Elrugaszkodva a talajtól
”...nem mindegy milyen módon. Könnyed 400 (!) fős építészeti délutánt ringatóztunk végig, hol a napsütést élvezve, hol a megszólaltatott építész-tervezők épületismertetőit. Két kreditpont és a Duna voltak a hívószavak.”
Az építész is ember, derül ki ez olykor-olykor. Na nem csak abban a formában lepleződnek le, amikor mikrofonvégre kapjuk a felkért interjúalanyokat cirka havonta. Úgy egyébként is. Van olyan, hogy szárnyakat növeszt, s elrugaszkodik a talajtól, hogy aztán valami érdemlegeset, maradandót adjon magából. Na és van, amikor vitorlát bont. Hajóra száll, a Budapestre, tömegesen, 2 kreditpontért. S ezzel el is durrantottam az egyetlen cinikusnak szánt petárdámat, hiszen igenis számít, de még mennyire, hogy gyűjtögetünk itt erősen, mert kötelező. Oh, de nagyon nem mindegy milyen módon. Könnyed 400 (!) fős építészeti délutánt ringatóztunk végig, hol a napsütést élvezve, hol a megszólaltatott építész-tervezők épületismertetőit.
Azt pedig írásban is szeretném rögzíteni, amit Bálint Imre mosolyogva megjegyzett, a hatalmas érdeklődés és lelkes hallgatóközönség láttán: ezután egyéb rendezvényekkel is kihajóznak majd. Érdemes. A buli, a társaság, az eszmecsere, a jóízűen elfogyasztott kávék, a lelkes tervezői kommentek, a víz csobogása, a fanyar gázolaj szaga, a nem mindennapi látószög, a nyitottság és összetartozás, a véletlenszerű napsütés... tovább is van, mondjam még?
Hogy az Ismétlés egy önbeteljesítő jóslatnak bizonyul, ezt a szervező Építész Továbbképző Kht. az első napokban már tudta. A 16 épületes látvány, melyek mellett tervezői hozzászólásokkal színesítve végigsuhantunk, továbbra is várja a kíváncsi szemeket. Ismét lehet kattintgatni a fotómasinákat, lehet élesíteni a kamerát, hol magányosan, hol társra lelve, s olykor fáradtan a földre roskadva.
Turányi Gábor háromszorosan szárnyalhatott, húzta is magával a közönséget rendesen. Sugár Péter mondta volna még. Janesch Péter rakpartfejlesztési terveiről akkor még nem tudhattuk, ami ma már nyílt titok Z. Halmágyi Judit bejelentésének köszönhetően (a városháza kiemelt területként foglalkozik a kérdéssel, derült ki az építészfórum.hu építész embe® rendezvényén, szeptember 17-én este), hogy mindez már nem álom, lehet lassan fenni a ceruzákat és ugrasztani az egereket, lesz városrendezési tervpályázat a Duna rakpartjainak átszervezésére.
Más szögből vizsgáltuk meg a különböző lakóparkok, irodaházak kontúrjait, s másképp muzsikált a távolból a Művészetek Palotája is. Ja hogy volna itt még hiányosság, és oda nem illő csúf homlokzat a Duna mindkét oldalán? No ez eddig sem volt kérdéses. Hogy elrugaszkodva a talajtól mégis produktív, hatásos délután volt mindez, senki sem vitatja.
Ismétlés következik.
szöveg és fotók: Abonyi Anita
