Elmerülni Dániában – A kikötői fürdők szerepe a dán ipari területek revitalizációjában

Az ezredfordulóra a nagyvárosok túlépítettségének köszönhetően a vízfelületek megközelítésére limitáltan volt lehetőség belvárosi környezetben. Ennek hatására az utóbbi évtizedekben elindult egy folyamat a fenntartható és élhető városok létrehozására, amelynek része a természettel való újrakapcsolódás, a vízfelületek bevonásával. Sághegyi Adél Laura annak jár utána, hogy Dániában milyen építészeti eszközök szolgálnak transzfer funkcióként, amik egyszerre engedik meg a természettel való kapcsolódást, és biztosítják az épített környezet komfortját.

A közelítést ember és víz viszonyában a fizikai távolság csökkenésével érzékelhetjük: a vízre való puszta rálátástól az abban való elmerülésig. A kutatásomban az egyik szélsőértéket, az elmerülésre használt építményeket, a fürdőket vizsgálom, amik emberközelibbé teszik az egykori ipari területeket léptékváltásukkal és funkciójukkal, ezek mellett kapcsolatot teremtenek a városi természetes közeggel, amellyel nem csak fizikailag, de érzelmileg is közelebb hozzák a természetet. A tanulmányban a dán kikötői fürdők kerültek fókuszba, amik nagy számban reprezeltálnak egy kollektív használati igényt a természethez való kapcsolódásra, amin túl több különböző szerepet is felvehetnek. Ezen kívül fontos célkitűzés, hogy a hasonló történeti ipari területek, eltérő funkciókkal történő revitalizációjához kapcsolódó fürdők vajon univerzális eszközei valamilyen hiány betöltésének, vagy eredményei egy bővülő népességgel rendelkező területen jelentkező igénynek.

A víz az emberi közösségek kialakulásának alapját jelenti. A „zöld-kék városok" ötletét több külföldi szervezet és építésziroda is alkalmazza, ahol a mesterséges környezeti elemek, valamint a meglévő természeti adottságok egyensúlyát alakítják ki, újra természetközelivé téve és a városi szövetbe kapcsolva a túlépített városok egyes részeit. A folyamat „kék" szakaszában a város és a víz kapcsolódásának a létrehozására tett lépések kerülnek bemutatásra. A zöld szakasz már több évtizede aktuális téma, rengeteg zöldterületi fejlesztés indult el a világ nagyvárosaiban, melyek hozzájárulnak az emberek fizikai és szellemi jólétének biztosításához, viszont még mindig kevés hangsúly kerül a kék beavatkozásokra. Ez a természeti érték további lehetőségeket rejt magában, élhetőbbé téve a túlépített belvárosi és az átalakításra váró ipari területeket.

Miért éppen Dánia?
Dániában a fürdőzés, a szaunázás tradíció, viszont ezeket a tevékenységeket inkább természeti közegben és nem a belvárosi területeken folytatták ezidáig. A 2000-es évektől kezdődően újfajta megközelítés kezdett elterjedni, mely nyomán egy-egy kifejezetten központi elhelyezkedésű, egykor szárazföldi ipari terület revitalizációjaként létrejövő új övezetekhez fürdőket kapcsoltak. Ezek a fürdők funkciójukban, megjelenésükben, számukban és elterjedésükben olyan szignifikánsan jelennek meg Dániában, ami másik országokban nem jellemző. Ezt a figyelemfelkeltő funkciót vizsgáltam meg a tanulmányutam alkalmával.

Koppenhágában jelenleg a kikötői fürdőkön és a kijelölt helyszíneken kívül tilos a belvárosi szakaszokon a csatornák vizét fürdésre használni. Az ezredforduló elejéig ez mindenhol tiltott volt, hiszen a nagyobb esőzések alkalmával a kommunális szennyvíz bemosódott a csatornákba, így a megfelelő vízminőség nem volt biztosított. A város a 2000-es évekre kiküszöbölte ezt a problémát, így a fürdők, valamint a csatornákban történő osztriga termelés a tisztuló vizek és az egészséges belvárosi környezet jelképévé váltak. A város egy nyilvánossá tett vízminőségmérő rendszert használ, amivel nyomon követhető napokra visszamenőleg a korábbi és az aktuális vízminőség is.Koppenhágában is elindult a városon belüli ipari területek revitalizációja, amelynek fő célja a területek élhetőbbé tétele volt. 1960-tól kezdődően dokumentált adatgyűjtést kezdtek a városi terek módosításával kapcsolatban, mely kutatásokat városfejlesztési eszközként használják a mai napig. Ennek eredményeként három különböző egykori ipari terület fejlesztéséhez fürdőfunkció is kapcsolódott. Ezekkel a 2000-es évek elején indult átalakulásokkal párhuzamban Aarhusban is fejlesztések indultak el az egykori konténerdokk helyszínén, amihez szintén kapcsolódott egy kikötői fürdő telepítése. A dán ipari területek revitalizációjának egyik nélkülözhetetlen elemévé váltak a fürdők, melyek kiaknázatlan lehetőségek, többek között a vízhez való közeledés megteremtését biztosítják.

A vizsgált helyszínek hasonló környezetben találhatók: korábban ipari területekhez kapcsolódó, mára teljesen különböző felhasználású övezetekhez csatolt fürdők. Érdekesség, hogy a két koppenhágai és az aarhusi fürdő tervezésében Jan Gehl, az Élhető városok című könyv szerzője is részt vett.

