Zalaváry Lajos életműve kivételes helyet foglal el a magyar építészet 20-21. századi történetében. A szocialista ideológia irányával szemben megfogalmazott épületei a modernizmus alapelveit érvényesítették.
A József Nádor Műszaki Egyetem hallgatója volt, ám tanulmányait a második világháború megszakította. 1944-ben Németországba vitték, a háború végét Dániában élte meg, majd Stockholmba került. Skandináviai tartózkodása jelentősen hatott későbbi munkásságára. Pályája a negyvenes évek közepétől a kétezres évekig tartott, a Magyar Építőművészek Szövetségének alapító tagja, a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze volt. Pályája alatt végig a Középülettervező Vállalatnál dolgozott.
Korai alkotása a Feldebrőn épült iskola kétoldali bevilágítású osztálytermekkel, a II. kerületi Zsigmond téri lakóháztömb és a Csepel-Csillagtelep nevű városrész, amelyekért 1956-ban az Ybl-díj II. fokozatát kapta. Az ő nevéhez kötődik a Hotel Atrium-Hyatt (ma Sofitel) szálloda, valamint a Kiskörút és Rákóczi út sarkán épült East-West Center, a veszprémi ifjúsági ház és a gödöllői Biotechnológiai Kutatóközpont épülete pedig a magyarországi posztmodern törekvések példái.