Elménkbe véstük? 3 éve történt a Grenfell Tower tragédiája

Több mint 30 millió dokumentum, kb. 2500 tárgyi bizonyíték, több mint 1000 kihallgatott. Napra pontosan három évvel ezelőtt történt Nagy-Britannia egyik legtragikusabb katasztrófája, amely a párizsi Notre-Dame, vagy hazánk közelmúltban történt kisebb tűzeseteit felidézve úgy tűnik, lehet, nem tanította meg kellőképpen a leckét. A Grenfell Tower tűzesetére emlékezünk.

A második világháborút követően a szóban forgó kensingtoni toronyház pusztulása követelte a legtöbb halálos áldozatot a szigetállamban. A 24 szintes lakótömb negyedik szintjén egy lakás konyhája kapott lángra hajnali egy óra körül, ahonnan mindössze percek alatt futott a tűz a homlokzatokra, alig két órán belül pedig az épület felsőbb szintjeinek javarésze is lángokban állt már. Azon a napon 72 ember vesztette életét.

Az épület a Lancaster West Estate 1000 lakást megcélzó gigaberuházásának egyik eleme volt, maga a struktúra az 1970-es években épült ki, eredeti tervezője pedig a tavaly elhunyt Nigel Whitbread volt. 2016-ban azonban a Rydon Construction cég vezetésével és a Studio E tervezőirodával felújították az ingatlant, amikor is 21 lakóemeleten 129 lakást alakítottak ki, a többi szinten pedig a kiszolgáló helyiségeket tervezték meg, betervezték a központi fűtést és teljes homlokzati felújítást is kiviteleztek ebben az évben. A házat a Kensington és Chelsea Tenant Management Organisation kezelte a továbbiakban.

A történet kezdőpontja egy viszonylag szerényebb kimenetelű tűzesetnek indult. Behailu Bebede, a negyedik szint 16-os számú lakásának lakója nem sokkal éjjel egy óra előtt tárcsázta a tűzoltókat. Az eset eleinte rutinfeladatnak tűnt, a lakás erősen füstölt, de a protokoll szerint evakuálást nem kezdtek meg indítani a tűzoltók, sőt, a lakosok számára készített általános tűzbiztonsági szabályok szerint mindenkinek a saját otthonában kellett volna meghúzódnia.Ez volt aztán az egyik legvitatottabb pontja a későbbi nyomozásnak.

A tűz az ablakból kitörve villámgyorsan terjedt először a keleti homlokzatra, majd a tömb északi oldalát perzselte fel. A torony keleti homlokzatának csúcspontját mindössze 30 perc alatt érték el a lángok a tűzoltók kiérkezésétől számítva. Nem sokkal két óra előtt a tűz elindult a déli oldal felé a keleti homlokzaton át. A tűz elsősorban a homlokzati elemeken futott végig, de ekkor már a mintegy 40 tűzoltóautó sem tudta megakadályozni a terjedését. Körülbelül 200 túlélő annak köszönheti az életét, hogy az általános rendelkezést, azaz a lakásukban történő kötelező bennmaradást figyelmen kívül hagyták, és így a füst komolyabb terjedése után már tömegesen kezdtek kimenekülni a toronyból. Ezekről a pillanatokról több menekült úgy emlékezik meg, hogy az egyik legfeltűnőbb dolog a csend volt, pontosabban a tűzriasztó hiánya, és csak egyes lakások füstjelzőjét hallották a távolból.

A legfelsőbb emeletek lakói  a tűz és a füst gyors terjedése miatt már csapdába estek. 4:30-ra az épület  teljes egészében lángokban állt, s másnap délután egy-két óra között, azaz pontosan 24 óra elteltével sem aludtak még ki teljesen a lángok. A mindössze egy évvel ezelőtt felújított homlokzat burkolata ACM (Aluminium Composite Material) lemez volt, azaz az alumínium lemez magját nagyon gyúlékony polipropilén képezte. A burkolólapokban megbúvó szigetelés szabad utat hagyott a gyors égésnek, de egyes szakértők kiemelték az ablakok olcsó minőségű keretezését is az okok között. Dr. Barbara Lane tűzbiztonsági szakértő és az utólagos vizsgálatok irányítója szerint az ügy egyik legmarginálisabb kérdése az is, hogy a ház a legtöbb tűzvédelmi előírásnak nem felelt meg, köztük a tűzgátló ajtók sem voltak a megkövetelt helyükön.

Sajnos a katasztrófa nem történt teljesen váratlanul, a lakók többször adtak hangot a felújítás silány minőségének, köztük a legtöbbet hivatkozott forrás egy blogbejegyzés volt, melyben külön kiemelték: rémisztő a gondolat, hogy csupán egy katasztrófa hívhatja fel talán a kezelők figyelmét. A baleset okai mára már körvonalazódnak: a gyújtópont egy Hotpoint márkájú fagyasztó-hűtő zárlata volt, a lángok a hűtő melletti ablakon pedig kicsapódtak, ahol a könnyen éghető anyagból épült homlokzati rendszer gyorsan lángra kapott. Az olcsó burkolati megoldás mellett a katasztrófa további oka, hogy a beruházó könnyelmű volt mind a biztonsági, mind a tűzvédelmi szabályzások kielégítése tekintetében, de a hivatalos jelentésekben elmarasztalták a londoni tűzoltóságot is, akinek hamarabb kellett volna a helyzetet kritikusnak nyilvánítani és a teljes kiürítéssel kellett volna kezdeniük az akciót.

