Emlékek a szénkorból: a Lauchhammer-i biotornyok
A tájsebként éktelenkedő elhagyott ipari zónákról nehezen lehetett elképzelni, hogy valaha is megtelnek élettel. Pedig a hajdani NDK egyik legnagyobb, azóta felszámolt nehézipari központja, a Lauchhammer-i lignit kokszolóüzem területén ezt sikerült megvalósítani. Nemes András beszámolója a Bio-tornyokról.
Lauchhammer környékén meglepő épületegyüttes található. Csillagformában egymásba metsződő toronycsoportok állnak egy zöldterületen, hatszor-négyes elrendezésben. Az épületek masszív szépsége megkapó, skót fennsíkok zordon kastélyainak hangulatát idézik. Meg persze olyanok, mint valami ipari tornyok, ám körös-körül park, meg egy kisebb erdő - hát hova lettek a gyárak?
Pedig itt, Drezdától alig 100 kilométerre állt a hajdani Német Demokratikus Köztársaság első és egyik legnagyobb lignit kokszolóüzeme. 1951-től 1991-ig, amíg le nem állították a gyártást, 15 ezer munkást foglalkoztattak itt. A koksz kemény, porózus fűtőanyag volt, nyílt színen bányászott barnaszénből nyerték olvasztással. Ez az eljárás volt a környék nehéziparának, valamint az egykori szocialista ország önellátásának alapja. A tornyokat az ipari szennyvíz tisztításra használták, a technológiai folyamat utolsó fázisaként először megtisztították a fenoltartalmú vizet baktériumok segítségével, majd szűrőkön keresztül vezették el, mielőtt az elhagyta volna az üzem területét a város felé.
2002-ben az egész ipari létesítmény lebontásra került, ám elkötelezett helyi műemlékvédők úgy gondolták, hogy a tornyokat meg kellene hagyni az utókornak. Sziluettjük immár fontos része Lauchhammer identitásának. Az egykori szénipar emlékei túl látványosak ahhoz, hogy nyomtalanul eltűnjenek. A kezdeményezéshez társult az IBA (Internationale Bauaustellung) is, az az Európai Uniós finanszírozású német városrehabilitációs kezdeményezés, amelynek munkája nyomán egész körzeteket, elsősorban egykori ipari zónákat alakítanak át kiállítási területekké.
A felújítások és átalakítások két évig tartottak. a cottbus-i Jähne & Göpfert valamint Zimmermann & Partner irodák tervei alapján. A Bio-tornyoknak elnevezett látványosság 2008-ban nyílt meg az érdeklődők számára.
Jelenleg kiállítások és csoportos tárlatvezetések mutatják be egy korszak energiaiparának történetét. Az egyik torony belsejébe lift került, illetve igazi épitészeti high-light-ként egy üvegezett kilátóval bővült. 22 méter magasságban, az acél-üveg dobozba kilépve a turisták felidézhetik vagy elképzelhetik a egykori NDK-s nehézipar dübörgését. A területrendezés során a tornyok körül az üzem egykori alaprajz-struktúrája, geometriai rácsszerkezete betonkereszteződések alakzatában maradt fent.
A számos díjat nyert bio-tornyok közösségi, önkormányzati rendezvények és fesztiválok, koncertek közkedvelt helyszíne lett. Önkormányzati politikusok váltják itt a dobosokat, cirkuszi akrobatákat vagy utcaszínészeket. Egy középkori vásári játéknak megdöbbentően jó kulisszát adtak a tornyok rusztikus téglafalai.
Nemes András
