Andirkó Máté diplomamunkájában a zsombolyai bányatavak hasznosítását egy számos különböző élményt nyújtó impresszióközpont létrehozásával képzelte el. A koncepciót a tervező ismerteti.
CÉLKITŰZÉS_KONCEPCIÓ_
Célom egy olyan épület megalkotása, amely környezetével összhangban, magához vonzza és elosztja az ide érkezőket (helyieket és látogatókat), maradandó, helyhez kötődő élményt nyújtva.
Koncepcióm a helyszínen megtapasztalt élmények építmény formájában történő összegzése, elővetítése, és újabbakkal történő kiegészítése. Az ez által keltett benyomások a hely illetve a város felfedezésének, megismerésének ösztönzői is lehetnek.
A tervezés eszköze a kiváltott érzetek téri megjelenítése. A hangulatokból alkotott terek (jelen esetben lépcsők és szintek) egymásra épülve egy vertikális tömbbe csoportosulnak. A felfelé terjeszkedés lehetőséget ad a tér-érzetek minél kisebb alapterületen történő „sűrítésére", továbbá a Bánság ezen részére jellemző horizontalitás megszakításaként egymást erősítő ellentétpárt hoz létre.
A szintek végpontjai mindig az adott hangulatot kiváltó helyszínre nyújtanak rálátást. Mivel azonban ezek szubjektív érzékelések, ezért sokkal inkább tekinthető ez a jellegű épületformálás tervezési mankónak, semmint az épület használati utasításának. Az alkotott terek által keltett impressziók minden esetben az individuum termékei, éppen ezért eltérhetnek.
Ehhez párosul egy földszintes épülettömb, amely változatos élményszerzésre ösztönöz, ezt segíti elő az ebben kialakított kölcsönző és a kávézó/teázó is.
HELYSZÍN_TELEPÍTÉS_
A választott helyszín a magyar-szerb-román hármashatár közelében, Romániában elhelyezkedő gazdag ipartörténettel büszkélkedő Zsombolya. Téglaipari múltjának egyik lenyomata a régi agyagbányák helyén kialakult tó-csoport. A koncepcióm a lineáris megközelítést feltételezi, hiszen az épület az élmények kezdő/befejező állomása is lehet. A legnagyobb tóba nyúló, felülnézetben ’ölelő karra’ hasonlító félsziget végpontja kiválóan megfelelt ennek a feltételnek.
Az épületpár hosszoldala a partvonallal közel párhuzamos, az ide vezető ösvény folytatásaként is értelmezhető, melynek célállomása a félsziget csücskében elhelyezett vertikális sűrítőpont. A földszintes tömb enyhe választóvonal a nagyobb, és a természetes módon leválasztott, megfoghatóbb léptékű tó-részlet között. Utóbbi irányába nyit az épület, ezt a kisebb vízfelületet kívánja rekreációs tevékenységek céljából hasznosítani, így a nagyobb tó megmaradhat az itt fészkelő, nyugalmat kereső különféle madárfajoknak. Ugyanakkor az átlátást és az átjárhatóságot a földszintes tömb nem akadályozza.
TÖMEGALAKÍTÁS_
Az élménysűrítő a tér-érzetek egymás felé rakodásából adódóan egy magas, vertikális hasábként jelenik meg. Az ezen létrejövő bemetszések, megnyitások mindig az adott szint által visszaadni (vagy kiegészíteni/hozzáadni) kívánt élményt kiváltó helyszínnel kommunikálnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha pl. az adott emelet a nádasban szerzett tapasztalatokkal szeretne hasonulni, akkor az épületen a megnyitás vagy a kimetszés is ennek az irányában fog létrejönni. Ez a módszer az élmények sokasága, térbeli szétszórtsága és a tömb központi elhelyezkedése miatt is változatos tömeget generál.
Az ehhez kapcsolódó földszintes tömb arányaiban közel azonos. A vertikális épület ’ledöntött’ párjaként is felfogható. Ez egy lapostetővel összekötött funkcióban elkülönülő hasábokkal taglalt, a két tó irányába megnyíló és átjárható ’szövetet’ alkot. A két épülettömeg egy előtetővel került összeköttetésre, mely a rávezetés útvonalát is kijelöli.
A helyszínen fellelhető ipari ’tárgyak’ nem hatnak idegennek ebben a mesterségesen kialakított naturális környezetben. A tervezett épület tárgyszerű megjelenésével a ’talált dolgok’ sorát folytatja, ezzel a hely szerves részét képezheti, azonossá válva annak identitásával.
