Emerging Identities - EAST!

Tudósítás Berlinből a november 24-én nyílt kiállításról és az azt követő szimpóziumról.

A berlini Deutsches Architektur Zentrum (DAZ) szervezésében november 24-én nyitott az EU-hoz frissen csatlakozott országok fiatal építészirodáit bemutató kiállítás. A vernissage-on több mint 600 vendég jelent meg, és ünnepelt éjfél utánig. A kiállítás hiánypótló esemény, hiszen Európa nyugati fele szinte semmit sem tud arról, hogy mi történik a keleti végeken. A rendezvény ötlete Kristien Ring, a DAZ igazgatónőjének fejében született meg. Minden elismerés megilleti őt és négyfős teamjét, hogy a kezdeti ötletet végigvitték, és mintegy fél év alatt elkészítették a kiállítást. Grandiózus munka volt a nyolc kelet-közép-európai ország fiatal irodáit felkutatni, kapcsolatba lépni velük, anyagot gyűjteni, végigjárni az irodákat, majd válogatni a beérkezett anyagból.

 

 

Az eredmény látványos: nagy lelógatott táblákon jelennek meg a jelentősebb, megépült épületek - ezek keretezik a termet -, térbe állított világító hasábokon pedig országonként mutatják be a kiválasztott irodákat néhány megvalósult vagy terv szinten lévő munkával. A kiállításhoz katalógus is készült, mely dokumentálja a résztvevő irodákat. Magyarországot nagy méretben a Földes és Társai Építésziroda, a 3h építésziroda és a GEON Építész Studió és Mérnöki Iroda képviselte. Kisebb méretben jelent meg a Zsuffa és Kalmár Építész Műterem, a Bánáti + Hartvig Építész Iroda, a CZITA Építésziroda, a sporaarchitects, a Minusplus Építész Kft., Kis Péter Építészműterme, és betekintést kaptunk az aether architecture, a DOM Építészműterem és a LiTraCon Bt. munkájába. A meghívott közép-kelet-európai országok mellett a fiatal német irodák képviselői mint házigazdák jelentek meg. Érdekes volt látni, hogyan gondolkodnak ők. A vendégországok munkáit nézve nagyon színes kép alakult ki bennem. Még úgy is sokszínű ez a kép, hogy a kurátor (Kristien Ring) válogatása nem reprezentatív, lényegében egy nyugat-európai szemével nézett és válogatott kiállítási anyag. Kivéve néhány országot - Szlovénia, Csehország -, a kiállított építészeti színvonal nem reprezentálja az egyes nemzetek általános építési kultúráját.

 

 

A kiállítás kísérő rendezvénye volt a kétnapos szimpózium, melyen országonként 2-3 iroda mutatta be tevékenységét. Az első napon a házigazda német irodák gondolkodásmódját és munkáit ismerhettük meg. Az előadások az építészet magas szintű megközelítését prezentálták, szerves egységben az építészetről alkotott filozófiai gondolatokkal. Az előadások és a bemutatott munkák jól kifejezik azt a mélységet, melyet az építészeti diskurzusok, a feldolgozott múlt és közelmúlt vitái, az átbeszélt eredmények és tévedések tükröznek. Jó volt látni, hogy a még pár éve ,unalmasként' aposztrofált német építészet milyen minőségi ugrást volt képes megtenni. A magas műszaki színvonal mellett - ami mindig is jellemezte - egy nagyon érzékeny építészet bontakozik ki. A változás okainak felderítése izgalmas feladat lenne, azonban a riport témájához nem illeszkedik szervesen.

 

 

A szlovén előadások, és főleg Mika Cimolini (Elastik) prezentációja teljesen más világba vezetett minket. Irodájuk network-jellegű szerveződése, az "otthon Európában" életérzéssel, a XXI. századi világával szembesített minket. A megvalósult munkák és a terv szinten lévők egy konzekvens kutatómunka eredményét tükrözik. Az építészeti kutatás talán itt vált leginkább kézzelfoghatóvá. A szlovének szervesen egymásra épülő építészeti teljesítményéről Ursa Vrhunc beszélt. Előadásával jól pozícionálta a Szlovéniában zajló építészeti jelenségeket, beleértve a legújabb irányzatokat is.

A balti államok előadásaiban a három kis nemzet hihetetlen fejlődése és nyitottsága tárult elénk. Jó volt hallani a munkához jutás demokratikus rendszeréről, a fiatalok helyzetbe hozásáról. Szép példákat láttunk az építészeti gondolatok konzekvens megvalósítására.

 

 

A lengyelországi előadások témájukban eltértek egymástól, de mindegyik egy komolyan előremutató, kísérletező építészeti irányt villantott fel. Nagy sikert aratott a 2005-ös aichi expo lengyel pavilonjának részletes bemutatása.

A szlovák iroda előadása egy eperjesi lakótelep átalakítására irányult, amiért 2005-ben megkapták az Arch építészeti díjat, többek között a hagyományos struktúra értő és szociálisan érzékeny továbbgondolásáért. A cseh előadók meglehetősen kritikus hangot ütöttek meg országuk jelenlegi építészeti gyakorlatát illetően, elismerve annak magas színvonalát, de hiányolták a kísérletező kedvet, az újításokat.

 

 

Magyar részről a Földes és Társai Építésziroda, a 3h építésziroda és Kis Péter műterme mutatkozott be, Wesselényi-Garay Andor kritikus pedig elméleti megközelítést adott a magyarországi építészetről. Míg Földes László a hagyományos magyarországi trendekhez kapcsolódó épületeket mutatott, addig a 3h és Kis Péter irodája új irányokat és megközelítési módokat prezentáltak. A Wesselényi-féle előadásból sokan hiányoltuk maroknyi, progresszív csapatunk pozicionálását a hazai mezőnyben. Továbbá azt, hogy a romantikus tégla- illetve a konzumépítészet mellett van-e létalapja egy kutató-kísérletező építészeti vonulatnak ma Magyarországon. Hihetetlenül hangzott a berlini környezetben, hogy az anyaghasználat nálunk öltöztetési (díszítési) kérdés, és nem az anyagszerűség lényegére vonatkozik. Ezt nyugati ésszel felfogni legalább olyan nehéz, mint azt, hogy miért téma nálunk a nemzeti építészet kérdése. De facto ez a probléma határainkon túl nem létezik.

A találkozó sikere abban is mérhető, hogy a kialakult ismeretségeket mennyire tudjuk kamatoztatni. Most már tudunk egymásról. Az előadásokon elhangzottak alapján egyértelművé vált számomra, milyen sokat jelent az oktatás módszertana, a rendszer nyitottsága. Hosszú távon az ország építészeti képe attól is függ, hová helyezik az egyes képző intézmények a súlypontokat. És nem szabad alábecsülni a közvetítés szerepét, ami pedig az építészeti központok feladata (ld. DAZ).

 

 

Lehet kritizálni a rendezvényt, hogy nem elég alapos, nem ad elég háttérismeretet az egyes országokról, a kiállított műveket nem tematizálja, de számunkra, kiállítók számára egyértelmű a nyereség: végre megismertük egymást, és ha elég nyitottak vagyunk, akkor együtt tudunk működni, és képesek leszünk egymástól tanulni.

A kiállítás megtekinthető 2006. február 20-ig. Helyszín: DAZ Köpenicker Str. 48/49 2. HH Scharoun Saal 10179 Berlin, további információ: www.daz.de

2005. december 8.
Csillag Katalin
3h építésziroda

Fotó: Földes László