Először kutatják a gótikus templomot
Talán túlságosan szem előtt volt Sajószentpéter református Nagytemploma, mert az elmúlt évszázadban nem vizsgálták meg alaposan. A közelmúltban befejeződött régészeti feltárás után a műemléki falkutatásra a napokban kerül sor.
„Rejtély, hogyan kerülhette el az elmúlt évtizedekben a tüzetesebb vizsgálatot a gótikus, 14. század második feléből származó templom” - mondta el a műemlékem.hu-nak a helyszínen a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-Magyarországi Regionális Irodájának vezetője. Különösen meglepő ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az épületet csak a 20. században legalább fél tucatszor újították fel kisebb-nagyobb mértékben – legutóbb az 1990-es évek elején, amikor már minden lehetőség meg lett volna egy alapos tudományos felméréshez! - tette hozzá Paszternák István, aki a református gyülekezet presbitere és helybéliként a templom megbízott gondnoka is. A mellőzésben talán szerepet játszott Myskovszky Viktor meglehetősen lesújtó véleménye az épületről. A körmöcbányai, majd kassai főreáliskolai rajztanár a Műemlékek Országos Bizottságának tagjaként 1900-ban elsőként készített felmérési rajzot és műemléki leírást a Nagytemplomról.
„Már eddig is nem csekély számú műemléket és templomot vizsgáltam és vettem fel, de nem emlékszem, hogy láttam volna valahol oly nagy mértékben s minden ok nélkül elrontott templomot, mint a sajószentpéteri; így a sokszög által határolt szentélynek csak a gót ablakai maradtak fenn eredeti alakban, a szentély csúcsíves boltozata már hiányzik, a hengeres faltövekből kiugró vagy inkább szétágazó s szép profilú boltgerinczek letörvék s ily letört állapotban minden helyes izlés ellen hagyattak meg. Az eredetileg csúcsívezetű, szépen profilirozott diadalív felső része szintén le van rombolva, úgy hogy ez ívezetnek csak bekezdései maradtak meg. Ezen vandalszerű rombolás alighanem az új famennyezet építése miatt történt ?!” – írta Mykovszky Viktor a sajószentpéteri templomról.
„A 19. század végén, a 20. század elején divatos volt Sajószentpétert és mindent, ami a településsel összefüggött, ócsárolni egy magára valamit is adó értelmiséginek” – magyarázta Paszternák István. Az előítéletnek persze – egyes történészi vélemények szerint - megvolt az oka: Sajószentpéteren ugyanis a korábbi évszázadokban sok nemesnek lett pincéje, kúriája. A nemesek megkapták a borkimérés jogát, amit a kisnemesség jövedelemkiegészítésre, kocsmák nyitására használt ki. Sajószentpéteren egymást érték hát a szeszkimérő helyek a 19. században, így megnőtt a borgőzös állapotban elkövetett erőszakos cselekedetek száma: a megyei börtön fele kis túlzással a péteriekkel volt tele. Rossz hírű helyről pedig rosszat illett mondani.
A krími tatárok pusztítása és a református újjáépítés: a cikk folytatása és képgaléria a műemlékem.hu magazinjában