Az alföld horizontalitása és az épület vertikalitása egymást feltételező ellentétpár, mely mindkét minőség magasabb színvonalú kifejeződését, felerősítését szolgálja, ezzel teremtve szimbiózist. Ez a jelleg továbbá a két véglet (teljes horizontalitás-kiugró vertikalitás) közötti átmenetek jelenlétére is felhívja a figyelmet azok keretbefoglalásával.
ANYAGOK_
Az épület meghatározó anyagai:
AZ ÉPÜLET MŰKÖDÉSE_
A vertikális tömb kalandos rávezetéssel nyújt információt a helyről, találkozó és pihenőpontként szolgál és az utazóknak, idelátogatóknak már messzebbről is jelzi a természeti oázis jelenlétét. Ehhez tartozik egy alapvető funkciókat is kiszolgáló földszintes épület, amely a vertikális tengellyel kölcsönös összhangban biztosít teret és lehetőséget az alapvető komfortigények kielégítésére. (Az ilyen jellegű, beépítetlen, szabadabb fenntartású helyeken az egyik nagy probléma pl. a mosdók hiánya, és a szemetelés.) Ezzel biztosítható, hogy az ide érkezők akár egy teljes napot is eltölthessenek itt, különösebb nehézségek és kompromisszumok nélkül.
A helyszínre megérkezve autónkat a közeli műútról is elérhető betonozott területen leparkolva, elindulhatunk a tavak között sétálva, vagy kerékpárral. Az épület már messziről is jól látszik ez felfedezésre sarkall. Azonban ide csak a félszigeten keresztül, egy fás ösvényen végighaladva juthatunk el. Ez biztosítja a megközelítés linearitását, és egyúttal egy első kalandszerű élményt is nyújt, mely később az épület bejárásával egészülhet ki.
Az ösvényre kapcsolódó téglaburkolatos kültéri padló és az előtető már a megérkezést jelzik. A földszintes épületrész több részből áll. Mindegyikhez eltérő funkció párosul, innen eldönthetjük, hogy kávézni/teázni szeretnénk-e vagy kölcsönözni, esetleg felmenni a lépcsőkön a többszintes hasáb tetejére. A kávézó és a kölcsönző beltere a külvilággal történő szorosabb kapcsolat érdekében harmonika ajtókon keresztül részben megnyitható. Ezek között a kisebb és a nagyobb tó irányába közlekedők helyezkednek el. Mivel az a cél, hogy a zsongás a madarak védelmének érdekében inkább a kisebb tó felé valósuljon meg, ezért ez a két helyiség errefelé teresedik ki. (A mosdóblokkhoz és a raktárhoz képest kissé visszább vannak húzva.) Ezek irányába került kialakításra egy pecastég is. Ennek igénye a több helyen is elhelyezett ’tákolt vízrelépők’ sokasága miatt szinte kötelező volt.
Az évszakoknak megfelelően többféle használat is biztosított. Tavasszal a visszatérő vándormadarak megfigyelése mellett sakkozhatunk vagy kártyázhatunk barátainkkal, majd ezt megunva kipróbálhatjuk a horgászás élményét, a kölcsönzőből igényelt pecabotunk segítségével. Nyáron megpihenhetünk egy fáradságos helyszíni felfedezőkör után és limonádét szürcsölve nézhetjük a tó felszínén visszatükröződő naplementét. Az őszi tájban újra megcsodálhatjuk a madárvándorlást kedvenc könyvünket olvasva. Télen a befagyott kis tavon korcsolyázókat szemmel kísérve melegedhetünk egy forró tea mellett. Az égbe nyúló épülettömbben betekintést kaphatunk a hely történetébe és a legfelső szintig elérve a tér-érzetek segítségével újra átélhetjük a terület felfedezésének élményét.
Néhány javaslat a kölcsönzőből igényelhető tárgyakra:
A helyszín által keltett impressziók alapján az építészeti eszközökkel kifejezni kívánt érzések a vertikális útra lépcsőkként felfűzve: határtalanság-mozgásvágy, bizonytalanság-kétségbeesés, komfort-otthonosság, elrévedés-megemlékezés, nyugalom-megállás, szűkösség-feltárulás…
Andirkó Máté
A diplomaterv a Triplex Confinium Erasmus+ partnerség keretében tervezett és kidolgozott módszertan és oktatási tevékenységek felhasználásával készült.
Szerk.: Paár Eszter Szilvia