Elrejtett kincsek - Zaláta

Zaláta alig 300 lelkes település a baranyai Ormánságban. Református Ó-temploma 1789-ben épült fából. 45 évig volt hajléka a gyülekezetnek, amikor is nekifoghattak a ma is álló tornyos-téglatemplom építésének. Az új templomba költözéskor talán magukkal vitték a bútorzat egy részét és vélhetően egykor az Ó-templom tarkára festett mennyezetét is. Vagy annak jelentős hányadát. Czakó Ferenc főrestaurátor írása a felújításról.

Elmúlt 180 év és a ma templomba érkező, ha felnéz a mennyezetre bizony csak meszelt vakolatot, beázásoktól foltos „plafont” láthat. Vajon hová tűnt a csodás festés? Erről lesz még szó, de induljunk kicsit korábbról.

Rabb Péter és fia Dániel kitűnő építészek éveket szántak arra, hogy végigutazzák az Ormánságot régi templomokat kutatva. Kiemelkedő munkát végeztek. Mindenre kiterjedően 40 templom állapotát mérték fel. Szomorúan állapíthatták meg, hogy közülük nagyon sok végveszélyben van.
Megmentésükre elszántan segítőket kerestek és végül találtak is.

Megtisztelve éreztem magam, amikor 2013-ban felkértek - korábbi sikeres közös munkáink okán is-, hogy vizsgálódjak restaurátorként a zalátai templomban. Ekkor még nem sejthettem, hogy mekkora élményben lesz részem. Néhány ott töltött nap után már tudtam, nem fogok nyugodni, míg a „zalátai csodát” meg nem értem, ki nem csomagolom. Figyelmeztettek, jól nézzek majd a lábam alá, ha a padláson leszek, mert-azon kívül, hogy életveszélyes a födémen bóklászálni - ritka kincsek között fogok lépdelni.

Mielőtt azonban felmennénk a padlásra, nézzünk körül a templomhajóban, a kórusokon és természetesen a templom körül is. A 20. század elején „csinosították ki” a berendezést oly módon, hogy szürke alapon fehér-fekete erezetű márványimitációval átmázoltak mindent. Nem kímélték a padokat (padoldalakat, padelőlapokat), a szószéket, az Úr-asztalát, de a papszéket és a Mózes-széket sem. A 2014-ben kezdődő teljes restaurálásnak része a fent említett „márványréteg” eltávolítása és a régi díszítő festés helyreállítása is.

Minden egyéb munkavégzést meg kell, hogy előzzön a pusztuló templom épületszerkezeti felújítása. A tetőfedés hiányos, beázik a padlástér, lassan pusztul a tetőszerkezet és a födémgerendázat.

Új toronysisak készül a korábban leégett, majd pótolt, de kényszerűségből gúlaformára egyszerűsített palafedésű sisak helyére. A csapadék elvezetése megoldatlan. Ennek következménye a falakban magasan kúszó nedvesedés és egy rendkívül veszélyes gombafaj elterjedése. A könnyező házigomba /Serpula lacrymans/ rendkívül virulens. Nedves környezetre csak első életciklusában van szükség. Később maga termeli az életben maradásához szükséges vízcseppeket („könnyet”) a levegőből. Fonalai a karakteres termőtesttől messze, sok méterre elkúsznak még a betonon is képesek áthatolni. Minden cellulóztartalmú, útjába eső tárgyat elpusztít. A teljes megsemmisüléshez vezető, súlyos helyzetben van minden, ami fából készült. Bútorzat, gerendázat, hímes deszkázat. Mielőtt végigfertőzné a templomot, sürgősen ki kell irtani.

Most irány a padlás.

Történt pedig 1975-ben, hogy az orgonás karzat feletti mennyezetről hatalmas vakolatdarab zuhant le. Alatta élénk színű, vidáman tekeredő, indás motívumokkal tarkított, festett deszkák váltak így láthatóvá.

A váratlan felfedezés után találgatások indultak el. Az, ami előkerült része-e egy nagyobb kompozíciónak, vagy csak szerény maradéka az egykor volt régi mennyezetdíszítésnek?Talán az érintetlen vakolat alatt ott rejtőzik sok négyzetméter? Ha igen, milyen állapodban? Kiderül-e, hogyan hívták a készítőjét? Van-e festett „üzenet” a takarás alatt? És egyáltalán díszítésül hozták át a hímes deszkákat az Ó-templomból vagy csak deszkaborításnak a nádazás alá.

