Callmeyer Ferenc meghatározó szerepet játszott Badacsony és a régió építészetében, az olyan sokat publikált épületek mellett, mint a Tátika, több olyan alkotása is felfedezhető, amelyek eddig nem voltak bemutatva az életmű kapcsán. Wettstein Domonkos cikksorozatának mai részében ezeket mutatja be.
„Kis vázlatokon bemutatjuk az építészeti tömegkompozíció elveit. A jellegzetes hegy lábához kellemesen simuló épületekkel kívánjuk az alkotás és a természet közti feszültséget létrehozni. (…) A fák és épületek kapcsolata laza a park egyéb területein. Itt levegősség és nem utolsó sorban a Balaton felé tekintve a víz kellemes átrajzolódása a cél."[1]
/ Callmeyer Ferenc a badacsonyi rendezési tervről, 1958
Badacsony a Tátika elhúzódó felújítása révén ismét az építészeti érdeklődés fókuszba került, miközben a korszak örökségéből számos elfeledett érték fellelhető és rehabilitálható lenne még. Callmeyer Ferenc meghatározó szerepet játszott a település és a régió építészetében, de a sokat publikált épületek mellett több olyan alkotása is felfedezhető, amelyek eddig nem voltak bemutatva az életmű kapcsán. Callmeyer Ferenc balatoni munkásságáról épp két évvel ezelőtt jelent meg a Szezonális örökség sorozatban tanulmány a Tátika főszereplésével. Azóta nemcsak a Tátika alakult át, a tihanyi magtár mozi felújítása során elbontották a Callmeyer és Tóth Kálmán nevéhez köthető elemeket, ma már csak az alapzatot adó támfal emlékeztet a korábbi modern kiegészítésre. Ahogy a földvári Balaton Klub épület rekonstrukciója során is visszabontották a Callmeyer-féle bővítményeket a hatvanas évekből, és ma már itt is csak a konzolos alaplemez őrzi az egykori kiegészítés nyomát. Ezúttal azonban azokat a házakat szeretném bemutatni, amelyek bár kevésbé ismertek, szintén a munkásságához köthetőek.
Callmeyer Ferenc az ötvenes évek végén Badacsony patronáló építészeként tevékenykedett. A sorozat korábbi részeiben már részletesen is bemutatott Balatonkörnyék Regionális Terv megvalósításához kapcsolódóan egy-egy építész „örökbefogadott" egy-egy települést, ahol a települések fejlesztését segítette, valamint a magánépítések terveit korrigálta. Ezek a néhány évig változó formában fennálló szakmai kapcsolatok nem minden esetben eredményeztek konkrét megbízásokat, Callmeyer és Badacsony esetében azonban kivételesen termékeny kapcsolat alakult ki. Ennek kiindulópontja még a regionális tervművelet előtt elkészült, ma is álló apró Poharazó volt. Ezt követően dolgozta ki településfejlesztési vázlatát, amely a hajón érkező turisták számára irányított útvonalat alakított ki a Kisfaludy-ház felé. Az útvonalhoz kapcsolódó fejlesztés célja a kikötőkörnyék és a turisztikai központ rendezett kialakítása volt, a terv alapján valósulhatott meg a kikötői alsó bazár és a szomszédos Tátika étterem. Ezek az épületek – bár jelentős átalakításokon mentek keresztül – ma is állnak.
Ugyanakkor Callmeyer patronáló tevékenysége nemcsak a közvetlenül a nevéhez köthető épületekben lelhető fel. A magánépíttetők számára konzultációt biztosított, és az egyik átdolgozott tervét a Magyar Építőművészet tematikus lapszámában is bemutatták a patronáló mozgalmat illusztrálva. Callmeyer vázlata kétségtelenül karakteresebb és a helyi kontextusba illeszkedőbb formát adott a sátortetős épülettervnek.
