Közélet, hírek

Elhunyt Csete György építőművész

2016.06.29. 09:39

Életének 79. évében elhunyt Csete György építőművész, a Nemzet Művésze, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a magyar organikus építészet egyik, közéleti szerepet is vállaló elindítója. Csete Györgyöt a Magyar Művészeti Akadémia a saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.

Csete György 1937. november 5-én született Szentesen, 1956-ig a Debreceni Református Kollégiumban tanult, majd 1961-ben diplomázott a Műegyetemen.

A magyar organikus építészet egyik, közéleti szerepet is vállaló elindítója. A PÉCSITERV-nél 1971-ben fiatal építészekből megalakult Pécs Csoport vezetője. Lechner Ödön és Kós Károly örökségének folytatója. Épületeiben fellehetőek a magyar népi sajátosságok, valamint az ember és a természet egysége. Forrásháza (Pécs, Orfű, 1970-74), az organikus építészeti irányzat titokban épült első megnyilvánulása. Tulipános házai (Paks, Atomerőmű lakótelepe, 1973) kapcsán országos építészeti vita alakult ki. Kísérletezett a napenergia hasznosításával (Balatonszentgyörgy, Gulya csárda [Sánta Gáborral], 1985). Templomait (Halásztelek, Szent Erzsébet templom, 1976; Ópusztaszer 1991; Beremend 1998) Dulánszky Jenő statikussal és feleségével, Csete Ildikó iparművésszel közösen tervezte. Legjelentősebb alkotásának Debrecen-Tégláskert református templomát tartják. A 2005-ben felszentelt templom felidézi Erdély faszerkezetes építészetét. Csete György iskolateremtő építészeti munkássága mellett figyelemre méltó publicisztikai tevékenységet és jelentős közéleti szerepet is vállalt. A honfoglalás 1100. évfordulójára Ópusztaszeren készült el az Erdők temploma és múzeuma, a Mamutfenyő ház és a Világmagyarság hajléka.

„Az organikus építészetnek számos ága-boga ismert. Én ide számítom a földházakat, napenergia-házakat, a szél- és geotermikus energiát felhasználó építményeket és sok más kísérletet is. Az építészeti mozgalom számos szerkezeti, formai, térbeli újítást hozott már eddig. Többnyire szép és jó művek születnek, de ennél többre van szükség: szintézist kell teremteni az organikus formák és a technikai civilizáció felkínálta eszközök között is, egyébként a világ romlását, szennyeződését látva csapdába kerülünk, közeledik az idő, amikor a hagyományos energiaforrások kimerülnek, nem lesz több szén meg olaj. Hála Istennek! Eltűnik az elégetésük során felszabaduló hullaméreg is. De megmarad a Nap. A kimeríthetetlen, tiszta energiaforrás, az élet működtetője. A Fény. A sötétség tehát tűnjön el. Veszített."

Díjai:

1990: Magyar Művészetért díj
1992: Ybl-díj
1997: Kossuth-díj
1998: Betonépítészeti díj
2005: Prima Primissima díj