ki. A berendezést az építész gyerekkorának, az ’50-60-as évek designjának tárgyai és kortárs darabok teszik ki, az ablakokból pedig egy elhagyatott gyárcsarnokra nyílik kilátás. A második emeleten találhatóak az intim kialakítású hálószobák kiegészülve a fürdőszobákkal. A harmadikon a közös terek vannak: a nappali, az étkező és a nyitott konyha. A negyedik, tetőtéri szinten az egykori víztározó tartályból átalakított medence, szauna, edzőterem és a könyvtár, illetve a tetőterasz találhatóak.
