Elfogadták a kastélytörvényt: 48 kastélyt privatizálnának

A törvény kilátásba helyezi 48 kastély privatizációját, köztük például a három éve teljeskörűen felújított a bajnai Sándor-Metternich-kastélyt vagy a tatai Esterházy-kastélyt. 

A Parlament az önkormányzati és EU-s választások után egy nappal, 136 igen és 36 nem szavazattal elfogadta a Lázár János által még decemberben beterjesztett törvényjavaslat két módosítását. A tegnapi Magyar Közlöny adott hírt a "kastélytörvény" elfogadásáról. A friss törvény kiindulópontja, hogy az állam által fenntartott intézményrendszer nem minden esetben tudja-tudta megfelelően fenntartani a kastélyokat, így indokolt a piaci szektor bevonása. 

Az első körben alkotmányellenesnek minősített törvény két finomítása megerősítette a privatizációs igénnyel fellépő magánszemélyek felelősségeit. A törvény lényege, hogy a korábban állami tulajdonban lévő kastélyállomány egy része, parkkal és a kastély ingóságaival együtt ingyenesen átruházható olyan magánszemélyeknek vagy piaci szereplőknek, akik képesek vállalni, hogy az ingatlanok állagromlását megelőzik és megtartják azok (lazán definiált) közfunkcióját. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a parkokat az év minden napján napközben ingyenesen látogathatóvá kell tenni, a kastályok felújítási-karbantartási munkálatait el kell végezni és az épületek kulturális funkcióit meg kell őrizni, valamint az év 300 napjában látogathatóvá kell tenni.

A kastélyok privatizációjában Magyarország építési és közlekedési minisztere, azaz Lázár János hoz döntéseket az állam képviseletében. A kastélyok, kastélyparkok és ingóságok új tulajdonosait segítheti az állam beruházási és fenntartási támogatással. Erről szintén a Lázár-féle minisztérium dönt. A 48 privatizálandó kastély zöme a kastélyprogram keretében felújított épület, köztük a hazai kastélyállomány több kiemelt történeti-építészeti jelentőséggel bíró épületével, mint a bajnai Sándor-Metternich-kastélyt, a tatai Esterházy-kastélyt, a sárvári Nádasdy várat, a füzérradványi Károlyi-kastélyt. A listán szereplő épületek döntő többségében azonosak a néhány éve, szintén Lázár János által kezdeményezett Nemzeti Kastély és Várprogram nyomán közpénzből felújított ingatlanállománnyal, kiegészültve további épületekkel. Kivételt képez például a geszti Tisza-kastély, melyet a Református Egyház gondjaira bízott az állam. Közvagyonként megmarad például a Nagycenki-kastély, a keszthelyi Festetics-kastély, a szigetvári vár és a fertődi Esterházy-kastély. (A privatizálandó ingatlanok pontos listáját lásd a jegyzetek között [1] )

A privatizáció folyamata 

A miniszter felméri a kastélyokat és azt, hogy a jelenlegi vagyonkezelő az új törvénynek megfelelően használja-e a kastélyt. Felméri, hogy van-e mód más állami szereplő bevonására. Ha úgy ítéli meg, hogy nincs, először utasítja a vagyonkezelőt, hogy egy megszabott időpontig teljesítse az állam által ráruházott feladatot. Ezt követően a miniszter felhívást tehet közzé a kastélyprivatizációra vonatkozólag. 

Az új tulajdonosok felelőssége 

"Jó gazda lesz" és a törvényben foglamazott közfeladatok ellátásával üzemelteti a kastélyát. Megelőzi az állagromlást, felújítja, mindezt a műemlékvédelmi szabályoknak megfelelően. Itt építészeti szempontból a legfontosabb kérdés (a hazai műemlékvédelem helyzetét és igencsak meggyengített érdekérvényesítési képességét ismerve), hogy ezt milyen intézmény fogja betartatni. Különösen izgalmas építészet szituációkat eredményezhet továbbá, hogy a miniszter engedélyével a homlokzatot, az ingatlan alapozását és tartószerkezetét megváltoztatható építési és bontási munkálatokat végezhet az új tulajdonos.