A fürdők szerepe Koppenhágában
Koppenhága legismertebb fürdője a BIG és JDS építész irodák által tervezett Islands Brygge Havnebad. A második világháború után az elhanyagolt ipari terület hanyatlását az 1984-ben a kikötői területre telepített Havneparken, vagyis kikötői park, törte meg, az első zöld közterületként. Az ezután következő fejlesztések miatt ma már Koppenhága egyik legnépszerűbb belvárosi részévé lépett elő a fürdővel szemben található Kalvebod, mely egykori vasúti területként, mára Koppenhága üzleti központjaként működik. A partszakaszon sétányszerűen, többféle funkciót magába foglaló fürdő tárul fel, mely részét képezi kajak kölcsönző, tároló, jakuzzi, elkerített fürdési lehetőség, belső, védett medencék, kültéri edzési lehetőségek és ülőhelyek.

Az egykori ipari területek kortárs rehabilitációjával lakóövezetek, kereskedelmi és kulturális központok kaptak helyet Koppenhága ezen pontjain. Az ipari területek korábban elnagyolt, rideg, sokszor brutalista karakterének átalakítása, léptékváltása szükséges az új terület funkcionális sikeréhez. Erre a léptékváltásra példa a régi halpiac területe, ahol a funkció áthelyezését követően bevásárlóközpont, irodaházak és lakóházak épültek. Ehhez kapcsolódva a vízfelületekkel fizikai kapcsolat létrehozása is szükséges, ami eddig nem volt elérhető. Így létre tud jönni a biztonságos fürdőzés lehetősége, amit kontrollált körülmények között engedélyeznek, hiszen a fürdésre való igény mindig jelen volt a belvárosban.

Egyes rehabilitált területek funkciójukból adódóan nem voltak alkalmasak hosszabb időtöltésre, ezért új funkcióval való bővítés vált szükségessé, ami a terület működésének megváltoztatásával járt. A területet többen használják, más típusú igények merülnek fel a bővülő lehetőségekkel, amire példa a Danielsen Architecture által tervezett sluseholmeni fürdő és környéke. Az egykori nehézipari terület átalakítása szintén a 2000-es évek elején kezdődött, mára lakóépületek, társasházak, köztük csatornák kerültek kialakításra, ezekhez kapcsolódik a fürdő is. Megformálásában és szolgáltatásait tekintve az egyik legjobban megtervezett és legattraktívabb az összes koppenhágai fürdő közül. A többi területen elhelyezett fürdőkkel ellentétben főleg a helyi lakosok használják, ezért sokkal intimebb. Itt főként a terület közösségi funkciójának hiányát tölti be az uszoda.

A fürdőkre Dániában már egy új urbanizációs jelenségként lehet tekinteni, amire Aarhus városa is remek példa. Az Aarhus Ø területe a korábbi konténerdokk 2010-ben kezdődő átalakításával vált a város legnépszerűbb pontjává és az ország legnagyobb fürdőjévé. A leghíresebb dán építész irodák által tervezett lakóházak, társasházak, közterek és fürdő került elhelyezésre a területen. 2012-ben még 4 fő volt a terület népessége, 2016-ra már 4000 lakosra bővült, jól mutatva a terület népszerűségének fellendülését. Szükséges funkció lett a belvárosi területek fejlesztésében, de inkább profitorientált beavatkozáshoz kapcsolódik, mint valós igényhez, ellentétben a Koppenhágában organikusan alakuló közeledéssel, ahol akár illegális módon is, de meg akarták közelíteni a vízfelszínt az emberek.

Fenntartható nagyvárosok
Felvetésem szerint az egyes építészeti beavatkozások víztől való távolsága predesztinálhatja az elérhető pszichológiai hatást, a felhasználók élményét a város működését tekintve. Ha ez a hatás előre tervezhető, irányított kapcsolódás hozható létre a megfelelő területeken. Lehetőséget ad urbanisztikai és funkcionális hiányok betöltésére a tervezett átmeneti tér vagy vízhez való kapcsolódás. A kikötői fürdőkhöz hasonló kreatív urbanisztikai és építészeti beavatkozások pozícionálják Koppenhágát első helyre a világ legélhetőbb városainak listáján, amik példaként szolgálhatnak más helyszíneken is és irányt mutatnak a fenntartható nagyvárosok tudatos tervezésére.

Az ipari területek átalakulásában a fürdő egy olyan funkcionális bővítést biztosít, ami bekapcsol egy természeti elemet a terület vérkeringésébe. Növeli a használóinak komfortérzetet, a mentális és fizikai egészséget javítja, de a központi és lakóövezetekben is képes létrehozni egy közösségi funkciót, ahol lehetséges hosszabb időtöltés egy forgalmasabb környezetben is. A fürdő felveszi a közvetítő szerepet az ember és a természet között, ahol a legintenzívebb élmény elmerülni a természetben, de akár csak közelíteni hozzá, vagy megérinteni azt, ezzel személyes viszonyt képes kialakítani a vizekkel. Ahol közel engednek a környezethez, ott el is kezdünk törődni vele.

Sághegyi Adél Laura
doktorandusz
BME Építőművészeti Doktori Iskola

 

Szerk.: Borenich Levente