Nem találtunk emlékezőt, aki elmondhatta volna, mi történt pontosan a mennyezetszakadás után. Fenn maradt egy fénykép 1975-ből a leszakadt mennyezetről, amelyen felismerhető, azonosítható a díszes festés egy a padláson talált töredékkel. Ebből következtethetünk arra, hogy a folyamatos beázás miatt tönkrement deszkázatot a kevéssé károsodottakkal együtt leválasztották a födémgerendákról és biztonságba helyezték őket a padláson. Helyükre nyers fenyődeszkázat került, majd újravakolták a mennyezetet. Körülbelül a kórusmellvéd vonala felett húzódik a régi és az új vakolás határa. Gondosan dolgoztak. Ügyeltek arra, hogy a száldeszkák festett oldalukkal lefelé nézzenek. Megakadályozták így a szennyeződésüket. Ott vannak még most is, szúette, kopogó bogarak pusztította, szivacsos állapotban.

Találtam festett töredékdeszkákat a födémgerendákon kívül a toronyházban, a körablak eltorlaszolásához használva, fogópárokhoz szegelve és a holkerívelésbe beépítve. Hátoldalukat vastagon borítja madárürülék, mumifikálódott rágcsálótetem, évtizedes természetes por, mocsok. Festésük pereg, színüket nagyrészt megmarta a meszes vakolat. A nádazó és a rögzítést szolgáló nagyobb kovácsolt szegek nagy számban emelkednek ki a deszkák síkjából. Hozzájuk nyúlni is veszélyes. Egyrészt fertőzést okozhatnak, másrészt szétporladnának (kezelés nélkül) a hozzá nem értő kezében.

Hosszú, türelmes munkával, nagyon óvatosan válogattam a deszkák között. Addig forgattam, illesztettem őket, míg a száldeszkákra szétesett motívumok ismét összeálltak egymást kiegészítve. Majdnem 50 négyzetmétert rekonstruáltam.

Egyenként mértem fel a festett deszkákat, töredékeket. Szélességüket, hosszúságukat, vastagságukat a kiegészült mezők szélességét, változó hosszúságát, a padláson kiterített elemek pontos elhelyezkedését, ezt mind jegyzőkönyv tartalmazza. Az összesítésből kiderül, hogy 46 db mező hiánytalan, 18 db rekonstruálható, 11 egyelőre hiányos. Alapszínük: sárga, vörös, kék és fehér. A más festett kazettás templomokra jellemző, mezőket felosztó, tagoló, keretező rátétlécek itt hiányoznak. Illetve sosem voltak! Mindenesetre az eddigi nyomozás ezt támasztja alá. A mezők pusztán különböző alapszíneikkel határolódnak el egymástól. Ez kuriózum! Sehol ilyet nem találni! 

A feltárás és restaurálás előtt vagyunk. Azt még nem tudjuk, hogy a száldeszkákból összeillesztett, festett mezők összefüggő felszínt alkotnak, vagy csak hézagosat. Erős érvek szólnak amellett, hogy az eddig bolygatatlan vakolat alól újabb festett deszkák kerülhetnek még elő.

Ami viszont biztosan állítható - csak az eddig megismert hímes mezők alapján is -, hogy hazánkban, de a Kárpát-medencében sem tudunk hasonló létezéséről. Művészettörténeti, kultúrtörténeti szempontból is rendkívüli értékre, különös szépségre, páratlan nemzeti kincsre bukkantunk. Megmentése, majd méltó bemutatása nemzedékünk kötelessége.

Czakó Ferenc
főrestaurátor

Irodalom

• Mándoki László: Újonnan felfedezett festett református templomok Baranyában. JPM évkönyve 1976
• Rabb Péter: Előzetes szakértői jelentés… 2013. 08. 03. kézirat
• Beszélgetés Rabb Péterrel a kórósi templom felújításáról, „ Közszolgálat”, Közigazgatási magazin II. 6. 2012. június
• Rabb Péter: Ormánság, a múlt és a lehetőség. Előadás a Baranya megyei Önkormányzat és a pécsi Tudományegyetem rendezte „ Felelős közösségek” című konferencián 2013. 05. 23.
• Zentai Tünde: Drávaszög 2012.
• Zentai Tünde: Művészettörténeti-néprajzi szakvélemény… 2013. 10. 22. kézirat

Köszönet Rabb Dánielnek, hogy 4 fotóját rendelkezésemre bocsájtotta.