Mindig kihívás nehezített terepre tervezni. Főképp igaz ez, amikor sem a környezeti, sem a fizikai adottságok nem a megszokottak, de még csak az alapanyag sem annyira magától értetődő. Adham Shakaki a Marsot választotta diplomamunkájának tervezési helyszínéül, ahová nem csak a közösséget kiszolgáló, de azt össze is tartó lakóegységeket tervezett.
Az űr mindigis hatalmas inspirációt jelentett számunkra: műalkotások, regények, filmek és zenék hada kísérelte meg megidézni a titokzatost, a rejtélyest, a megfoghatatlant. Azonban a mindenkori csodálat megannyi aggodalommal vegyül. Akármennyire gyönyörű is legyen, olyannyira sötét, üres és magányos az űr. Ennek ellenére természetünk arra késztet bennünket, hogy merjük felfedezzük a végtelent. Nemcsak művészekben, hanem tudósokban is felmerült már a kétlakiság ideája. Elég a világjárványokra, atombombákra vagy biológiai fegyverekre gondolni, nem is olyan távoli annak az eshetősége, hogy egy napon ellehetetlenül az élet a Földön. Ezért is motiváló egy második otthon létrehozása, amivel a jövő kevésbé rémísztővé és mindinkább túlélhetővé válik.
A két szomszédos bolygónk, a Vénusz és a Mars közül az utóbbi sokkal előnyösebb feltételekkel kecsegtet. A zord és halálos felszíni légkör ellenére a víz jelenléte, valamint a jelenkori és jövőbeli technológiák lehetőséget teremtenek a huzamosabb tartózkodásra a felszínén. Ezenkívül a gravitáció, a légnyomás, a hőmérséklet, a nappalok és éjszakák váltakozása szintén összeegyeztethetők az emberi faj túléléshez szükséges igényeivel.
Az űrépítészetről fantáziálva óhatatlanul is eljut az ambíciózus építész az eltérő környezeti és fizikai adottságok kérdésköréig, amilyen a légnyomás, a gravitáció, a sugárzás vagy a rendelkezésre álló alapanyag állomány is. Figyelembevéve ezeket a feltételeket és megvizsgálva a jelenlegi technológiai lehetőségeket, a legracionálisabb módja a marsi építkezésnek a 3D nyomtatás alkalmazása, mely mesterséges intelligenciával vezérelt. Az eszköz a bolygó homokját használja fel alapanyagként, amit a bolygó kőzeteiből kinyert bazaltszállakkal, illetve a küldetés során kitermelt műanyag hulladékkal kever össze.
A tervezési helyszín egy kráter, amely védett és meleg héjat képez az építményeknek. A lakóhelyek kialakítása az asztronauták megérkezésével kezdődik, ők indítják el a négy fő számára kialakított lakóhelyek nyomtatását, amit folytatnak a később érkezők újabb egységek nyomtatásával ugyanabban a kráterben. Az újonnan létrejövő építmények kapcsolódnak a már meglévőkhöz, így biztosítva az átjárhatóságot. Az épületek között kisméretű erdők telepítése lehetséges a körforgás elindítása és fenntartása érdekében. A nyomtatott szerkezetek és csomópontok fölé egy szintén nyomtatott, átlátszó záróréteg kerül, amely képes egyrészt megszűrni, másrészt irányítani a természetes fényt.
Súlyos mentális problémát okozhat hosszú távon a lakók számára az űrben fokozottan tapasztalható elszigeteltség, magányosság és depresszió érzése. Ennek elkerülése érdekében a belső terek úgy lett kialakítva, hogy a lehető leginkább támogassák az egymás közötti interakciót. A lakások mérete az élethez szükséges minimumra szorítkozik, így kevésbé valószínű az elszigetelődés kialakulása. A térrészeket nyílások kötik össze, amelyek az összes lakó számára biztosítják a kapcsolattartás és a kommunikáció lehetőségét.
A kráter tetejéről érkezünk meg egy légzárt helyiségbe, majd a lakosztályokba és eszközparkba, amelyek mindegyike az eltérő légnyomás okozta robbanás ellen biztosított. A lakóterek a legfelső szinten kaptak helyet, ahol a fő interakciós szoba egy többfunkciós, természetes megvilágítású, nyitott helyszín a mozgáshoz, pihenéshez, játékhoz és kikapcsolódáshoz. Az alatta lévő szint közepén a hálók lettek kialakítva, átlátható felületekkel, összekapcsolva ezzel a külső és belső térrészt. Ugyanezen emeletre került a virtuális valóság szobája, ami a földi életre emlékeztető fény, hang és illat élményt nyújt a lakóknak, hogy ezzel segítse a mentális egészségük megőrzését. A legalsó szinten a laboratórium, a konyha és étkező, a tisztasági blokk, illetve az újrahasznosító egységek találhatók, melyeket a homlokzat üvegezett nyílásai világítanak meg természetes, szűrt napfénnyel.
Adham Shakaki