A dolog mai napig rengeteg kérdést felvet, a rohamosan szaporodó ingatlanberuházások pedig okot adhatnak a lamentálásra nálunk is, elvégre a még 2016-ban kihirdetett öt százalékos áfa az újépépítésű lakások nagyon gyors ütemezését vonta maga után. Az építkezések gyorsan akarják kielégíteni a keresetet, és több gigaberuházás javarészt silány minőségű lakóépületek kiépítésével valósu meg. A kérdés az, mi játszódik le egy-egy ilyen projekt során a tárgyalóasztalon: egy homlokzati rendszer vagy szigetellő kiválasztásakor ilyenkor arról folyik-e a vita, hogy megjelenésében és költséghatékonyságát tekintve melyik a szimpatikusabb, vagy arról, hogy melyik volna a legminőségibb és legtűzbiztosabb választás?

A többnyire növekvő energia-, és nyersanyagárak miatt a jövőben minden bizonnyal tovább fognak nőni a szigetelőanyag vastagságok az épületek energiafogyasztásának csökkentése érdekében. Ez csak az egyik a számos ok közül, ami miatt kizárólag tűzhatlan szigeteléssel kell tervezni egy épületet. Hazánkban a közelmúltban a Cordia Young City 13. kerületi beruházásának építése közben gyulladt ki a tető szigetelése tavaly szeptemberben, míg idén márciusban a Váci Greens legújabb épületének tetőszigetelése égett ki  jelentős területen. A Kodály Körönd hírhedt esetében a bitumenes tetőszigetelő és a több mint 100 éves fából épült tetőszerkezet együttes gyúlékonysága okozta a gyors pusztítást. Ezek az esetek persze merőben más szemmel vizsgálhatók, hiszen építés közbeni balesetekről beszélhetünk, de a biztonsági követelmények felügyelete ezek szerint az építés folyamata közben is hagy kívánni valót maga után, nem csupán az üzemeltetés során.

Talán több olvasóban felmerül a kérdés, hogy saját társasházukban a megfelelő protokoll lép-e életbe egy tűzeset során? A világító exit táblák, és a lépcsőházak „informatív" alaprajzai az adott szituációban nem biztos, hogy sokat segítenek. Amikor a tömör fekete füst elönti a tereket, akkor nemhogy semmit sem láthatunk a lépcsőházból, de akkorra már a mérges gázok is megtelítik a menekülési útvonalat, így a légzési nehézségek is nehezítik a gyors és megfelelő reakcióinkat, a dolog pedig annál veszélyesebb, minél felsőbb emeleten él az ember. Be kell vallani: egy ilyen szélsőséges, de sajnos nem lehetetlen helyzetre a legtöbbünk nincs felkészítve kellőképpen, a legtöbb társasházban pedig nincsenek a lépcsőkre felszerelt utánvilágító termékek a menekülő útvonal füstben is látható iránymutatására.  A problematikát ráadásul az is megnehezíti, hogy nem csupán a beruházók spórolnak a tűzálló szigetelőanyagokon. Szintén probléma, hogy az a tulajdonos, aki valóban a kellő minőségű szigetelési technológiát és tűzvédelmi szempontból is a legkompetensebb megoldásokat célozza meg, az a bérlési és az eladási árat tekintve is jelentősen magasabb összegeket hirdet meg, amelyre pedig sajnos olykor a pont a vevő fog felelni inkább egy kevésbé jó minőségű ingatlan megvásárlásával.

A helyiek az épületek ablakainak zöld fényével és a Szent Pál-székesegyház harangszavával emlékeznek meg az évforduló napján. Az épület előtt megtartandó megemlékezésről a koronavírus miatt ugyan most le kellett mondani, ám helyette online tiszteletadásokat tartottak és tartanak, melyben többek között Marcus Mumford is fellép a tragédiához köthető You’ll Never Walk Alone című dalának átdolgozásával. A hétvégén, aki tehette, a Tv készülékek vagy egyéb berendezések zöld fényét sugározta ki  az ablakon egy perc néma csend kíséretében. A lakosság frusztrációja az eset óta egyébként nem csillapodik, ugyanis az azóta kikutatott okok ellenére az eset még számos megválaszolatlan kérdést tartogat, valamint a felelősségre vonás hiányát is kifogásolják az áldozatok hozzátartozói – több cég további vallomása elmaradt, mert a koronavírusra hivatkozva elnapoltatást kértek.

Az épület tetején máig ott állnak az alábbi szavak egy hatalmas molinón: „Örökké a szívünkben." Az eset jól meghatározható, konkrét tanulságait azonban nem csak szívünkbe, de az eszünkbe is bele kell vésnünk, hogy még csak hasonló se történhessen környezetünkben.