„(A patronáló építészek) Azokat a terveket, amelyek nem feleltek meg az elemi lakó, vagy más funkcionális igénynek, vagy amelyek táji, faluképi, vagy környezeti adottságok folytán kirívóan rossz megoldást mutattak, a véleményezések során kiemelték. Ezek sürgős módosítást kívántak. Ahol időben fel tudták kérni a patrónust a tervek átdolgozására, ott a mozgalom eredménnyel járt. Sok esetben nem volt erre lehetőség, mivel az engedélyek kiadásának határideje — a járási tanács mint engedélyező hatóság részére — a felülvizsgálatot is beleértve 8 nap. Az esetek nagy részében mind a környezet megtekintése, mind az építtetők felkeresése, meggyőzése elengedhetetlen. Ilyen rövid időn belül kevesen tudtak segítségünkre lenni és a tervek átdolgozásának nagy része a BIB-kirendeltségeket terhelte. Több esetben az áttervezés elhúzódása miatt támadt kellemetlen helyzetek az érdekeltek bizalmatlanságát fokozták."[2]
A korrekciók mellett számos vázlatot is készített Badacsony számára a kezdeti időszakban, amelyek bár végül nem valósultak meg, de a korabeli publikációk révén a tópart karakteréhez irányadó tervekként szolgáltak. Vázlatot készített a szőlészet szolgálati lakóépülete számára. A kőfalazatú, archetipikus elemekből álló, additív tömegforma a környék karakteres présházainak mintázataiból építkezett. Érdekes, hogy évtizedekkel később ez a vázlat szerepelt Callmeyer 80 éves életmű kiállításának plakátján. Emellett megbízást kapott a strand fejlesztésére is. A kis makettel bemutatott tervein praktikus öltöző kabin prototípust dolgozott ki, amelyet egy hiperbolikus paraboloidként kifeszített árnyékoló vászon egészített ki. A kifeszített vászon témája már a néhány évvel korábban felépült Poharazó előtt is megjelent. A strand végül nem valósult meg, de hasonló ponyvaszerkezetek a korszak kempingjeinek jellegzetes elemévé váltak, vasbetonba öntve pedig a szántódi révállomás fedéseként valósult meg hasonló szerkezet Dianóczky János és Detre Dezső tervei szerint.
Callmeyer egyes badacsonyi vázlatait más kollégája dolgozta ki. Mészöly András például a Callmeyer által felvázolt fejlesztési koncepció alapján tervezte meg a felső bazár két ütemének az épületeit. A Poharazó és a Hableány étterem közti első ütem az elmúlt években jelentős átalakításokkal szintén megújult, miközben a postával szemközt, a vasút mellett található hatszögű, sejtszerű struktúrából építkező kóstoló tér még vár a remélhetőleg szakszerű megújításra. Ma már nem áll az egykori Hableány terasz, amely szintén részben Callmeyer Ferenc nevéhez köthető. A légies tetőformát Tóth János építész és Szeleczky Ferenc statikus dolgozta ki, a látványos acélszerkezetet a XIII. Lakatosipari KTSZ építette meg. Ez a könnyed szezonális tető a legendás Hableány étterem régi épületéhez kapcsolódott és az ötvenes évek végén felfutó vendégforgalom kiszolgálására létesült. Mindössze néhány évig állt, majd a régi épülettel együtt lebontották, hogy Raáb Ferenc tervei szerint 1964-ben megépíthessék az új, nagykapacitású Hableány éttermet. Az épület oldalfalán Kumpost Éva keramikus művész az étterem névadó legendáját ábrázolta, az alkotás egy évvel később, 1965-ben készült el. Az éttermet néhány évvel ezelőtt felújították, belső térszerkezetét és funkcióját a kortárs gasztronómiához igazították és jelentősen átépítették, a kerámia alkotás azonban még ma is látható az oldalfalán.
