Energia-racionalizálás, rezsicsökkentés az építész szemével

Rangos tanácskozásnak adott helyet a Táncsics Alapítvány, ahol az MSZP vezető szakpolitikusai, energetikával foglalkozó intézetek és civil szervezetek vettek részt. Az utóbbi tizenvalahány évben sokat foglalkoztam a témával és annak társadalmi összefüggéseivel, így kerültem a tanácskozásra és egy rövid előadást is tarthattam. Rácz Zoltán írása.

Az MSZP-ben már egy éve formálódik a „Zöld fordulat” programja, Szabó Imre volt környezetvédelmi miniszter úr gyámkodása alatt. Először szerényen 100 milliárd Ft/ éves tervvel számolt. (A környezetvédelem, látjuk, hosszú ideje nem a legelfogadottabb kormányzati tényező, ma pedig még minisztérium sem képviseli ezt a fontos ágazatot.) A jelenlegi kormányzat, közel négy alatt ezzel szinte egyáltalán nem foglalkozott. Most úgy hírlik 240 milliárd Ft/ évvel összeállítottak egy 2014 utáni kormányprogramot, amibe berakták a „panelprogramot”. (Biztosat se előre, se hátra...)

A választás évében nyilván átgondolta az MSZP vezetése is a programot és ez alá már nem mehetett, ugyanúgy 240 milliárd/év, de behozta az építészeti összefüggéseket is. A vissza nem térítendő állami támogatás összege így 80-100 milliárd Ft/év ebbe már a hőszigetelések, a valódi rezsicsökkentés, az importenergia redukálása a fő szempont. A megszólaló szakmai szervezetek is ez körüli nagyságrenddel számoltak, inkább kevesebbel.

Nézzük meg közelebbről az egész problémakört. Elnézést, ha sarkosan fogalmazok, ennek az országnak soha sem volt jó energiapolitikája. A rögtönzés, a pillanatnyi gazdasági, politikai helyzethez való igazítás jellemezte. Az utóbbi időben pedig még ez sem, csupán a politikai haszonszerzés. Azt gondolom még egy ciklust így nem lehet végigcsinálni. Ezt az egész témakört komplexen kell kezelni. Ennek legnagyobb eleme az épületkorszerűsítések, hőszigetelések becsült költsége (Szerintem, a munka mélységétől függően) 5.000 és 10.000 milliárd Ft közé tehető, szerényen számolva. Az állami támogatás ennek 33-38 %-a lehet, minden szakértő ebben gondolkodott. Egy ekkora program nagyon komoly tervezést igényel. Mit támogatunk? Mennyi megtakarítást kell elérni a támogatott beruházásnak? Hány munkahelyet hoz az építőipari és mennyit az anyagipari fejlesztés? Mennyivel költünk kevesebbet import energiára a felújítás után?

Én abból indulok ki, hogy az EU támogatás a következő 7 évben évi több mint 1.000 milliárd Ft, ennek 60 %-át vállalkozásfejlesztésre, gazdaságösztönzésre lehet költeni. Mutasson valaki ebben az országban egy olyan iparágat, vagy tíz nagyprojektet, aminél a befektetés nagy biztonsággal 10 éven belül megtérül és a következő 10 évben megkétszereződik. Ilyen nagy projekt tudtommal csak egy van, az energiaracionalizálás, a hőszigetelés. A teljes volumen 1/3át ebbe kellene fektetni. Az elmúlt EU támogatási ciklus 8.000 milliárd forintos támogatása zömében el lett költve. Az ország lakosságának 80%-a ezt nem érzékelte, rá semmilyen érezhető hatást nem tett. Azt gondolom, hogy a mostani kisebb támogatás legalább 20 %-át hőszigetelés, energiaracionalizálás címén minden magyar állampolgárhoz el kellene juttatni. Ennek legértelmesebb, leghasznosabb módja, ha a rezsiköltségét hosszútávon csökkentő beruházásra költjük. Tehát minden más megközelítéssel szemben azt állítom, hogy a legnagyobb, leghasznosabb gazdaságélénkítési beruházást kell előtérbe helyezni. Nem 150-250 milliárdos projektekben gondolkodni, hanem 600 milliárd Ft/év programot kell indítani. (2012-ben csak a gázimport 808 milliárd Ft volt.)

