Az épület tervezése 2004-ben indult, az első fázis 2005-re készült el, kívülről egésznek tetszik, de a tervező tudja, hogy ez még csak torzó, hogy továbbépülhessen a ház, ahhoz a vállalkozásnak is fejlődnie, bővülnie kell, az akkor még nem látott lehetőségeket később megtalálni, élni vele és nem belebukni. Egy kis magyar vállalkozásról van szó, amely a rendszerváltás után nem sokkal 1997-ben indult, s bár nagy külföldi céghez kötötte hajóját, ez még nem feltétlen biztosíték a sikerre, de a tulajdonos és a tervező is bizakodó.
Az épület visszanyúl a múlt század eleji klasszikus ipari építészet hagyományaihoz, és ezt az örökséget felvállalva akar kortárs lenni és egyben kortalannak látszani. Az EFT Szerszámok Kft. mint megrendelő elsősorban nem egy dobozt kívánt terveztetni, ami ráhúzható a funkcióra, hanem ennél magasabbra tette a lécet. Az épület ugyanis az ipari jelleg mellett a kis magyar vállalkozás székhelye is, itt fogadják a megrendelőket, a beszállítókat, a külföldi anyacég képviselőit és a cég meg akarja mutatni önmagát, - s lehet, hogy ennél egy kicsit többet is, - de a tulajdonosok optimisták, ezért a téglaburkolat, bár a csarnok nagy fesztávú fémvázas szerkezet. Mindenesetre az épület külső megjelenése magabiztosságot sugall, biztos lábbal áll a földön, a téglaburkolat időtálló, hisz a megrendelő is hosszútávban gondolkozik és ez jó! Nagyon jó, aminek meg is lett az eredménye a kis vállalkozásból mára magyar viszonylatokban mérve közép vállalkozás lett, így eljött az ideje a továbblépésnek és bővítésnek.
Felkeresik az eredeti építészt és megbízzák, megbíznak benne, ez szintén jó, nincsenek felesleges körök, mellébeszélések a megrendelő és a tervező is tudja, mit kell tennie, már ismerik egymást, hasonló elveket vallanak. Közben a terület is beépült, az ipari park akkor még puszta területein sorjáznak az új épületek, néhányuk a minőségi építészetet képviseli, de sokuk csak doboz. Ugyanakkor ez is megszokott kép egy ipari parkban. Talán ezért is vannak ipari parkok, hogy zárványként magukba foglalják, mintegy „karanténba” rakják - a ma ipari építészetét jellemző - oly sok eldobható jelleggel készülő épületet, de mindig vannak üdítő kivételek.
Az annak idején kijelölt bővítési terület beépül, a cég egyik társult vállalkozása a Pannon Platit költözik ide, amely a világon is egyedülálló technológiával nanokompozit bevonatok gyártására is képes. Főleg nagy teres üzemi területek kellenek, de a bővülő dolgozói létszám miatt egy kis iroda, öltözőblokk, irányítóterem és teakonyha is helyet kap. A ház elkészült, a telek beépített, már nincs több hely a bővítésre, a következő lépés egy új telephely építése lehetne. Időközben a szomszédos telket is megvették a tulajdonosok, mert ki tudja, mit hoz a jövő, de eddig is előregondolkodtak, miért tennének most másképp. Az egyre bővülő cégcsoportban nagy potenciál rejlik, már a kezdetekkor sem csak Magyarországra akartak szállítani, ezenfelül a tulajdonosok is itt dolgoznak, hisznek a munkában, nem csak távolról akarnak irányítani, nem csak az évközi beszámolókból ismerik hogyan működik a cég, hanem nap, mint nap látják, érzik, tudják, mire van szükség a továbblépéshez.
Szóval elkészült egy ház, a megrendelő és a tervező is úgy látja, hogy a végeredmény választ adott az előzetesen felmerült kérdésekre és betölti feladatát. A tulajdonosok remélem, megőrzik az eddigi hozzáállásukat, és az épület a cég fejlődését fogja segíteni.
Paládi-Kovács Ádám