A településközpont mellett még egy különös, a korszakhoz kapcsolódó épület áll: egy transzformátor. Építészeti kialakítása egyedi, a helyi kőanyag alkalmazása és expresszív megformálása felkelti a figyelmet. Az épület tervezője feltételezhetően Callmeyer Ferenc, a jelenleg is futó kutatás során még feltárandók a tervezés részletes körülményei. Az IPARTERV építészeként és a település fejlesztésében érintett szereplőként kaphatta a megbízást badacsonyi tevékenységének kezdeti időszakában. A tervezővállalat visszatekintéséből ugyanakkor az is kirajzolódik, hogy bár az építészeti kialakítás egyedi, a tervezés egy országos programhoz is kapcsolódott. „Az ország villamosításának programja számos helyen igényelte transzformátorállomások, alállomások, elosztó állomások létesítését. Néhány szép példa az inotai alukohó transzformátorállomása (tervezők: Szendrői J.— Lauber L.) a badacsonyi transzformátorállomás (tervező: Callmeyer F.) Ezek építését követően készült el, a 35/20 kV-os állomás típusterve melyből közel 50 db épült, ezek tervezését Székely Kovács Ferenc és Gnädig Miklós irányította."[3]
Callmeyer Badacsonyon kívül más tóparti településen is alkotott. Ismertek Tóth Kálmánnal közös tihanyi munkái, a Rege cukrászda és a magtárból átalakított mozi, illetve a földvári Hajtóműgyár üdülő bővítése, azaz a korábbi Balaton Klub bővítése, amely ma ismét visszakapta eredeti homlokzati megjelenését. Ezek az épületek jellemzően meglévő történeti épületek kiegészítései, átépítései voltak és a közelmúltbeli rehabilitációjuk során bontották vissza a hatvanas évek funkcionális átalakításait. Ezek a Callmeyer nevéhez köthető a beavatkozások ugyanakkor az adott kort megelőzték.
Kevésbé ismert Callmeyer keszthelyi Áfor üdülőépülete, amelyet már a TTI munkatársaként készített. A ház plasztikus raszteres homlokzatképzése a korszak jellegzetes szállodaépítészetét mutatja. Hasonló karakterrel készült el az Aranypart szállodasora a Balaton, Lidó, Hungária szállókkal (tervező: Czigler Endre) illetve a terveket az északi parti talajviszonyokhoz adaptáló Hotel Tihany (tervező: Kun Attila). A vízparttal párhuzamos alaprajzi elrendezése ugyanakkor jelentősen eltér a jellemzően partra merőleges balatoni szállodasoroktól. A T alaprajzi formába rendezett négyemeletes épület tóparttal párhuzamos szárnya 59 db kétágyas Balatonra néző szobát tartalmazott, miközben a főút felőli oldalán függőfolyosót, a merőleges szárnyban pedig a lépcsőház mellett a társalgókat és a teakonyhát alakították ki. A tetőn napozóterasz kapott helyet. Bár a homlokzat a korszak jellegzetes ritmikai képletéből építkezett, a részletképzésében már kirajzolódott Callmeyer autonóm karaktere. „Az épület végleges megjelenésére, átlagon felüli minőségére pozitív hatású volt a tervező, szervező-bonyolító, kivitelező megértő, gondos közreműködése."[4] A ház egyik különlegesen megformált tere a lépcsőtér külső burkolata volt. A lépcsőtér megvilágítását ugyanis a tetősíkba forduló üvegtégla fal biztosította. Az épület ma már nem üdülő, hanem társasházként üzemel. Az átalakítás és funkcióváltás az építészeti megjelenésben is megmutatkozik. A tófelőli plasztikus homlokzatképzés ma is felismerhető, ugyanakkor a főút felőli képe jelentősen átalakult.
Callmeyer Ferenc a rendszerváltás után egy alkotótábor keretében még visszatért a Badacsonyba. Az 1993-ban, Polónyi Károly vezetésével szervezett nemzetközi hallgatói workshopról egy korábbi epizódban már részletesen is írtam. Polónyi Károly az ötvenes évek végén a Balatoni Intéző Bizottság főmérnöke volt, és Callmeyer badacsonyi patronáló tevékenységével egyidőben a regionális terv megvalósításán dolgozott a déli parton. Később az államközi projektek keretében Afrikában dolgozott és a TEAM 10 mozgalom tagjaként jelentős nemzetközi kapcsolatokat alakított ki. Hazatérve a BME Városépítési Tanszékén dolgozott és több nemzetközi tábort is szervezett, köztük a balatoni kikötők megújításával foglalkozó tábort. Egy-egy helyszínnel egy-egy hallgatói csoport foglalkozott, akiket egy megbízott tanár segített. A külföldi építészek, mint például a Smithson házaspár mellett Callmeyer Ferenc is részt vett a táborban, aki a badacsonyi csapatot mentorálta.[5] A kiadványhoz írt kommentárjában Callmeyer kritikusan írta le a hatvanas évek badacsonyi tömegturizmusát, amely a táji környezet megélése helyett csak a borozást és a szórakozást kereste. A terv a kikötőkörnyék megújítását célozta, és már nem a modern örökséghez igazodott, hanem a kilencvenes évek posztmodern formavilágát tükrőző víziót alakított ki.
