Emberléptékű transzparencia - Inspiráló közösségi terek az Archikon új irodájában

Egy közösen létrehozott irodánál semmi nem erősítheti jobban a csapaton belüli összetartást. Egy olyan cégnél pedig, ahol nagy hangsúly van a kreatív gondolkodáson, egészen különleges megoldások születhetnek. A Nagy Csaba és Pólus Károly vezette Archikon Építészstúdió új bázisa pedig éppen ilyen.

Az önkormányzati bérlemény, amelybe az építészek beköltöztek sokáig orvosi rendelőként szolgált, de évek óta állt üresen. Már a helyszínválasztásnál is figyelembe vették a munkatársaik igényeit, több lehetőség közül főleg a lokáció miatt esett épp erre a választás, amelynek térszervezése az átalakítást követően valóban alkalmassá teszi egy építészstúdió működtetésére. A nagy, L alakú közlekedő széles terei lehetőséget adtak az eltérő fogadó, közösségi és munkaterek elhelyezésére, ebből nyílik a két nagyméretű – eredetileg rendelőként működő – irodahelyiség, amelyeknél a minél nyitottabb kialakításra törekedtek. A folyosó egyik végén egy hatalmas üveg tolóajtóval lehatárolható tárgyaló kapott helyet, míg a fogadótérből balra fordulva feltárulnak azok a közösségi helyszínek, amelyek valóban érdekessé teszik az irodát.

A mindenhol fel-felbukkanó fa falburkolat itt a mennyezetig terebélyesedik, amelyből egy lépcsőzetes nézőtérre emlékeztető találkozóhely nyílik fel. Ez a megoldás a mindennapi értekezletek és előadásoktovábbképzések ideális helyszínét éppúgy megteremti, mint az itt dolgozók elvonulásra, gondolkodásra alkalmas szabad terét. Itt tükröződik leginkább, hogy az építészeti koncepcióhoz az általuk a MOME Campusának pályázatára készített, díjazott terv szolgált alapként, sok ötletet merítettek saját munkájukból hiszen a cél itt is ugyanaz: a tanulásra és a fejlődésre alkalmas találkozási és elvonulási pontok kijelölése egy térrendszerben.

A „nézőtérrel” szemközt egy nagyobb tárgyalóasztal ad lehetőséget a sokszereplős egyeztetések lefolytatására, az innen nyíló konyha pedig hatalmas étkezőasztalával a közös étkezések közösségépítő erejére épít. Nagyméretű irodahelyiségei afféle loft-jelleget biztosítanak, amelyre külön ráerősít a mennyezeten elhelyezett látszó gépészet. A helyiségeket ugyanakkor úgy méretezték, hogy 8-9 embernél több ne dolgozzon egy térben, hiszen a kreatív gondolkodást gátolja a túl nagy létszám. 

Az eltérő funkciójú terek transzparenssé tételére számos ponton erősítettek rá. Ilyenek az eredeti padlóburkolat megtartásával egységben tartott közlekedő részek, a felfel bukkanó falburkolat, ami az egyedileg tervezett irodabútorok faanyagából-színéből készült, így sokszor elmosódnak az asztalok és falak határai, de gyakran ez különíti el a funkciókat is. Az átgondolt bútorzat homogenitása teszi igazán progresszívvé a munkaállomásokat, amelynek monotonitását a salgó polcok, ipari lámpák és az itt-ott elhelyezett design bútorok törik fel. A régi elemek tiszteletben tartásával létrehozott indusztrializmus – mint az az elem, hogy láthatóvá tették a burkolatok pótlását – egyfajta sajátos, rendezetlen otthonosságot teremt, amely a kortárs építészeti elemek hangsúlya mellett is érezteti minden ide belépővel az épület korát, a hely korábbi szerepét. Ugyanakkor az egységgé formálódó részletek az építészeti gondolkodás manifesztumaként egyértelművé teszik mindenki számára: az építészet mögött mindig több van a fehér kockánál.

Móré Levente
Megjelent az Octogon 135. lapszámában (2017/3.)