Előzmények
A Debreceni Egyetem 2008. szeptemberében építészeti tervpályázatot írt ki a bontandó Mikrobiológiai Intézet helyén létesítendő Központi In-Vitro Diagnosztikai Tömb új épületének építészeti kialakítására. A tervpályázaton a Kovács Péter és Lengyel István építészek által készített pályamű kapta az I. díjat és az engedélyezési terv készítésének jogát.
Telepítés
Az épület a háromszög alakú terület déli és északnyugati határvonalával párhuzamosan ék alakot bezáró fő tömegekből áll, amelyek köztes tere belső előcsarnokként a főbejárat felőli útra szervezett. Ez az előcsarnok szervesen kapcsolódik az elméleti tömb nagyvonalú lépcsőjéhez vezető észak-dél irányú gyalogos tengelyhez is. Az új központi labor épület mélyföldszint+földszint+3 emelet szintmagasságú.
Funkcionális elrendezés
A gyalogos bejárat a fő megközelítési irányok csomópontjában helyezkedik el. A bejáratból feltáruló előcsarnok egy olyan köztes tér, ahol az előadóhoz kapcsolódó nagyobb forgalom zajlik. Ez a tér nem csak vizuálisan kapcsolódik a külsőhöz, hanem a külső és belső terek közötti átmenetet belső növényzete és klímája is közvetíti. Hideg időszakok kivételével az üvegfalakon és üvegtetőkön keresztül a külső térrel összenyitva, temperált térként működik.
Az épület forgalmi rendszeréből következő logikus térbeli elrendezés azt kívánja, hogy a betegforgalmi, illetve egyéb nagy forgalmú területek a földszinten kerüljenek elhelyezésre, így például az ambulancia, a nagyelőadó és a gyakorlólaborok. A mélyföldszinten a kiszolgáló helyiségek (raktárak, hulladéktárolók, gépészeti terek) találhatók. Felfelé haladva fokozatosan a kisebb forgalmú, intimebb funkciók kaptak helyet, így az 1. emeleten a diagnosztika, a 2. emeleten igazgatás, 3. emeleten pedig a személyre szabott orvoslási központ (SZOK). Ezt a rendszert jelen esetben a nagy hallgatói forgalom is alátámasztja. A másik szempont az egyes technológiai területeken mozgó személyek illetékessége, a területek előírt tisztasági és biztonsági fokozata. Ez azt diktálja, hogy a labor területeken keresztül illetéktelen mozgás ne történjen, azokon belül a mozgás a fekete útvonaltól a fehér felé történjen, azaz a zsilipelt laborok mindig a közlekedők végein legyenek. Ez az elrendezés biztosítja, hogy a hallgató, vagy külső személy csak egyes esetekben (pl. vizsgáztatás) fordulhasson elő a labor szinteken. Ez azért is fontos, mert a laborokra érvényes nemzetközi előírások nagymértékben szigorodtak - a bioterrorizmus lehetséges veszélyét figyelembe véve.
Alaprajzi elrendezés
Az előcsarnok zónája a földszinten és a felső szinteken a mindenki által használt terület, az előcsarnok közepén található közlekedő magból hidak vezetnek az intézeti bejáratokhoz. A két alaprajzi sávban elhelyezett igazgatási és laborszinteken a hídon beérkezve mindig a tényleges igazgatási zónához (vezető, titkárnő, tárgyaló, könyvtár), vagy a fekete-fehér öltözőkhöz érkezünk, majd az öltözők utáni közlekedőn befelé haladva fehér vagy szürke zóna következik, a labortechnológiától függően. A technológiai zóna közepén belső gazdasági lift helyezkedik el.
A betegbemutató olyan mértékben elkülönül a többi területtől, hogy azok zavarása nélkül előadás, konferencia, szimpózium, illetve bármilyen rendezvény megtartható ott. A betegbemutató mögött olyan előkészítő helyiség található, ahol a már folyó előadás alatt elő lehet készíteni a következőhöz szükséges bemutató anyagot, amely a forgó pódiumon a betegbemutató terembe beforgatható. A gyakorló laborok előtt hallgatói köpenyváltó folyosó van, szekrényekkel berendezve.
Szerkezet-, és anyaghasználat
Az épület alatt monolit vasbeton sávalapok, illetve monolit beton kútalapok és talpgerendák készültek. Az ék alakú laborsávokban homlokzati falszerkezetként miden szinten 25 cm vtg. monolit vasbeton falakat építettek. A szélső mezők nyílásokkal áttört részein és a belső mezőkben monolit vasbeton pillérek készültek. Az aulatér tetőszerkezete és a hidak a belső tér felől kibetonozott acélpillérekre terhelnek, a külső körpillérek monolit vasbeton szerkezetűek. A vízszintes teherhordó szerkezetek szintén jellemzően monolit vasbeton födémek. Az előcsarnok tere fölött acélszerkezetű hőszigetelt tetőszerkezet készült.
Az aulatérben kőburkolat, a közlekedőkben greslap, a vizes helyiségekben csúszásmentes greslap, az irodákban laminált parketta, a laborokban pedig hézagmentes műgyanta bevonati rendszer készül. A belső nyílászárók szinterezett fém tokszerkezetűek, a belső üvegfalak pedig alumínium szerkezetek, külső nyílászárókkal megegyező felületképzéssel. A függönyfalak acél tartószerkezetű, hőszigetelt üvegezésű alumínium szerkezetek, az ajtók egyedi fémburkolatú keretszerkezetbe építve készülnek. Az épület nyugati és déli oldalán – irodák és laborok esetében – a nyílászárókon kívüli, ablakkapszulába rejtett, motoros mozgatású alumínium zsaluziás rendszer biztosítja az árnyékolást. Az előadóteremben távirányítással vezérelt, motoros működtetésű rolós szerkezetű sötétítő kerül beépítésre. Az épületet korcolt félkemény rézlemez fedés borítja, a lapostetőkre mosott beton lapburkolat kerül. A homlokzati felületeket hőszigetelésre kerülő törtfehér vakolat fogja borítani, a lábazatok nyersbeton felületként kerülnek kialakításra.
DE-OEC Központi IN-VITRO diagnosztikai tömb
vezető tervezők: Kovács Péter DLA, Lengyel István
építész munkatársak: Ferenczi Ottó, Kazamér György, Molnár Éva, Barabás Lajos, Bartha Tibor, Kecskés István
statika: Dezső Zsigmond, Kocsis Attila
épületgépészet: Nagy Imre, Hámori Sándor
elektromosság: Nagy Zsolt
gyengeáram: Kiss Gábor
közmű: Szabó István
környezetrendezés: Sándor Tamás
közlekedés: Mocsári István
orvostechnológia: Ifkó Iván
labortechnológia: Komló Zsuzsanna
tűzvédelem: Herperger Sándor
akusztika: Józsa Gusztáv
akadálymentesítés: Schenk Attila
generáltervező: Archiko Kft. - Lengyel Építészműterem Kft.
tervezés éve: 2008-2009
bruttó szintterület: 6260 m2
építtető/megbízó: Debreceni Egyetem Orvos-, és Egészségtudományi Centrum
generálkivitelező: HUNÉP Universal Építőipari Zrt – Magyar Építő Zrt.