Egy kelet-csehországi falucska szélén fekvő, mezőkkel, erdővel határos telket vásárolt meg családi nyaralója számára a nagyvárosi megrendelő. A terület lényegében levált a falu közegétől, de mégsem forrt még egybe a környező természettel. A telken már állt néhány öregebb fa, de azok nem zárták el a kilátást a közeli mezők és erdőség elől. A megrendelő egy minél energiahatékonyabb házban gondolkozott, olyanban, amelynek az üzemeltetése során minél kisebb legyen ökológiai lábnyoma.
A cseh ASGK Design iroda tervezte ház – amely a Zilvar nevet kapta – szokatlan formáját a megrendelő család négyéves kisfia elképzelése határozta meg: ő egy hatalmas tölgyfa felé csúszó ízeltlábú alakját szerette volna az épületben viszontlátni. A tervezők mindezt figyelembe véve, valóban szokatlan formájú házat alkottak, amely közben jól illeszkedik természeti és beépített környezetéhez. A család ugyanakkor egy nyugodt, kellemes pihenőhelyre vágyott, ahova a modern lét siető nyüzsgéséből kivonulhatnak. Mindezt egy olyan mikroklímájú helyen valósították meg, ahol gyakran esik, erős szelek fújnak és jellemzően keleti benapozású. Szintén fontos volt, hogy a ház jól kommunikáljon a kerttel, azzal együtt szinte egy egybefüggő nyitott teret alkossanak.
Az alapvetően nem túl nagy alapterületű ház mégis impozánsnak hat, nyitott terei lényegesen tágabb benyomást keltenek valós méreteinél. A falak ugráló vonalvezetése, világos összhatása és a hatalmas üvegfelületek a térképzés előnyére válnak. A földszinti rész alapvetően egy nagyobb, multifunkcionális helyiségből áll, amelyet az egyik irányból a bejárat, illetve a mellette elhelyezett fürdőszoba, másik végében pedig egy eltolt szintezésű hall határol, ez utóbbi egyben a feljáratot is biztosítja a galériaszint egyik felébe. Ugyanakkor a fürdőszoba mögött is rejlik a kettéosztott felső szint másik részébe jutó feljárat. A falak könnyed vonalvezetésével lehatárolt földszinti helyiségek középpontját a nappaliként, étkezőként és a hátsó falon konyhaként szolgáló térség adja. A padlástéren, egymástól határozottan elválasztva, barátságos, de egyben megfelelő méretű szülői hálószobát és gyerekszobát alakítottak ki. A két helyiség a szinteket ugró tetőzet miatt nem kerül közvetlen kapcsolatba egymással, mindkettőhöz külön feljáró szolgál a ház két végében. Az épület tájolásának köszönhetően mindkét szintről jó panoráma nyílik a környező természeti tájra. A nappali deszkapadlózata pedig szinte akadály nélkül folyik át az épület hosszanti főhomlokzatába beugró lodzsába.
Az épület külső borítása vörösfenyőből készült, belül pedig minden szerkezeti elemet kellőképpen takar a 18 mm vastagságú, nyers formájában lekezelt deszkaburkolat. A szigetelést a belső oldalon a falak 18 cm vastagságú üveggyapot rétegével, míg kívülről 4 cm vastag préselt rostlemezzel oldották meg. A tetőszerkezet és a padlózat is kellőképpen szigetelt, az ablakok pedig fakeretes, háromrétegű üvegezéssel készültek. A nagyméretű ablakok télen segítik a kellő belső hőérzet kialakulását, míg a ház oldalán elhelyezett, pajtaajtó-szerű hatalmas görgő árnyékoló felületei nyáron segítik a természetes energiahatékonyságot.
A kísérleti ízeltlábú 2014-ben elnyerte az Architecture Grand Prix családi ház kategóriájának díját.
Bán Dávid