Ha a kastély tulajdonba adásának napján van működő és látogatható közgyűjtemény, az új tulajdonosnak továbbra is látogathatóvá kell tennie. Itt leginkább az a kérdés merül fel, hogy mi történik a törvény alapján akkor, ha a tulajdonbaadás napján épp nem látogatható a kastély gyűjteménye? Vagy akkor, ha a Lázár által vezetett minisztérium a privatizációt megelőzően bevonja a működési engedélyt?  A közgyűjtemények helyzetét és a kiállíthatóság államilag igen szűkösen finanszírozott kereteit ismerve szintén elképzelhető az a helyzet, hogy van az adott kastélyban bemutatható gyűjtemény, csak épp nincs pénz bemutatni. Az új törvény alapján nem világos, hogy az új tulajdonos kötelezve van-e arra, hogy láthatóvá tegye azokat a gyűjteményelemeket, melyeket korábban a gyenge állami kulturális finanszírozás miatt nem mutattak be. Az sem tiszta, hogy a kastélyhoz tartozó, nem gyűjteményezett ingóságok bemutatására közelezve van-e? A gyűjtemények felett rendelkezik az új tulajdonosos, azonban az ingatlannal ellentétben nem birtokolja őket.

Arra biztosan kötelezve van a "vevő", hogy a kastélyparkot az év minden napján ingyenesen látogathatóvá tegye (Itt akár a hotelként üzemelő Párizsi Udvar passzázsa is eszünkbe juthat, mint a magánkézbe került, ám hivatalosan látogatható honi örökség remek példája). Közvetlen építészeti szempontból kevéssé izgalmas, ám fontos, hogy a tulajdonosoknak évente be kell számolni a kastélyüzlet alakulásáról. ( Az új tulajdonosra vonatkozó feltételek törvényszerinti szövegét lásd a jegyzetek között [2] )

Az "örökbeadott"  közvagyont, ha úgy dönt, az állam visszavásárolhatja, a kastély szerződéskötéskori árán. Ha a feltételeket nem teljesítik az új tulajdonosok, a minisztérium az adott kastély árának 10%-át hajtja be kötbérként. Ha továbbra ennek ellenére sem teljesíti a feltételejet a tulajdonszerző vagy az Örökségvédelmi Hatóság úgy látja, hogy sérül az örökség, az állam szerződéstbonthat a tulajjal. 

Fontos, hogy a törvény nyomán megszerzett kastélyok nem elidegeníthetők, tehát nem lehet őket eladni. Örökíteni viszont igen. Ha a tulajdonos meghal és utódai nem tartanak igényt a valamikori magyar közvagyonra, az visszaszáll az államra.

Olvasóink figyelmébe ajánljuk a "file-ok" közé feltöltött vonatkozó Magyar közlöny számot, melyben a 2024. évi XXXII. törvény a kulturális örökség egyes elemeinek fenntartható fejlesztéséről* alcím alatt megtalálják a hogyan érdemes manapság kastélyt privatizálni. 

Jegyzetek 

[1]

 

[2]

a)  az ingatlant a jó gazda gondosságával üzemelteti, a jogszabályok, különösen a Kötv. által meghatározottak

szerint fenntartja, állagromlását a szükséges karbantartási munkálatok végzése útján megelőzi, a mindenkor szükségessé váló, műemlékvédelmi előírásoknak megfelelő, állagjavulást eredményező felújítási munkálatok elvégzéséről gondoskodik,

b)  az ingatlan homlokzatának megváltoztatásával járó, valamint az ingatlan alapozását vagy tartószerkezetét is érintő építési, bontási, restaurálási tevékenységet a Kötv. előírásaira figyelemmel és a miniszter előzetes, írásbeli engedélyével végezhet,

c)  az ingatlanban a tulajdonba adás napján működő közgyűjtemény látogathatóságát a Kultv. és végrehajtási rendeletei szerint továbbra is biztosítja,

d)  az épületben található közgyűjtemény nyilvánosság számára történő látogatását ingyenesen vagy térítés ellenében lehetővé teszi évente legalább 300 napon,

e)  az ingatlanhoz tartozó parkot, kertet az év minden napján a nyilvánosság számára ingyenesen nyitva tartja 10.00 óra és 19.00 óra között,

f)  méltóképpen megemlékezik emléktábla elhelyezésével vagy egyéb megfelelő módon az ingatlan keletkezésének történetéről, kulturális, történelmi vagy más szempontú jelentőségéről,

g)  támogatási jogviszonyból eredő kötelezettséggel érintett ingatlan esetében a jogosultsági, fenntartási és egyéb kötelezettségeket teljesíti,

h)  az ingatlan hasznosításáról évente beszámol a vagyont átadó szervezet felé.