Építés a kénes forrásnál
Losonczi Anna Hauszmann-díjjal jutalmazott diplomamunkája
Losonczi Anna Hauszmann-díjjal jutalmazott diplomamunkája 2007-ben.
Két éve télen találtam egy helyet: a Duna közelében, erdős területen.
A szokatlan, erős kénszag bevezetett a fák közé. Nem lehetett megállapítani a jelenség pontos forrását. A széterrülő víz helyét a fák alá beszűrődő napfény által kirajzolódó párafelhő mutatta. Dunaalmáson van ez a hely a Duna árterületi erdejében. A kénes víz a felszín alatt húzódó karsztrétegből érkezik 400 méter mélyről.
Mit lehet ide építeni? Gyorsan kiderült, hogy az elsőre válasznak tűnő „semmit se” nem helyénvaló. A dunaalmási víznek olyan erős gyógyhatása van, hogy azt elérhetővé szerettem volna tenni. Nemcsak kalandoroknak, erdőben kutakodó felfedezőknek. Ahhoz, hogy egy-egy rászoruló ténylegesen részt vehessen itt fürdőkúrákban: bizonyos fokig ki kell építeni a gyógyhelyet. Ennek a mértékét kellett meghatározni.
A természet önmagában is elég lehet. Lehet, hogy már attól meggyógyulunk, hogy kiszakadunk a mindennapokból, vagy attól, hogy hiszünk a víz gyógyító erejében.
Ehhez járul az egyre gyorsabb orvostudományi, technikai fejlődés.
A tervezés során folyamatosan ellentmondásba kerültem: A 21. századi gépek, higiéniás előírások mellett sokszor eltávolodunk a saját Anyaföldünktől. Lehet, hogy csak arra lenne szükség, hogy ezt visszakapjuk.
Egyensúlyt szerettem volna találni a testi-lelki gyógyuláshoz. Így az építészeti program a következőképpen alakult:
2 épületet terveztem: egy Földanyaházat és egy Civilizációs épületet.
A Földanyaház egy vályog szárnyék a természetes gyógyvízforrás fölött.
A hagyományos népi fürdést idézi, amikor a gyógyvíz kis mélyedést vájt magának a feltörés helyén, és abban meggyűlt. Az emberek szabadon jártak a vízhez. Ismerték gyógyhatásait, vagy vonzotta őket a mélyből érkező furcsa szagú víz misztikuma.
A Földanyaházat a közösség alakítja. Építése és fenntartása kétkezi, közös munkát, állandó odafigyelést, gondoskodást igényel.
A Civilizációs épület nagyelemek beemelésével, gyorsan épül. Nem gyökerezik le a területen, a civilizációval jön, és annak változásával el is tűnik.
A tervezés során kiderült, hogy nemcsak a két épület különbségeit kell megfogalmazni építészetben, hanem azt is, hogy ezek kiegészítik és feltételezik egymást.
A Civilizációs épületben olyan fiziológiai kezeléseknek adtam helyet, ami a dunaalmási víz gyógyhatásaiból kiindulva különféle összetett kezelési programokat tesz lehetővé.
A terek kialakításában az a kép vezetett, hogy a Civilizációs épület egy lehelyezett műszer, amely részeire bontja, analizálja a természet azon részét, amelybe belehelyezik. Az egyes terek különféle részeit szakítják ki a külvilágnak. Egyesével érzékelhető a szag, a látvány egyes kivágásai, a szél és az eső hatásai. Ezzel a „letett tárgy” akaratlanul is a természet része lesz, az egyes tereket belakja a külső világ.
A kezelőépületeken kívül terveztem egy Hidrológiai bemutatóhelyet a külső területen. Ez egy tanösvény, ahol a felszín alatti különböző eredetű, hőmérsékletű és összetételű, különböző mélységből érkező vizek egy-egy medencében megtekinthetők, tapinthatók.