Az életút kevésbé ismert fragmentumai talán nem mérhetőek a kiemelkedő alkotások jelentőségéhez, de mégis hozzátartoznak az alkotó összetett és sokrétű látásmódjához. Ahogy azt Badacsony esetében láthatjuk, alkotó látásmódja nemcsak a saját alkotásaiban, de a tágabb hatókörében is felismerhető. A településen még ma is fellelhető Callmeyer Ferenc tevékenységének öröksége, fontos lenne a Tátikán túl megőrizni azokat az alkotásokat is, amelyek közvetve vagy közvetlenül alkotó látásmódjához kötődnek és egy sajátos regionális karaktert közvetítenek.
Wettstein Domonkos
[1] Callmeyer Ferenc: Badacsony. Magyar Építőművészet 7 (1958) 4–5. 152.
[2] Magyar Építőművészet 7 (1958) 4–5. 164.
[3] Forrás: Az IPARTERV 40 éve Magyar Építőipar 37 (1988) 12. 538-568.
[4] Callmeyer Ferenc: Áfor üdülő, Keszthely. Magyar Építőipar 22 (1973) 227.
[5] Lenzsér Péter (szerk.): Marinalánc a Balatonon. International Workshop’92. BME, 1994.
Szezonális örökség: A Balaton kultúrtáj, miközben kérdés, a vízparti üdülőterületek huszadik századi emlékei is a tájegységi örökség részévé válnak-e? A harmincas, majd a hatvanas évek balatoni építészetében identitásformáló elemmé vált az a szezonális használatból adódó fesztelen karakter, amely a korszakban alkotó építészek számára is inspirációt jelentett. A balatoni építészetet elemző doktori kutatásomban a „re-kreáció" alkotásmódszertani folyamataként írtam le ezt a különleges, az alkotás alapelemeit kereső, kísérletező építészeti mentalitást. A kutatás során feldolgozott huszadik századi tervek és épületek rehabilitációja ma egyre inkább aktuális kihívást jelent. A sorozat ennek az egyre inkább eltűnő Balaton-parti identitásnak ered nyomába. A nyaralótelepek tipológiáját és huszadik századi történetét az MTA Bolyai kutatási program keretében vizsgálom.
Irodalomjegyzék:
Az IPARTERV 40 éve Magyar Építőipar 37 (1988) 12. 538-568.
Callmeyer Ferenc: Áfor üdülő, Keszthely. Magyar Építőipar 22 (1973) 227.
Lenzsér Péter (szerk.): Marinalánc a Balatonon. International Workshop’92. BME, 1994.
A tanulmány az alábbi kutatásokra támaszkodik:
Wettstein Domonkos: Regionális stratégiaalkotás a Balaton-part rekreációs célú építészetében (1929-1979), BME Építészmérnöki Kar, Csonka Pál Doktori Iskola, 2018.
Wettstein Domonkos: Balatoni építészet – Stratégiakeresés a huszadik században. Tarsoly Kiadó, Budapest, 2022.
Wettstein Domonkos: A Balaton régió mint kísérleti territórium. Az építészet pozíciói az üdülőterületi regionális tervezés kialakulásában. / The Balaton region as an experimental territory: Positions of architecture in the emergence of regional planning for recreation in Hungary. Építés-Építészettudomány 44 (2016) 1-2. 129-177.
Wettstein Domonkos: A Desire for innocence? Collectivity and recreational architecture around the lake Balaton (1957–1968). In: Ákos Moravánszky, Judith Hopfengärtner, Torsten Lange (szerk.): East-West-Central 01: Re-humanizing Architecture.: New Forms of Community 1950-1970. Birkhäuser Verlag, 2016.
A tanulmány ismeretterjesztő céllal a szerző kutatását használja fel, amely a Kulturális és Innovációs és Minisztérium ÚNKP-23-5-BME-468 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.
Szerk.: Winkler Márk
