Emléktábla Kismarty-Lechner Kamill építész tiszteletére
Az Ybl-díjas építész tiszteletére 2017. március 16-án, születésének 103. évfordulóján, egykori otthonának kapualjában, Budapesten, a Bartók Béla út 25. szám alatt helyezte el a táblát a család a XI. kerületi Önkormányzattal karöltve. A nonkonformista építész előtt Ferkai András is tisztelgett, avatási beszédét közöljük.
Építészettörténészként kívánok szólni Kismarty Lechner Kamillról, de mivel személyesen ismertem, nem csak tervezőként, emberként is szeretném jellemezni. Rokonságát e helyről szinte el sem mozdulva be lehet mutatni. A Hadik-kávéház melletti műtermes bérházat Kamill nagyapja, Gyula rendelte meg, és az ő öccse, Lechner Ödön tervezte. Kamill édesapja, Kismarty-Lechner Lóránd munkája a Móricz Zsigmond körtér 3. számú bérház (földszintjén a McDonalds-szel), a Mészöly utcában pedig nagybátyja, Lechner Jenő szép sgraffitós lakóháza áll mindmáig.
Az építész dinasztia harmadik nemzedékébe tartozó fiatalembernek nem lehetett könnyű dolga, ha fel akart zárkózni neves rokonaihoz. Nehezítette helyzetét, hogy mire önálló munkákhoz jutott, kitört a világháború, s a háború után nem sokkal, az államosítások tették lehetetlené a magánpraxist. A nagy tervezőirodák pedig – bár eleinte valódi szellemi műhelyként működtek – hamarosan megváltoztak, és egyre kevésbé biztosították a szabad alkotómunka feltételeit. Előbb a politikai-ideológiai kényszer, később a bürokratikus szervezet és a termelési szempontok korlátozták a tervezők mozgásterét.
Kamill, a kedvezőtlen körülmények ellenére, képes volt olyan életművet létrehozni, amelyre ma is büszke lehetne. Nevét elsősorban iskolaépületei tették ismertté, így hát nem véletlen, hogy az emléktáblára a Szárcsa utcai iskola jellegzetes ferde ablaksorai kerültek. Fáradhatatlanul kísérletezett új alaprajzi megoldásokkal (ezek közé tartozott az általa zsibongónak elnevezett, folyosót helyettesítő tágas csarnok), a tantermek újszerű megvilágítási módjaival, az épület és természet összekapcsolásával, télikertekkel és virágablakokkal. Az építészet és a pedagógia kapcsolatával elméleti síkon is foglalkozott, számos tanulmányt írt kutatásának eredményeiről.
Másik kedvenc területe a lakásépítés volt, ahol a mechanikus tipizálással a „biofunkcionális” tervezést állította szembe már az ötvenes évek végén. Nem csak a levegőbe beszélt, egy kísérleti lakóházban – amely mellesleg szintén a kerületben áll, a Bocskai út és a Daróczi utca találkozásánál – meg is valósította „fertály-elméletét”. Apró változtatásokkal, az adott alapterület okosabb kihasználásával (például gardróbfolyosóval), belső térkapcsolatokkal és üvegfelületekkel használhatóbbá, otthonosabbá tudta tenni az előírások miatt nem túl nagy lakásokat.
Tele volt ötletekkel, ám a középület-építésben szokatlan vasbeton héjszerkezeteinek és a paneles lakótelepek alternatívájának szánt „bukolikus” várostervének, annak idején semmi esélye nem volt a megvalósulásra. A Kovács András filmcímében megörökített „nehéz emberek” közé tartozott, akik hittek a jobbítás lehetőségében, megszállottan képviseltek a közösség számára hasznosnak vélt ügyeket, s ezzel maguk ellen fordították, gyakran felbőszítették munkahelyi főnökeiket és a hatóságokat. Kismarty-Lechner Kamill életpályája, munkahelyének sűrű változásai jól tükrözik az efféle magatartás „jutalmát”. Nyugdíjazása után sem hagyta abba küzdelmeit, ekkor azonban már inkább a régiek érdekében szólalt fel: harcolt Lechner és követői életművének elismertetéséért, épületeik átalakítása ellen (a veszprémi színház felújítására még ellentervet is készített a KÖZTI értékeket romboló tervével szemben), szót emelt a MOM-gyár területének átjátszása és épületeinek lebontása ellen.
A nyolcvanas években sokszor találkoztam vele a Magyar Építőművészet szerkesztőségében, ahová aktuális ügyeit, gondolatait megosztani tért be. Gyakran láttuk dühösnek, olykor keserűnek is, ami teljesen érthető, hiszen a felvállalt ügyekben alig-alig tudott valamilyen eredményt elérni. Ő maga sem sok elismerést kapott, munkásságát nem honorálták díjakkal. Ezért nagy örömet jelentett számára, amikor 1995-ben végül Ybl-díjas lett, még ha nyolcvanegy évesen is. Ivánka Andrással ketten kaptak kései elégtételt nagyszerű életművükért és nonkomformista magatartásukért, melynek a korábbi mellőzöttségüket köszönhették. Jó, hogy emléktábla került a kapu mellé, melyből az erre járók megtudhatják, nem csak Cseh Tamásnak, hanem egy jelentős építésznek is otthona volt ez a bérház.
Ferkai András
Az emléktábla Kismarty-Lechner Balázs iparművész terve alapján a Leonardo Gold Kft. műhelyében készült. Felavatásán Ferkai András mellett Csernus László önkormányzati képviselő és Kismarty-Lechner Csaba építész is beszédet mondott.
