Élet a konjunktúra után
Április hónap témája: új svájci építészet
Nagyjából tíz évvel ezelőtt kulminált a svájci építészet körüli világméretű felhajtás: megismertük és megcsodáltuk azokat az esszenciális formákat, a tömörséget és anyagszerűséget, a revelatív erővel ható műgondot, amely ezeknek a házaknak minden részletét áthatotta. Ebben a hullámban fontos és inspirálóan szép könyvek jelentek meg, született néhány sztár, aztán csend.
A konjunktúra érezhetően elmúlt, a Herzog & de Meuron-iroda azóta belépett a szupersztárok panteonjába, Zumthor az előcsarnokból fordult vissza, mindenesetre a súlypont elvándorolt a kantonok vidékéről. Svájci építészet azonban továbbra is van. Dolgoznak a tíz évvel ezelőtt megismert nagy- és középmesterek (így Gigon & Guyer, Diener & Diener, Bearth & Deplazes stb.) és jönnek az újak, a fiatalok, például Urs Primas, aki nagy vehemenciával mondja a magáét, illetve mutatja és csinálja. Ő a hollandok ügynöke, de ott van még Christian Kerez és sokan mások.
Mai szemmel nézve az akkori ikonokat, úgy vehetjük észre, mintha a racionális konstruálás néhol formalizmusba, a hallatlan műgond modoros pedantériába billenne át. Valahogy kevésbé hihetőek ezek az archaikus arányok, ez a súly (ld. Caminada halottasháza), amit tíz éve autentikus erőként ünnepeltünk. Az emblematikus egyszerűség mintha meghasonlott volna önmagával (már ha nem volt eleve önellentmondás).
A „swiss box”-korszak fontos tanulságokkal szolgált, amelyek jó része továbbra is érvényes, csak éppen mostanra beérett egy újabb, nagy tanulság. Most már úgy látszik, hogy ebben a szigorú puritánságban nem annyira az elveszett építészeti Éden jelentkezett, hanem egyszerűen az áramvonalas, média- és trendorientált hiperépítészet ellenpontja, s mint ilyen, maga is szélsőség, amely mostanra elvesztette lendületét… Ugyanakkor az is felmerül, hogy a felhajtás tárgya nem maga a svájci építészet volt, hanem annak egy markáns áramlata, ez a tény rögtön árnyalja is a képet. Ha így állunk, akkor lehet, hogy csak egy sztereotip médiajelenség kifulladásával van dolgunk, a svájci építészet pedig köszöni szépen, ugyanúgy él és virul, sőt.
Ebben a hónapban megpróbáljuk feltérképezni, mi történt, mi történik, merre vezetnek kiutak a holtponti(?) helyzetből.
Török Tamás
Fotó: Herczeg Tamás
Kapcsolódó oldalak:
Svájci építész 5 éve itthon - Galambos Miklós
Két svájci építész osztozik a 2001 évi Pritzker Díjon
Fiatal svájci építész előkelő helyezése a RAIC nemzetközi versenyén
Kortárs svájci építészet (1997-2002)
EASA 2005 - Magyar építészhallgatók nyertes pályaműve épülhet Svájcban