A jelen helyzetben a magyar építőanyag ipar valószínűleg nem képes ekkora volumenhez alapanyagot biztosítani az viszont nem lenne jó, ha német, osztrák, vagy japán anyagokkal dolgozunk, mert akkor szépen visszacsorog az EU támogatás a legfejlettebb országokhoz. Fejleszteni kell! Végre ki kéne lépni az „összeszerelő üzemi” státusból. Nem kéne további „stratégiai megállapodásokat” kötni.

Nem jó az a kiindulási alap, hogy lakásszámban gondolkodunk. Nincsenek egyen házak, az ország épületállománya legalább hat jelentősen eltérő épületfajtából tevődik össze. Ezek alapvetően más koncepciót igényelnek. Ebből a családi házak vannak legjelentősebb számban, 50-55%-ban. Ráadásul ezeknek a legrosszabb az energiahatékonysági mutatója.

A panelokon és az újabban épült kis, vagy középelemes épületeken kívül nincs kialakult jó gyakorlat a hőszigetelésre, a felújításra, de ha alaposabban megnézzük itt is az ötletezés, a szakik, a szomszédok jó vagy rossz tanácsai érvényesülnek. A szakmának itt még bőven van tennivalója. Ajánlásokat, elvárásokat kell kidolgozni.

Azt gondolom, hogy ez a munka egy erősen decentralizált rendszerben tudna hatékonyan megvalósulni például járásonként lebontva. Ezeknek a járásoknak erős szakmai hátteret kellene biztosítani, akár három-négy fél, vagy egészállású mérnökkel, éves megbízással és évenkénti minőségbiztosításos szemléletű ellenőrzéssel. Ésszerűnek látszana a kivitelezésre szociális szövetkezeteket szervezni, főként a hátrányos helyzetű vidékeken. Ezek önkormányzati és felsőbb szintű ellenőrzéssel (nem utolsó sorban a civileket is bevonó közgyűlésekkel) gyorsan és olcsón tudnának dolgozni, magyar termékekkel!

Néhány fontos szempontot kellene betartani:

• Aki nem tesz hozzá saját erőt, az nem is érzi magáénak.
• Az állami támogatás is a mi pénzünk, amit sem herdálni, sem ellopni nem szabad.
• Az állami támogatásnak is rá kell kerülni a tulajdoni lapra, biztosítékként.
• Ha valaki nem tudja fizetni a munálatokat, azt nem tesszük hajléktalanná, hanem ráterheljük az ingatlanra. Eladás, vagy elhalálozás után az állam érvényesíti a követelését és bérlakás, vagy fiatalok első lakása lehet.
• Egy ekkora, ilyen szerteágazó projekt olyan logisztikai támogatást igényel, amilyen még nem volt az országban.

A vidék óriási szerves anyag energiapotenciával rendelkezik. Országos kutatási programokat, komoly pályázatokat, kellene ennek a hasznosítására kiírni. Egy új „zöld” iparág alakulhatna ki a vidéki emberek számára. A biogáz, biomassza üzemek technológiáját meg kell venni és továbbfejleszteni. Ezek alapul szolgálhatnak a törpe elektromos erőművek építéséhez, távhőellátáshoz is.
Az ország másik óriási energiapotenciája a talajban lévő hő. Kis mélységben a talajvíz, mélyebben a termál hő. Nincs olyan, a magyar viszonyokra gyártott olcsó „hőszivattyú”, ami megvehető bárki számára és ide jó.

Látjuk, hogy a világ átrendeződik. Egyfelől a folyamatos gazdasági növekedés egyre nagyobb erőfeszítésbe kerül. Az ipar egyre nagyobb teljesítmény mellett egyre kevesebb munkaerőt igényel. A vidék elszegényedik, az elvándorlás egyre nagyobb. A vidék önfenntartósága a termelőszövetkezetek szétverésével megszűnt. Amennyiben a kertészet, az állattartás, a feldolgozás, a kereskedelem újra belépne a vidék életébe, kiegészülve a „zöld iparággal” ez jót tenne az egész társadalomnak.

„Munka nélkül nincs emberi méltóság”. (Ferenc pápa 2013. Szicíliai beszéde.)

Építészek, gépészek, közgazdászok, hazai ipar és civilek nélkül pedig nincs energiaracionalizálási program. 

A prezentáció ide kattintva tekinthető meg Preziben.

Rácz Zoltán

Szekszárd 2014-01-09